Margaret Dygas – How Do You Do

Margaret Dygas

How Do You Do

(Power Shovel Audio; 2010)

Értékelés: 7,2

 

 

 

A lengyel születésű Margaret Dygas divattervezést tanult New Yorkban, Danny Tenaglia szettjeire szerette meg a klubzenét, majd Londonba költözése után elkezdett dj-zni, amivel annyira sikeres lett, hogy többször fellépett a Fabricben, meg a néhai The Endben is. 2007-ben újdonsült otthonának Berlint választotta, majd belevágott a zeneszerzésbe. Az elmúlt három évben ragyogó megjelenései voltak a Contexterrioron, a Non Standard Productionsön és a Perlonon. How Do You Do című bemutatkozó albuma mégis meglehetősen távol áll eddigi munkáitól, ráadásul a változatosság kedvéért a japán Power Shovel Audio kiadónál jelent meg, újabb kontinens meghódítását kipipálva ezzel a művésznő számára.

Nem szokványos lemezről van szó: Desmond Morris zoológus testbeszéd elemzésével foglalkozó könyve, a Peoplewatching ihlette, és állítólag mind a tizenegy felvétel különböző érzelmi állapotok és szituációk megzenésítése. Ugyan szerkezetileg techno kompozíciókról van szó, a How Do You Do-t nem lenne akkurátus techno albumként elkönyvelni. Egyszerűen más: szolíd, nyugodt négynegyedei sokszor inkább csak megtévesztésként funkcionálnak, eltakarva a számok izgalmas részeit. Nincsen mondjuk sok történés bennük, de így talán még intenzívebb a végeredmény: rákényszeríti a hallgatót a folyamatos figyelésre. A Salutation egyszerű ambient játéka és a Barrier szikrázó dub visszhangjai majdnem tizennyolc percet töltenek ki, szürreális minimalizmusba csomagolva a végeredményt, miközben olyan rövidebb témák mint a You’re In My Shoes és a Hidden From View sokkal felszabadultabban kísérleteznek több ötlettel, sokszor a szabadstílusú- és minimaljazz határait átlépve.

Margaret Dygas igencsak apró, mikroszekundumokra töredezett hangokból épít olykor kellemes, máskor kényelmetlen atmoszférát, ami hosszú percekig meghatározza a zenéket, megteremtve ezzel egyfajta intim hangulatot, ami két ember folyamatosan váltakozó testbeszédével jól szinkronban lehet. Érdekes módon nagyobb hatást ér el a lemez, ha halkabban szól. Még akkor is, ha akadnak kivételek, mint a Baton Signals, ami kitör a fenti állapotból és idegenszerűen elhalkuló-felerősődő hangsugárzásával kiemeli az embert a társai közül, egy olyan környezetbe helyezve, ahol csak különös, érthetetlen és eddig tapasztalatlan anomáliák vannak.