Ikonika – Contact, Love, Want, Have

Ikonika

Contact, Love, Want, Have

(Hyperdub; 2010)

Értékelés: 8,1

 

 

 

A legújabb Hyperdub kiadvány bizonyos értelemben mérföldkő: az Ikonikát megtestesítő Sara Abdel-Hamid az első női dubstep művész, akinek nagylemeze jelent meg, még hozzá nem is akármilyen. 2008-as debütálása már sejtetni engedte, hogy a közösség egy friss és eredeti hanggal gyarapodott, azonban visszafogott mennyiségű zenei termése miatt kétséges volt, hogy mennyire lesz képes nagyobb terjedelemben egységes színvonalú, kiemelkedő munkát alkotni. Végre megkaptuk a választ: a Contact, Love, Want, Have nem csak Ikonika eddigi legjobb megjelenése, hanem egyben az eddigi legtetszetősebb új irányzat, ami változást hozhat az egyre sötétebbé és komolyabbá váló dubstepben.

Több ok miatt is különleges a Contact, Love, Want, Have: úgy utal vissza a kilencvenes évek sláger videójátékainak a soundtrackjeire, hogy közben egy csajos, szexi album marad sok bájos, szeretnivaló résszel. Az Idiot egyszerű prüntyögései mögött megbúvó idm és ambient hangok már a lemez legelején egy jól összerakott előzetest adnak a művésznő fejében kavargó elképzelésekről. Ezek a többi tizenkét felvételben kellően vannak variálva ahhoz, hogy ne legyen egysíkú a felhozatal, ráadásul Ikonika nem csak konzolt, de sokszor korszakot is vált egy-egy zenével. Primitív casiós hangok találkoznak az első komolyabb nintendós akciójátékok legdurvább pályáinak hangaláfestéseivel, miközben több percre megelevenednek a Duke Nukem 3D audiális koncepciói is, de akinek mondjuk a Psoriasis első hallatra nem egy 2010-re aktualizált Mortal Kombat betétdal, az nem is élt igazán a kilencvenes évek cyberterében.

Ráadásul Ikonika megvalósításban is sikert arat: a Contact, Love, Want, Have az a fajta lemez, ami többszörösen felül tudja múlni az őt megelőző kislemezeket, az új számok döntő többségben jobbak a már ismerteknél. A legjobb darab talán a They Are Losing The War: klasszikus FPS zene valami futurisztikus csatatér közepén különféle repülőgépek és robotok közepette, miközben az adrenalin már kitörni szándékozik belőlünk, az egér bal gombja pedig lassan elhal. Erre és az ehhez hasonló ötletekre Ikonika bátran rak ötletes techno és dubstep ütemeket (ezeket sokszor keresztezi is), és szerencsére ezek egyszer sem kerülnek előtérbe, a hipnotizálást meghagyják a dallamoknak. A magamfajta, tinédzser éveiben videójátékokon szocializálódott embereknek így tökéletes nosztalgiaalbum a Contact, Love, Want, Have – Ikonika meg tényleg az a csaj, akivel tizenhat évesen minden nap lógni akartunk a játékteremben iskola után.