Martyn / D-Bridge & Instra:mental – Fabric 50 / Fabriclive 50

Martyn / D-Bridge & Instra:mental

Fabric 50 / Fabriclive 50

(Fabric; 2010)

Értékelés: 8,0 / 7,7

 

 

 

Eljött az ünneplés ideje: ötvenedik részéhez érkeztek a londoni Fabric szuperklub mixsorozatai. Nyáron nagy találgatások folytak, hogy vajon kik fogják válogatni e jeles számokkal ellátott epizódokat, a kiadó végül azonban nem ikonokat állított reflektorfénybe, hanem hű maradt koncepciójához, vagyis bemutatni az elektronikus zene legújabb és legizgalmasabb irányzatait. Így esett választásuk a holland Martynra a Fabric 50-et illetően, valamint a brit D-Bridge-re és Instra:mentalra, akik a Fabriclive 50-re készültek egy különleges összeállítással.

Martynt bizonyára nem kell bemutatni senkinek. A holland drum and bass színtérből indult, majd a dubstep világi vezetőjévé vált művész neve tavaly szinte minden héten előkerült a fórumokon és a szakmában. A Great Lengths című debütáló albuma a stílus egyik legfontosabb kiadványává vált, és bizony a hírnevén jókorát dobott az is, hogy DJ-ként előszeretettel játssza a techno legújabb válfajainak aktuális és exkluzív zenéit (ezekkel kapcsolatban nemrég készítettem vele jó hosszú interjút). Ideális választásnak tűnt tehát a Fabric 50-hez, és nem is okozott csalódást. A mixben valahol középen hallható a We Control The Beat DJ Bone-tól, és ennél jobb címmel aligha lehetne összefoglalni, hogy miről is szól ez a kiadvány. Martyn elejétől a végéig kézben tartja az irányítást, és hol trükkös, máskor rettentő radikális váltásokkal vezeti keresztül a hallgatót az új generációs hiphop iskola absztrakt ritmusain, az érett dubstep ütemein és a berghainos techno hátborzongató basszusain keresztül. Gyönyörűen van történetbe foglalva az egész (már Hudson Móék elmondják, hogy isten hozott a showban), ráadásul Martyn nagyon jó narrátor. Tudja, hogy mikor és mekkora mértékben kell felépíteni az alapokat, illetve, hogy mikor van ideje könnyedebb (Detachments – Circles; abszolút tetőpont), vagy éppen félelmetesebb részeknek (az Is This Insanity? Ben Klock remixe annyira hátborzongató, hogy Spaceape diktatórikus szövegétől mindig libabőrös leszek). Ennek megfelelően a Fabric 50 nem csak tisztelgés a műfaj jelenlegi legfontosabb nevei előtt, de kiváló útmutató azoknak is, akik nincsenek tisztában e mozgalmakkal, de be szeretnének kapcsolódni. Ahogyan Dorian Concept kiválóan rámutat, ez 2010-ben a Trilingual Dance Sexperience.

Hasonlóan izgalmas lett a D-Bridge és Instra:mental műhelyében készült Fabriclive 50 is, ami egy, a drum and bassben mostanság születő új alfajt mutat be. Én férfiasan bevallom, hogy ez az egyetlen stílus, amit következetesen nem követtem soha, mióta zenét hallgatok, így sok összehasonlítási alapom nincs, mindazonáltal a Fabriclive 50-en szereplő hangzás az egyik legüdébb és legjobbnak tűnő dolog, amit eddig a drum and bassben hallottam. Az egészet úgy kell elképzelni, hogy a szerzők átvariálták az ikszelős alapokat, jobban mondva a ritmusképletet megcsonkították, lelassítva és közelebb hozva ezzel a zenét a dubstephez (a szettben van is például Distance és Scuba) és a hasonló kategóriában működő egyéb törtütemekhez. Ez már önmagában jó ötlet, de sokat dob a mixen még, hogy a harmincegy felvételből soknak kifejezetten jó vokáltémája van – ezek kivétel nélkül az 1980-as évek végi, 1990-es évek elejei rnb/soul előadásmódot idézik fel. Könnyed, másnaposan afterezós szett így a Fabriclive 50, ami jó eséllyel sok új rajongót szerez majd a stílusnak, és felhívja a figyelmet nem egy tehetséges előadóra. Épp ideje volt.