Kenton Slash Demon – Matter EP Október 29, 2010

Kenton Slash Demon

Matter EP

(Tartalet; 2010)

 

 

 

 

A Schwarzchild Solution-trilógia második részeként megjelenő Matter azon az úton halad, amit a Sun már kijelölt a nyár végén. A dán duó ismét finom house-zal kényeztet minket; az évszaknak megfelelően ezúttal valamelyest nehezebbek a beatek, gitár helyett vokóder van. Talán kevesebb a történés a hat percben, erősebb a felvétel monoton-faktora. A tánctéren lehet, hogy ez jobb hatást fejt ki, otthon mindenesetre a Sun marad a nyerő. A b-oldalon a DFA kiadónál lévő Runaways szállítja a remixet, hasonlóan repetitív, ismétlődő szerkezetekkel. Sötétebb az eredetinél, és kicsit lassabb is, jól kiegyensúlyozva a tempót.

2011-ben új lemezzel tér vissza Robert Miles Október 26, 2010

2011. január 31-én új albumot ad ki Robert Miles, a Children című eurotrance felvétel világhírű szerzője. A negyvenegy éves művész az 1990-es években az olasz rave színtér életre keltésében játszott nagy szerepet, az új évezred első évtizedében viszont már más utakon járt: 2001-es Organik című albuma az ambient és break különféle hibrideivel kísérletezett, a Trilok Gurtuval 2004-ben rögzített Miles_Gurtu pedig modern klasszikus, future jazz és downtempo stílusokból épült fel. A Th1rt3en címmel január végén megjelenő új album hét év utáni visszatérést jelent: a szerző ismét ambient textúrákat és modern klasszikus kompozíciókat írt, illetve kacsintgat a pszichedelikus rock felé is.

Robert Miles – Th1rt3en

01. Orchid Miracle
02. Moving
03. Somnambulism
04. Everything Or Nothing
05. Afterglow
06. Deep End
07. Black Rubber
08. Miniature World
09. Antimony
10. Archives
11. Voices From A Submerged Sea
12. Nonsense
13. The Wolf

Space Dimension Controller – Temporary Thrillz Október 25, 2010

Space Dimension Controller

Temporary Thrillz

(R&S; 2010)

 

 

 

 

Egy dolog biztos: Jack Hamill aka Space Dimension Controller nagyon jó intergalaktikus témákat ír, és rendkívüli módon érez rá arra, hogyan kell a funkot maximális hatékonysággal alkalmazni. A legújabb, Temporary Thrillz című ep-je hat vadonatúj zenét tartalmaz, ez eddig a legnagyobb lélegzetvételű munkája a nemzetközi mezőnyben, és kiválóan helytáll vele. Ha mindenáron jelzőkkel akarjuk kézzel foghatóvá tenni a húszéves belfasti szerző munkáit, akkor valószínűleg a techno/space funk és disco house címkékkel kerülhetünk legközelebb az elméjéhez. Hamill minél lassabbra állítja az ütemet, annál jobb munkát végez, és minél több a funk, annál érzékibb hatást ér el. Sőt: minél rövidebben fejezi ki magát, annál lenyűgözőbb az eredmény. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a kifejtősebb, technóhoz közelebb húzó darabok, mint a Mercurial Attraction, vagy maga a címadó darab rosszak lennének, de ilyen nagyszerű felhozatalban tényleg csak töltelékek. A Kaleidoscopic Ecstasy például tökéletes öt perc arra, hogy örökre beleszeressünk a szerző nyugodtabb hangzásába. Könnyed és szexi, a ritmus a nightclubok fénykorát idézi, az analóg szintikből elővarázsolt gyönyörű hangok pedig az egészet egzotikus kontextusba helyezik. Egy másik pillanatban robotok randevúznak egymással egy szintetikus koktélbárban valamelyik színes bolygón (2EZ), Detroit pedig feltalálja a teleportálást (Transatlantic Landing Bay). A legerősebb momentum azonban a Simmering Emotion című zárás a neonfényes éjszakába hajló, rúzsfoltos romantikájával, ami tökéletes aláfestés a hálószobában hajnali kettőkor, miközben a nyitott ablakból sugárhajtású légpárnások kellemes zizegése áramlik be.

VA – Future Bass Október 24, 2010

VA

Future Bass

(Soul Jazz; 2010)

Értékelés: 5,2

 

 

 

London legendás zenetörténeti kiadója ismét dubstepet válogat, a Future Bass címmel ellátott gyűjtemény olyan kortárs művészektől tartalmaz exkluzív zenéket, mint Four Tet, Ramadanman és Mala, a második felében pedig új(abb) szerzőket mutat be. A végeredmény meglepően vegyes: amennyire szenzációsak a bevezető kislemezen kijött Four Tet- és Mala-felvételek (különösen az utóbbi Don’t Let Me Go száma, ami a címe és a Youtube-on látható romantikus képek ellenére is olyan féltávon, mintha predátorként vadásznánk emberekre hőlátással), annyira középszerű a Future Bass többi része. LD és Randomer mondjuk szállít még kellemes pillanatokat: az előbbi zenéje sötét darálás, az utóbbié pedig számítógépes retrózás érezhető drum and basses múlttal. Az abszolúte zöldfülűként bemutatkozó Harry Craze jungle-elemekből építkező, nyugodtabb darabja a Future Bass utolsó átlag feletti hozománya; sajnos Untold, Coki és Ramadanman egyaránt szürkébb énjükkel van jelen ezen a lemezen, és az ismeretlenebb arcok több mint fele is csak másodosztályú teljesítményt produkál.

Shackleton mixeli a Fabric 55-öt Október 21, 2010

A lancashire-i születésű Sam Shackleton az elmúlt évek egyik legbefolyásosabb dubstep producerévé nőtte ki magát. A zenéire a színtér összes vezető kiadója vadászik, a szakmában pedig olyan elismeréssel nyilatkoznak róla, ahogy senki másról. Shackleton zsenialitása állítólag abban rejlik, hogy olyan hangokat és basszusokat ír, amiknek az eredete még a legszakavatottabb szoftvermágusok előtt is rejtély, ráadásul mindezt képes annyira absztrakt és komplex ritmusszerkezetekbe csomagolni, hogy egyesek a műveire még a kissé csúnyán ható, de hitelesnek nevezhető progresszív dubstep jelzőt aggatták. Ő állította össze a Fabric-sorozat ötvenötödik darabját, és dj mix helyett egy teljes szerzői albumot kapunk, ami ugyan stúdióban készült, de főleg a szerző live actjeinek hatására született. Huszonkét szám, ebből tizennégyet eddig sehol sem hallhattunk. Megjelenés: december 6.

Shackleton – Fabric 55

01. Come Up
02. Moon Over Joseph’s Burial
03. Hypno Angel
04. Visontele
05. Interlude: Blood Rhythm Wish
06. Operatic Waves
07. Closeness to Nature
08. Negative Thoughts
09. Death Is Not Final
10. International Fires
11. Paper
12. Deadman
13. Interlude: Point One, Sense It
14. Man On A String (Part One)
15. Man On A String (Part Two)
16. Ice
17. Busted Spirit
18. Bottles
19. New Dawn
20. Something Has Got To Give
21. Massacre
22. Stripped…

VA – Fünf Október 21, 2010

VA

Fünf

(Ostgut Ton; 2010)

Értékelés: 8,3

 

 

 

2010-ben már nem a klubok élnek a technónak, hanem a techno a kluboknak. Számos hely van a világon, aminek rezidens dj-i új hangzásokkal ismeretlen dimenziókat, további távlatokat nyitottak a stílusnak. Napjainkban a berlini Berghain az egyik leghíresebb ezek közül. Az itt született zenék nyers és enegikus tulajdonsága a jövőbe, sötét és ipari jellegzetességük pedig a múltba vezeti a hallgatót, e kettősség meg állandóan biztosítja, hogy izgalmas legyen elővenni a helyi szerzők műveit. Ezeket jobbára az Ostgut Ton kiadó jelenteti meg, ami idén ünnepli ötödik születésnapját, és ezen apropóból életre kelti a Berghaint. Emika, egy helyi énekesnő több hónapon át járta be az épület minden zegzugát apró mikrofonokkal, majd végül összeállított egy hangkönyvtárat, amiből bárki felhasználhatott bármit a saját exkluzív pillanatához a Fünf című jubileumi válogatáson. A végeredmény egyszerre ismerős és rendkívül idegen: közkedvelt dj-k/producerek és kevésbé ismert háttérfigurák mutatják be a Berghaint úgy, ahogy eddig csak kevesen ismerhették. Zord és magányos hangokból álló minimalista melódiák bonatkoznak ki testes négynegyedeken: Shed az életművének eddigi legjobb darabját hozta össze, Substance és Ryan Elliott pedig úgy zenél, mintha nem is lenne senki a folyosókon és a tánctéren. Norman Nodge egyenesen a hely szívét tárja fel előttünk, Luke Slater pedig a géptermet. A Fünf egy éra, egy szubkultúra manifesztója így. A Berghain sound lehet, hogy olykor túlzottan maszkulin – még ha hat női szerző is van a válogatáson –, de mindenképpen egy olyan mozgalom áll mögötte, ami nem csak folyamatosan kiállt a techno mellett, hanem életre is keltette.

Lesz új Seefeel album! Október 20, 2010

Szeptemberben egy 10″-es kislemezzel tért vissza a Seefeel közel tizennégy évnyi hallgatás után, és úgy tűnik, hogy most már nincs megállás a továbbiakat illetően. Az újjáalakult zenekar bejelentette, hogy elkészült az új nagylemez, ami szintén a Seefeel nevet kapta, és 2011. február 7-én jelenik meg a Warpon. Más információt egyelőre nem. Ettől független nagyon várom az anyagot, érik lassan a Faults-kritika is.

Seefeel – Seefeel

01. O-on One
02. Dead Guitars
03. Step Up
04. Faults
05. Gzaug
06. Rip-run
07. Making
08. Step Down
09. Airless
10. Aug30
11. Sway

Lee Jones – Watergate 07 Október 19, 2010

Lee Jones

Watergate 07

(Watergate; 2010)

Értékelés: 6,4

 

 

 

Lee Jones hosszú zenei utat tudhat maga mögött. A kilencvenes évek downtempo hullámát még Angliában élte meg (és Hefnerként a következő évezred elejére megírta a Residue című albumot, ami bizonyos kávéházi körökben mindmáig rendkívül népszerű), a kétezres években kereskedelmileg erőre kapó minimal/tech-vonalat viszont már Berlinből erősítette. Nick Höppnerrel MyMy-ként majdnem harminc országban turnézott, közös zenéik a Playhouse-on és az Ostgut Tonon jelentek meg, Jones szóló pályáját pedig az Aus Music és Cityfox kiadók támogatják mindmáig. A Watergate 07 az első hivatalos dj mixe, ami alapvetően dallamosabb tech/house klubzenéket tartalmaz, de nem hazudtolja meg a procucer régmúltját sem. Az egyórás szettben sok az exkluzív felvétel, a Flowers & Sea Creatures nevű montreáli zenekar International című számának a remixe jó témamegjelölés a továbbiakat illetően. Jones sorban hozza a négynegyedeket, a lábaink viszont nem igazán indulnak be egy pillanatra sem; idővel talán a bólogatás is abbamaradhat. A Matthias Meyerrel közösen szerzett Basic Chord Tool szép visszaemlékezés a Kompakt főidejére, a Daniel Dreyerrel írt Lullaby azonban már inkább egy éra unalmas leáldozását tükrözi. Valahol félúton így veszít a bájából a Watergate 07, de leginkább amiatt lehet ez csalódás, mert a felvezetés harmóniája hiányzik a levezetésből. Ráadásul a Gregorythm And Greenbank-féle Lion Dreamsre rákeverni a sajátként jegyzett Kreuzberg 61-et pontatlan és elképzelés nélküli, összezavaró gondolkodásban hagyva a hallgatót, hogy mit is akart Jones a végén.