George FitzGerald – The Let Down / Weakness Július 28, 2010

George FitzGerald

The Let Down / Weakness

(Hotflush; 2010)

 

 

 

 

Egy George FitzGerald nevű londoni fiatal a Hotflush kiadó legújabb zöldfülűje, The Let Down / Weakness című bemutatkozó bakelitje azonban cseppet sem árulkodik tapasztalatlanságról. A Let Down a Joy Orbison-féle Hyph Mngo keltette rnb elemekkel fűszerezett posztdubstep hangzásnak hódol be, ám megtört szintetizátora és érettebb női+férfi vokálja miatt jogtalan lenne ötlettelen klónnak kategorizálni a számot, van létjogosultsága ebben az univerzumban. A kiadvány másik oldalán található Weakness ezzel szemben már egy merészebb darab, a felvezetésében hallható ambient és dub hangok könnyedén emlékeztethetnek Basic Channel közeli dolgokra minket. Kisvártatva viszont egy lassabb ütem bontakozik ki, ráadásul a kezdeti dubos hatásokat is hamar felváltják a Hotflush kiadó megjelenéseire jellemző szintik, amik ezúttal sokkal színesebb és markánsabb összképet szolgáltatnak, mint a másik oldalon.

Robert Hood – Omega Július 27, 2010

Robert Hood

Omega

(M-Plant; 2010)

Értékelés: 6,3

 

 

 

A Minimal Nation tavalyi újranyomásától eltekintve hét éve nem adott ki albumot Robert Hood, ami még elektronikus zenei berkekben is rengeteg időnek számít. A minimaltechno keresztapjának az elmúlt évtized jobbára önmaga újbóli felfedezésével telt, és egészen a múlt nyárig nem is beszélhetünk termékeny időszakról. Azóta viszont úgy tűnik, hogy az acélosan dübörgő ipari metropoliszból rozsdás, szellemjárta gettóvá vált Detroitot elhagyó – és egy alabamai farmon megnyugvást találó – művésznek ismét van küldetése: legújabb, Omega című nagylemezén egy sci-fi regényt alapul véve az utolsó életben maradt emberként kritizálja korunk társadalmát.

Visszatér a Seefeel Július 23, 2010

A londoni Seefeel az első olyan formáció volt a Warpnál, ami gitárokat is használt. A Mark Clifford, Mark Van Hoen, Justin Fletcher és Sarah Peacock alkotta kvartet 1993 és 1996 között volt zeneileg aktív, eme időszak alatt három kiváló albumot és több remek ep-t is készített, majd visszavonult a tagok ama indokával, hogy megcsináltak mindent, amit a shoegazeres-dreampopos ambient és a kísérleti minimál találkozásából meg lehetett. 2009-ben már lehetett hallani pletykákat, hogy ismét összeáll a négyes, sőt, egy-két fellépésük is volt, azonban idáig várni kellett arra, amiről sokan már régóta álmodtak: ismét írnak zenéket. Ennek bizonyítékaként szeptember 20-án egy Faults névre keresztelt tízinches bakelit lát napvilágot rajta négy vadonatúj számmal, melyek közül a címadó már meg is hallgatható. Egyelőre nincsenek hírek arról, hogy ezt egy nagylemez is követné majd (legalábbis idén már szinte biztosan nem), de vélhetően 2011-ben erre is sor kerül.

Seefeel – Faults 10″

A1 Faults
A2 Crowded
B1 Folds
B2 Clouded

Új albumot ad ki Susumu Yokota Július 23, 2010

Kevésbé ismert, ám annál stabilabb pontja a japán elektronikus zenének Susumu Yokota. A munkássága széles zenei rétegeket ölel fel: kezdetekben house-t és technót játszott (még a berlini Love Parade-en is fellépett a kilencvenes évek legelején), majd idővel egyre többet kísérletezett chillout, downtempo és ambient területeken, így mára a Harthouse-tól kezdve az Exceptionalen át egészen a Leaf kiadóig van megjelenése mindenhol. Október 4-én jön a Kaleidoscope című új albuma – 1993-as debütálásától számítva a huszadik –, amit a Love Or Die és Mother lemezek után ismét a Lo hoz majd forgalomba. Yokota folytatja azt az ambientes/chilloutos vonalat, amit újabban képvisel: ezúttal jobban elmerülhetünk az utóbbi években kibontakozó hypnagogic pop szubkultúra igazi mélységeiben, a tizenhat felvételt tartalmazó gyűjtemény megmutatja, hogy nem véletlen tartják olyan nevek az egyik fő ihletforrásuknak Yokotát, mint az Emeralds, vagy Oneohtrix Point Never. Transzközeli állapotok, csillagközi felvételek és tudományos-fantasztikus elvágyódás jellemzi a Kaleidoscope-ot, ami helyenkénti sötét mélységeivel a Nurse With Wound előtt tiszteleg, máskor pedig Steve Reich könnyed ritmikusságát ragadja meg.

Susumu Yokota – Kaleidoscope

01. Your Twinkling Light
02. Her Feminineness
03. 9 Petals
04. Sprouting Symphony
05. Photosynthesis
06. Stain On My Heart
07. Metallic Energy
08. Patinated Room Key
09. Wave Drops
10. Lily Scents Jealousy
11. Blue Moon
12. When I Shut My Eye
13. After Falling Twice
14. 2 Skys
15. A Pebble On The Verge Of Breaking
16. Red Moon

Szeptemberben jön a Hundred In The Hands bemutatkozó albuma Július 21, 2010

A brooklyni The Hundred In The Hands bizonyára nem ismeretlen számotokra; többször is írtam már róluk, ráadásul a tavaszi This Desert ep annyira jól sikerült, hogy még fokozottabb kiváncsisággal várom az első nagylemezüket, ami úgy tűnik, hogy ősszel végre kijön a Warpon. Eleanore Everdell és Jason Friedman egészestés munkája előreláthatólag szeptember 21-én kerül a boltokba, és állítólag még a This Desertnél is színesebb összeállításra számíthatunk, felkarolva a teljes nyolcvanas éveket a pop mindenféle vonatkozásában. Diszkós avantpoptól indulunk, majd poszt-r&b dubon keresztül és minimál hullámokon át vezet az út gyönyörű dreampopos képekbe, miközben a punk attitűd végig jelen van, az m83-i tinédzser szorongásról és reménytelen szerelemről nem is beszélve. Sajnos nem hallottam még a lemezt, de az ep-hez két(!) videóklip is készült (Tom Tom + Ghosts), ami jelenthet valamit. Csak lenne már szeptember vége.

The Hundred In The Hands – s/t

01. Young Aren’t Young
02. Lovesick (Once Again)
03. Killing It
04. Pigeons
05. Commotion
06. This Day Is Made
07. Dead Ending
08. Gold Blood
09. Dressed in Dresden
10. Last City
11. The Beach

Háztáji hírek: tart még a nyár Július 20, 2010

Aki esetleg nem Facebookozna: tart még a nyár, azért nincsen frissítés. Jövő héttől, de sanszosabb, hogy inkább csak az azutánitól kezdődően lesznek újra cikkek, addig mozduljatok ki ti is legalább annyit, amennyit én, és élvezzétek a jó időt!

(Aki meg nagyon akar olvasni tőlem: a napokban lesz kint a Kultblogon a hegyaljás beszámolóm – két részletben -, meg a Roots Manuvával készített interjúm. Múlt hétfőn Daedelusszal is csináltam, az már a főoldalon van.)

Új Roots Manuva – kicsit másképp Július 12, 2010

Roots Manuvától megszokott, hogy háromévente készít egy albumot, mint ahogy az is, hogy ezeket rendszerint egy-egy remixlemez követi. A brit hiphop legenda most sem hazudtolja meg önmagát, 2008-as Slime & Reason című lp-je után érkezik szeptemberben a Duppy Writer, ezúttal azonban nem hagyományos értelemben vett remixgyűjteményről van szó. Történt ugyanis, hogy a Slime & Reason rögzítése során Mr. Manuva találkozott egy Wrong Tom nevű producerrel, akinek a digidubbal átitatott tradícionális karibi produkciói úgy lenyűgözték mind a rappert, mind a Big Dada kiadót, hogy közösen felkérték: válogasson kedve szerint emberünk diszkográfiájából, és csináljon egy karibi-dub lemezt. Így született tehát a Duppy Writer: van ugyan rajta egy vadonatúj felvétel is (Jah Warrior), a többi tizenegy viszont az eddigi hat Roots Manuva-albumból tartalmaz különféle átiratokat, amik igazából nem is remixek, sokkal inkább feldolgozások és versionök. Maguk a számcímek is igen beszédesek (pl.: a Motion 5000-ből lett Motion 82, a Buff Nuffból Rebuff, a Chin Highból Chin Up stb.), és ha csak a 2002-es Dub Come Save Me remixlemez óriási sikeréből indulunk ki, akkor most is valami hatalmasra számíthatunk.

Roots Manuva Meets Wrong Tom – Duppy Writer

01. Butterfly Crab Walk
02. Chin Up
03. Duppy Writer (Skit)
04. Worl’ A Mine
05. Big Tings Redone
06. Jah Warriors
07. Proper Tings Juggled
08. Dutty Rut
09. Dub Decay
10. Lick Up Ya Foot
11. Rebuff
12. Son of Bodda
13. Motion 82

Ősszel jön az új Seeland Július 10, 2010

Az ex-Plone és ex-Broadcast tagokból formálódott Seeland a tavalyi év egyik legkellemesebb meglepetése volt, Tomorrow Today című bemutatkozó lemezük egyaránt alkalmazott krautrockos elemeket (igazából a banda a nevét egy Neu szám címéből kölcsönözte), álmodozós, elmosódó hangrétegeket és olyan hobbielektronikát, amit például a Radiophonic Workshop használt. Idén szeptemberben már a második albumukkal jelentkeznek – How To Live -, s bár jelentős hangzásbeli változásra kell számítani, a Seeland lényege továbbra is változatlan maradt. Az álmodozós, merengős hangzást dobgépek és elektronika helyett hangszerekkel rögzítette a trió, és a végeredmény állítólag olyan, mintha a Beach House, vagy a Neon Indian angol megfelelőjét hallanánk. S mielőtt megkérdeznétek, igen: a borítót Julian House (The Focus Group) tervezte.

Seeland – How To Live

01. Black Dot, White Spider
02. Awake In A Dream
03. Afterthoughts
04. Local Park
05. Cadinal
06. How To Live
07. Armour
08. Circles
09. Recall
10. Been So Long