2010 legjobb albumai, 1. félév Június 30, 2010

Véget ért az év első fele, én pedig a tavalyból okulva nem várok decemberig, már most átnézem az eltelt hónapokat. Bőven van miért: eddig soha nem tapasztalt, bődületes erővel indultunk, már januárban több kiemelkedő albumot lehetett hallgatni, s noha idővel enyhült a roham, a színvonal mégis magas maradt, minek köszönhetően már most majdnem annyi jó kiadványt össze tudtam szedni, mint tavaly összesen. Próbáltam ezek közül párat kiemelni, olyanokat, amik számomra meghatározóak ebben a hat hónapban. Ezek találhatóak a cikkben részletesebben kifejtve, de természetesen a toplista után egy ömlesztett, hosszabb gyűjtemény is megtekinthető azokról a zenékről, amiket még mindenképp érdemes hallgatni idén.

Al Tourettes & Appleblim – Lipsmaker EP Június 27, 2010

Al Tourettes & Appleblim

Lipsmaker EP

(Aus Music; 2010)

 

 

 

 

Alapvetően ama pontként jellemzi Al Tourettes (Alec Storey) és Appleblim (Laurie Osbourne) a közös munkáikat, ahol a hagyományos house és techno találkozik a dubstep alfrekvenciáival és ritmusaival. Mitagadás, valóban frappáns és szép megfogalmazás, de akárhogy hallgatom a Lipsmaker ep-t, egyáltalán nem tűnik helytállónak. Szerencsére azonban nem származik baj belőle: a címadó dal szétszabdalt vokálokra építkező sötét, húzós house, ráadásul olyan döngölős alappal, hogy nincs olyan része az estének, ahol ne állná meg a helyét. A másik oldalán található Mr. Swishy már törtütem, de jellemzésében inkább az egy évtizeddel korábbi súlyos breakbeatekre hajaz, mint a mai dubstepekre, kellemes nosztalgiával megspékelve az Aus Music legújabb bakelitjét. Szintén ezen az oldalon kapott még helyett e zenének a Linkwood remixe is, ami ismételten house, még hozzá abból a funkkal átitatott, görcsoldós fajtából, amivel a skót szerző nem egyszer brillírozott már.

Dapayk Solo – Decade One (2000-2010) Június 24, 2010

Dapayk Solo

Decade One (2000-2010)

(Mo’s Ferry Prod.; 2010)

Értékelés: 6,6

 

 

 

Niklas Worgt, ismertebb művésznevén Dapayk (vagy Marek Bois, ízlés kérdése) a berlini underground egyik meghatározó alakja volt az elmúlt évtizedben. Ezt támasztja alá legújabb, Decade One című albuma is, amin régi klasszikusait igazítja a korhoz jó pár új felvétel keretében, a végeredmény pedig, ha nem is előremutató, de mindenképpen egy szolíd, erős techno albumról árulkodik. Filmes hatások (Estral) keverednek a 2000-es évek elejére jellemző downtempós megoldásokkal (Back To Me, Sugar), miközben témák gyanánt előkerül nem egy hangszerszóló mikroszekundumokra töredezve, a változatosságot pedig különféle törtütemek szolgáltatják (Cheated), amik közt a kornak megfelelően el van szórva egy-két dubstep is (Kelly, Midget On Stilts). A második lemez egy gigantikus méretű remixalbum, tíz tétel majdnem nyolcvan percre, melyek közt van tüneményes hangokból építkező minimaltechno (Teapot – Oliver Koletzki remix) és zúzósabb electro/tech-house is (Child Of The Night – Format:B remix). A hallgathatósági faktort illetően Dapayk-rajongók mindenképp előnyben – őket kiszolgálta a szerző tisztességesen –, de biztosan sok más techno fan is le lesz kötve jó pár pillanatra.

Ben Klock – Berghain 04 Június 21, 2010

Ben Klock

Berghain 04

(Ostgut Ton; 2010)

Értékelés: 5,7

 

 

 

Berghain soundként azonosítják az emberek azt a hangzást, amit az Ostgut Ton kiadó és a körülötte összegyűlt művészek alkotnak. Ez nagyjából annyit jelent, ha olyan előadókat veszünk figyelembe, mint Marcel Dettmann, Norman Nodge, vagy Ben Klock, hogy szeretnek intenzív, súlyos dobbasszusokkal kísérletezni bizonyos fokú faragatlanság és sötét hangulat kíséretével. Ben Klock tavaly ezt már bizonyította is, a One című albuma nem csak az egyik legjobb meghatározása a Berghain soundnak, de 2009 egyik legjobb kiadványa is egyben, mi is nagyon szerettük. S emiatt nagyon vártuk a Berlinben élő szerző legújabb megjelenését, a Berghain 04-t, ami végre a lemezlovasi oldalát is bemutatja nekünk.

Végtelen városokban mixel Brackles Június 18, 2010

Új sorozatot indít a !K7 Songs For Endless Cities címmel, aminek a koncepciója az utóbbi pár évben történt generációváltás eredményeként felszínre törő fiatal tehetségek bemutatása lesz. Az augusztus 31-én érkező első részt Brackles, az FWD/Rinse FM lemezlovasa és a Blunted Robots kiadó résztulajdonosa jegyzi majd, a tizenhétszámos összeállítása pedig az afterpartikon és az azt követő pillanatokon érvényesülő hangzásának és lemezlovasi ízlésének lesz tökéletes lenyomata. Ígéretes a számlista, várjuk.

Brackles – Songs For Endless Cities Vol. 1

01. Flying Lotus – My Chippy
02. Floating Points – Peoples Potential
03. Zomby – Tarantula
04. Roska – I Need Love feat. Anesha
05. Brackles – Blo
06. Martin Kemp – No Charisma
07. Kyle Hall – Luv for KMFH
08. Cooly G – Love Dub Refix
09. DJ Dom – Sunshowers
10. DJ Mystery – Speechless feat. Natalie K
11. Hypno – Over The Top
12. Rishi Romero – African Forest
13. Breach – Fatherless
14. Deadboy – If You Want Me
15. 2562 – Dinosaur
16. Dorian Concept – Trilingual Dance Sexperience
17. Funkineven – Must Move

A La Roux is mixlemezt készít Június 16, 2010

A Hercules & Love Affair tavalyi debütálását követően idén új résszel bővül a Renaissance kiadó Sidetracked-sorozata, az új epizódot ráadásul hasonlóan nagy formáció, a La Roux jegyzi. A tizenhét felvételt tartalmazó mixben exkluzivitásként egy Rolling Stones-feldolgozás és egy vadonatúj Elly Jackson-remix lesz majd hallható, miközben olyan klasszikus előadók számai vonulnak fel, mint a Heaven 17, Joyce Sims, a Fever Ray, Doris Troy, a Tears For Fears és Gerry Rafferty. Megjelenés július 26-án.

La Roux – Sidetracked

01. Japan – I Second That Emotion
02. Heaven 17 – Come Live With Me
03. Joyce Sims – (You Are My) All And All
04. Hally & Kongo Band – Afrikan Man
05. Fever Ray – When I Grow Up (D. Lissvik Version)
06. Doris Troy – Just One Look
07. Freur – Doot Doot
08. Jam Crew – Exotic Nations
09. Ellis, Beggs & Howard – Big Bubbles, No Troubles
10. Fox The Fox – Precious Little Diamond
11. Tears For Fears – Suffer The Children
12. Blancmange – What’s Your Problem?
13. I Blame Coco – Self Machine (Coconut Candy ‘No Need For Plastic Palm Trees’ Elly Jackson Remix)
14. Paul Haig – Big Blue World
15. Kavinsky – Testarossa Autodrive (SebastiAn Remix)
16. La Roux – Under My Thumb
17. Gerry Rafferty – Right Down The Line

Sepalcure – Love Pressure EP Június 15, 2010

Sepalcure

Love Pressure EP

(Hotflush; 2010)

 

 

 

 

A Sepalcure a brooklyni Travis Stewart és Praveen Sharma projektje, minek keretében törzsi dubstepeket és two stepeket írnak soul elemekkel átitatva, 1990-es évek beli house acapellákkal megbolondítva. A Love Pressure ep a legelső hivatalos kiadványuk: négy szám található rajta, a végeredmény pedig lenyűgöző. A címadó felvétel klasszikus dubstep belépő a Hotflush csapatába, egyszerre hallható ki belőle a Mount Kimbie szexi rnb esztétikája és Scuba munkamódszere. A Down egy hipnotikusabb, lassított garage ütemre épülő darab, a folyamatosan ismétlődő „deep in the underground” rácsapja a hallgatóra az ajtót, innentől kezdve nincs menekvés a Sepalcure világából. De nincs is okunk rá: az Every Day Of My Life kényelmes, lustálkodós dubstep, míg a Warning a csúcspont – vészjósló szintiken kibontakozó gyönyörű chillout hangok hibátlan kombinációja, ami nem csak hibátlanul zárja le ezt az ep-t, de hatására azonnal többet akarunk hallani a Sepalcure-tól. Amúgy az ebben lévő acapellát samplerezte a Way Out West még anno a Dominationben?

Dino Sabatini – Daughter Of Phorsys EP / Recall EP Június 11, 2010

Dino Sabatini

Daughter Of Phorsys EP / Recall EP

(Prologue; 2010)

 

 

 

 

Dino Sabatini nem az az ember, aki sokat szeret hallatni magáról; az elmúlt három évből mindössze két ep-t jegyez, ezek ráadásul mind a Prologue-on jelentek meg. Ugyancsak a német kiadó vállalta be a Daughter Of Phorsys és Recall című kiadványok terjesztését is: kétszer három felvétel, többnyire a berghain soundnak behódolva, de sokkal tovább gondolva azt. A Daughter Of Phorsyson lévő Stheno olyan, mintha Robert Henke randevúzna ókori görög istenekkel, a Perseus pedig azt a hipnotizáló erőt ragadja meg, ami ma sok feltörekvő tehetség kedvenc eszköze a figyelem felkeltéséhez (Milton Bradley csinál hasonlókat, például). A Recall ep ennek az egésznek a tánctérre optimalizálása: a Scylla egyértelműen a húzó téma, borzasztóan zajos és rendkívül ijesztő, míg a Ceto inkább a funkért és a mozgásért felelős. Két komoly összeállításról van tehát szó, rendesen el lehet mélyülni bennük.