Drop The Lime – Fabriclive 53

Drop The Lime

Fabriclive 53

(Fabric; 2010)

Értékelés: 8,0

 

 

 

Valahányszor a Fabriclive 53-at hallgatom, mindig rájövök egy dologra: 2010-ben a tánctéren tombolni különösen jó. A mixet összeállító Luca Venezia a Drop The Lime brandjével az egyik legígéretesebb névnek tűnik a feltörekvő dj-generációból, ráadásul meglepő módon abban a Brooklynban él, ami mostanában inkább a kísérleti és indie rock mozgalmáról híres. Az attitűd nem is hiányzik nála: két gigantikus kiállásnál, mikor minden kéz a magasban van, mindennemű stressz nélkül leszedi az éppen pörgő vad technót, majd feltesz klasszikus rockabillyket (Bill Haley And The Comets + The Strangeloves), és pár perccel később úgy húzza vissza az egészet a modern négynegyedek földbedöngölős gravitációjába, mintha ennél természetesebb dolog nem is létezne e világon.

A Fabriclive 53 hangulatban leginkább a Buraka Som Sistema tavalyi Fabriclive 49-ére hasonlít, de jócskán felülmúlja: nem fullad ki a mix félúton, sőt, csak gyorsabb és gyorsabb lesz minden egyes új felvétellel. Venezia rendkívül tudatosan és okosan építi fel a szettet, a huszonhat szám ráadásul bőséges teret ad minden olyan elektronikus tánczenei stílusnak, ami meghatározó ma. Ahogy eleinte az electróval keresztezett house és elkorcsosult alfajai dominálnak, úgy lesz idővel egyre törtebb és elborultabb a Fabriclive 53, hogy aztán agresszívebbnél agresszívebb technók adhassanak neki új irányt. Aki értékeli az olyan apró poénokat, mint a fentebb már említett rockabilly-blokk, az különösen élvezheti ezt a mixet: emberünk hol egy acid house-zal (Maurice – This Is Acid), hol 1990-es évek elejét felidéző hardcore-ral (Slick Wick Crew – 911 VIP) bolondítja meg az ívet.

Ez az egyik legenergikusabb és legőrültebb kiadvány, amit jelenleg találni lehet. Végig kompromisszummentes, ráadásul bemutat rengeteg új tehetséget (pl.: Zombies For Money, Sam Tiba), akikre a jövőben érdemes figyelni. S, ha ez még nem lenne elég, Venezia a saját zenéivel is ki tud emelkedni a mixben. A Thwomp Stomp talán az egyik legmelodikusabb pillanata a Fabriclive 53-nak, a Sex Sax a legbugisabb, a záró Set Me Free pedig a legkönnyedebb.