Scuba – Triangulation

Scuba

Triangulation

(Hotflush; 2010)

Értékelés: 7,4

 

 

 

Paul Rose aka Scuba dj tevékenységéről már esett szó nálunk, ám a szerzői oldalával még nem foglalkoztunk, holott az sem elhanyagolható a Berlinben élő művész esetében. Nem sorolható a legtermékenyebb alkotók közé – beéri évente három-négy ep-vel –, de többször is bizonyította már, hogy érdemes fokozott izgalommal várni a kiadványait, még ha én személy szerint a 2008-as debütáló albumáért (A Mutual Antipathy) egyáltalán nem rajongtam. Azóta viszont eltelt két év, a Scuba sound mindennél eredetibb és markánsabb lett, ráadásul a Triangulation című második albumot megelőző Aesaunic EP zsenialitása kétségek nélkül engedte sejtetni, hogy a szerző immáron felnőtt az albumformátumhoz is.

Ennek ellenére az összeállítás sajnos nem üt akkorát, mint tehetné, de mégis sokkal többet kínál, mint az A Mutual Antipathy. Scuba közel egy órában hozza magabiztosan az ő hangzását tökéletesen körülíró szürke, borongós hangulatot, arról nem beszélve, hogy ezt bátran és jól társítja ambient környezettel (Descent), visszhangzó dub sávokkal (Lights Out), technós elgondolásokkal (On Deck), vagy éppen élő dobokkal felturbózva (So You Think You’re Special). Rendkívül művészi album így a Triangulation, és ez teszi hosszútávon is szerethetővé, hallgathatóvá. De nem tökéletes: némely ötlet (főleg a kiadvány első felében) nem hangulatában, hanem megvalósításában szürke, így meglehetősen körülményesen indul be a lemez. Szerencsére azonban idővel fokozatosan jobb lesz, sőt, a végére egyenesen kiváló.

Én akkor szeretem a legjobban Scubát, amikor olyan zenéket ír, mint a Glance. Ez a Triangulation egyik legrövidebb száma, de a legcélratörőbb. A kedvencem. Zseniálisan mutatja be mindazt három perc negyvennyolc másodpercben, amiért Rose-ért egyenesen, feltételek nélkül lehet rajongani, arról nem beszélve, hogy az éteri ambientek nem veszik el a szám lüktetését, hanem a levegőbe emelik a hallgatót, hogy ott, minden irányból kifejthesse rá hatását. Ezt hiányolom a Triangulationből helyenként. Olykor – szerencsére nem annyira sokszor – túlságosan földhöz ragadt, negatív értelemben egyszerű megoldások összessége az album. Ez vagy szándékos, vagy csak az ötletek nem működnek; mindenesetre jelzik, hogy Scuba minél inkább szabadjára ereszti a benne lakozó művészt, a zenéje annál jobb lesz. A hagyományos dubstepjei már most is szenzációsak.