Reboot – Shunyata Május 31, 2010

Reboot

Shunyata

(Cadenza; 2010)

Értékelés: 4,0

 

 

 

Bemutatkozik a német folk techno második hulláma: a frankfurti Frank Heinrich Rebootként magabiztosan egyengette karrierjét az utóbbi években, volt megjelenése a Cocoon, Sei Es Drum és Cadenza kiadókon egyaránt. A Caminando című tavalyi száma még ma is himnusz a meditálósabb techno partikon, a szerző egy egyszerű négynegyed ütemmel nagyszerűen ültette át Geraldo Vandré tiltakozó dalát a gépek világába. Itt van most első albuma, a Shunyata, ami eredetileg egyébként buddhista kifejezés, és ürességet jelent. Ráadásul ennél jobban nem is lehetne megfogalmazni Reboot lemezének esztétikáját: Heinrich villalobosi minimal koncepciókat alkalmazva építi fel a számokat, a folk elemek helyett viszont mély, monoton részekkel próbálja magával ragadni, hipnotizálni a hallgatót. Kevés eredménnyel: a moduláris szintetizátorokkal felépített részekből hiányzik az a magával ragadó vonzalom, ami kiváncsivá tenné a hallgatót, a felvételek egytől-egyig inkább csak unalmasak, semmint, hogy ügyes megoldással hoznának ki valami művészien frappánsat az üresség gondolatából. Az utóbbi hetekben rengetegszer meghallgattam a lemezt, egyaránt adtam neki esélyt autóban, munka közben, tanulás alatt, alváshoz, ébredéshez és próbáltam kifejezetten csak rá koncentrálni, de mindig azon kaptam magam az utolsó szám után, hogy egyáltalán nem akarok többször elmerülni benne, mert nyűg – ennél többet írni róla meg aztán végképp.

Sigha – Shake EP Május 28, 2010

Sigha

Shake EP

(Hotflush; 2010)

 

 

 

 

Scuba Sub:Stance mixének két kiemelkedő pillanata volt a londoni Sigha Shapes és Light Swells (In A Distant Place) című felvétele: az előbbi egy gyors vízalatti technón kibontakozó dubstep hullám, az utóbbi pedig egy gyönyörű ambient, esős kerti tájképen hűvös fuvallatokkal és szemerkélő esővel. Végre mindkét szám teljes formájukban elérhető közelsége került a Shake EP b-oldalán, és már önmagukban tökéletesek lennének egy minőségi Hotflush ep-hez, azonban a szerző az a-oldalon meglep minket a címadó darabbal is, ami egy szolíd dubok közé bújó sötét, borongós minimal house kompozíció. Sigha ezekkel idén is bizonyítja, hogy kivételes tehetségű művész – ennyi ep után most már ideje lenne elgondolkodni egy albumon is.

Roman Flügel – Live At Robert Johnson Volume 5 Május 27, 2010

Roman Flügel

Live At Robert Johnson Volume 5

(Live At Robert Johnson; 2010)

Értékelés: 8,1

 

 

 

Érdekes, hogy Roman Flügel az Alter Ego tagjaként soha nem nyűgözött le annyira, mint egymagában. A dj szettjei mindig erősek és energikusak, a szelekciója pedig nem csak egymásra épülésben bámulatos, hanem abban is, hogy mit rak mire. Ennek ellenére emberünk sajnos kevés lehetőséget kap arra, hogy megmutassa tehetségét, korábbról egyedül a Kings Of Electro-összeállítás ugrik csak be, holott olyan producerről beszélünk, akinek már rég kellett volna Fabricet is csinálnia. A Klang/Playhouse kiadók alapítója idén az eredetileg négyrészesre tervezett Live At Robert Johnson-sorozat nem várt folytatásával jelentkezik, és nagyon elemében van.

Triplázik a !!! Május 26, 2010

Nagyon itt az ideje már egy új !!! albumnak: noha Nic Offerék legutóbbi, 2007 eleji Myth Takese mindmáig kiváló darab, mind a banda életműve, mind a zenei trendek szempontjából, azért már mégis csak lassan három és fél évvel ezelőtt jelent meg, egyszerűen kellenek most már új dalok is. Augusztus 23-án végre teljesül ez a kívánságunk, ugyanis a Warp aznap hozza ki Strange Weather, Isn’t It? címmel a vadonatúj gyűjteményt, ami állítólag a !!! berlini albuma lesz. Nehéz meghatározni, hogy ez az ő esetükben pontosan mit is jelent (pláne, hogy az anyag háromnegyedét New Yorkban és Sacramentóban írták, csak a maradékot a német fővárosban), de David Bowie, Iggy Pop és a Depeche Mode berlini ihletésű albumaiból kiindulva csak jóra számíthatunk (az AM/FM című szám már meghallgató, eléggé rendben van). A felvételeket egyébként a DFA kiadó korábbi hangmérnöke, Eric Boucek masterelte, és ha Offernek hihetünk – s miért ne hihetnénk – akkor egy nagyon sötét, de táncolós-flesselős kiadványra számíthatunk.

!!! – Strange Weather, Isn’t It?

01. AM/FM
02. The Most Certain Sure
03. Wannagain Wannagain
04. Jamie, My Intentions are Bass
05. Stead As The SideWalk Cracks
06. Hollow
07. Jumpback
08. Even Judas Gave Jesus a Kiss
09. The Hammer

Faithless – The Dance Május 25, 2010

Faithless

The Dance

(PIAS; 2010)

Értékelés: 5,7

 

 

 

Mindegy, hogy szeretjük, vagy nem szeretjük a Faithlesst, a brit klubzenében és a világ popkultúrájában elért érdemeik tagadhatatlanok. Maxi Jazz, Sister Bliss és Rollo bő egy évtizedig mindkét fronton meg tudott felelni a rajongók és laikusok magas elvárásainak: a We Come One egyaránt volt kedvence az alkalmi rádióhallgatóknak és himnusza a progresszív house partik közönségének, a God Is A DJ mindmáig az egyik legnagyobb kereskedelmi sikert elért techno, az „i can get no sleep” kiállásával világhírűvé vált Insomnia pedig tizenöt év után is annyira közkedvelt, mint megjelenésekor. S ennél még tovább is lehet menni, hiszen a Faithless esetében legalább másik három hasonló mértékű slágert, és még vagy fél tucat olyan dalt lehet felsorolni, amikből azonnal beazonosíthatjuk Anglia egyik leghíresebb dance formációját. Szóval, tök mindegy, hogy szeretjük, vagy nem szeretjük a Faithlesst, azt mindenképp el kell ismerni, hogy már bőven letettek annyit az asztalra, hogy egy új albumtól ne kelljen szükségszerűen várnunk semmit se.

Greie Gut Fraktion – Stadt Mixe Május 25, 2010

Greie Gut Fraktion

Stadt Mixe

(Monika Enterprise; 2010)

 

 

 

 

A Greie Gut Fraktion a költő/producer AGF és a kísérleti zenéiről elhíresült Monika Enterprise tulaj, az ex-Einstürzende Neubautenes Gudrun Gut közös projektje, és mielőtt kiadnák Baustelle című bemutatkozó lemezüket, egy 12”-csel jelentkeznek, hogy némi ízelítőt adjanak abból, mi is várható. A Wir Bauen Eine Neue Stadt egy régi Palais Schamburg-felvétel, ezt dolgozta fel újra a duó kísérleti electróban rengeteg zajjal és hangszerszilánkok véletlenszerű elszórásával. A dalszöveg előadásmódja nem meglepő, ha hallottunk már AGF-lemezeket – ebben a kontextusban viszont mégis töltődni tud valami plusz tartalommal olyan hatást keltve, mintha két alterdíva performanszát szemlélnénk egy eldugott német bunkerben az 1980-as évek elején. Ezt a képet aktualizálja maivá a Raster-Noton kiadó jövőjét egyengető Alva Noto, aki közel kilenc percben sokkal intenzívebbé teszi a végeredményt súlyosabb és gyorsabb ütemekkel, valamint a rá jellemző további zajrétegekkel. Ezzel szemben inkább az 1960-as évekbe repít minket vissza a kölni Wolfgang Voigt, aki a b-oldalt rögtön két monoton zongorajátékkal foglalja el. A végeredmény mindkét esetben hűvös kölni művésztechno, az a fajta, ami minden korban megállja a helyét.

dOP – Watergate 06 Május 24, 2010

dOP

Watergate 06

(Watergate; 2010)

Értékelés: 7,6

 

 

 

Henrik Schwarz, az Äme és Dixon 2006-2007-ben mesterien fektették le a house zene modern európai hangzásának új alapjait, és az akkori korszellemben szerzett zenéiknek nem egy olyan követője akadt, akik mindmáig képesek közösségbe tömörülve frissíteni, és új elképzelésekkel megtoldani az irányzatot. Az utóbbi szempontból az elmúlt két év egyik legfigyelemreméltóbb formációja egy francia trió, kiknek a tagjai dOP-nek nevezik és definiálják magukat (deep & organic from Paris). A Clement Aichelbaumból, Damien Vandesandéből és Jonatham Illelből álló hármas immáron több mint húsz éve ismeri egymást, az első felvételeikre azonban mégis 2007-ig várni kellett, azonban a MilnorModern, Circus Company, Eklo és Einmalens kiadókon megjelent bakelitjeikkel rohamléptekkel lett a projektjük lokálisból globális. Ezt a folyamatot mutatja be hetven percben a Watergate 06 című gyűjteményük, ami az egyre híresebbé váló sorozat korábbi részeivel ellentétben nehezen tekinthető dj mixnek (még ha mixelt is), sokkal szimpatikusabb az idei év egyik legjobb house albumaként tekinteni rá.

Pivot = PVT, új album augusztusban Május 21, 2010

Bőven vannak történések a Warp ausztrál kísérleti rockzenekara, a Pivot körül. A trió mostantól PVT néven folytatja tovább működését, ugyanis egyre többen összekeverték őket egy hasonló nevű amerikai bandával, ami az O Soundtrack My Heart album sikere után egyre kellemetlenebbé vált mindkét csapat számára. E mellett elkészült az új album is, ami augusztus 9-én fog megjelenni Church With No Magic címmel, és jelentős változásokat ígér a sajtóanyag. Sokkal dalközpontúbb összeállítás van kinézőben, ezúttal a hangok épülnek Richard Pike énekes köré, és nem fordítva, mint két évvel ezelőtt. Több szintetizátorra számíthatunk, a PVT Londonban vette fel a számokat, és olyan klasszikus hangszereket használhatott, mint például a Yamaha CS80, ami a Blade Runner soundtrackjében is domináló szereppel tűnt fel. További érdekesség, hogy az ötletek legtöbbje az egyik tag nagyanyjának párizsi lakásán született – a számcímek és témák vélhetően ennek köszönhetőek. Az augusztus 2-án érkező Window kislemez hanganyaga már leellenőrizhető a PVT hivatalos weboldalán, videó is készült hozzá.

PVT – Church With No Magic

01. Community
02. Light Up Bright Fires
03. Church With No Magic
04. Crimson Swan
05. Window
06. The Quick Mile
07. Waves & Radiation
08. Circle Of Friends
09. Timeless
10. Only The Wind Can Hear You