VA – Fünf

VA

Fünf

(Ostgut Ton; 2010)

Értékelés: 8,3

 

 

 

2010-ben már nem a klubok élnek a technónak, hanem a techno a kluboknak. Számos hely van a világon, aminek rezidens dj-i új hangzásokkal ismeretlen dimenziókat, további távlatokat nyitottak a stílusnak. Napjainkban a berlini Berghain az egyik leghíresebb ezek közül. Az itt született zenék nyers és enegikus tulajdonsága a jövőbe, sötét és ipari jellegzetességük pedig a múltba vezeti a hallgatót, e kettősség meg állandóan biztosítja, hogy izgalmas legyen elővenni a helyi szerzők műveit. Ezeket jobbára az Ostgut Ton kiadó jelenteti meg, ami idén ünnepli ötödik születésnapját, és ezen apropóból életre kelti a Berghaint. Emika, egy helyi énekesnő több hónapon át járta be az épület minden zegzugát apró mikrofonokkal, majd végül összeállított egy hangkönyvtárat, amiből bárki felhasználhatott bármit a saját exkluzív pillanatához a Fünf című jubileumi válogatáson. A végeredmény egyszerre ismerős és rendkívül idegen: közkedvelt dj-k/producerek és kevésbé ismert háttérfigurák mutatják be a Berghaint úgy, ahogy eddig csak kevesen ismerhették. Zord és magányos hangokból álló minimalista melódiák bonatkoznak ki testes négynegyedeken: Shed az életművének eddigi legjobb darabját hozta össze, Substance és Ryan Elliott pedig úgy zenél, mintha nem is lenne senki a folyosókon és a tánctéren. Norman Nodge egyenesen a hely szívét tárja fel előttünk, Luke Slater pedig a géptermet. A Fünf egy éra, egy szubkultúra manifesztója így. A Berghain sound lehet, hogy olykor túlzottan maszkulin – még ha hat női szerző is van a válogatáson –, de mindenképpen egy olyan mozgalom áll mögötte, ami nem csak folyamatosan kiállt a techno mellett, hanem életre is keltette.