VA – Worth The Weight: Bristol Dubstep Classics

VA

Worth The Weight: Bristol Dubstep Classics

(Punch Drunk; 2010)

Értékelés: 8,2

 

 

 

Az úgynevezett bristol soundnak a létezése óta feneketlen mélysége van; ha éppen nem a basszus visszhangozza ezt, akkor a rémisztően sötét hangszerelés, vagy a sokszor elkeseredett énektémák. A Punch Drunk nevű helyi dubstep kiadó az elmúlt pár év során jól adaptálta e világfájdalmas életérzést az elektronikus zene legmagányosabb stílusába, a Worth The Weight címmel kiadott kétlemezes válogatása egy új alkotógeneráció saját értelmezésű, újszerű önkifejezése annak, ami a triphop óta globális tényezőként van jelen. Kiváltképp az első korong tizenhárom felvétele húz le minket kabátzsebünkbe tuszkolt súlyos kövekként a búskomorság és melankólia mindent elnyelő sötétségébe. Nem lehet menekülni a számok kényelmetlen fogságából: Peverelist, Appleblim és Headhunter különböző megközelítésekből hozzák a hallgatót szorongásba, legyen szó akár egy lelassult szívdobogást ijesztően imitáló ütemről, vagy olyan hangjátékokról, amik csak halvány, szürke árnyalatban ábrázolják a körülöttünk élő teret. A lemez végén Pinch Lazarus című felvételének a kiállásában azonban hirtelen beáramlik valahonnan a fény, majd a Forsaken-féle western hangulatú dubstep visszahoz minket a valóságba, és kellemes meglepetésként a második lemez már nem próbál kétségekbe rángatni. Az első válogatás azért jó, mert tökéletesen alkalmaz egy hangzást egy új dimenzióban, a második pedig azért, mert ki tud lépni ennek az árnyékából. A Smith & Mighty régi garage klasszikusa sejteti már a könnyed, táncolósabb hangvételt, amit később az új tehetség, Guido munkái tökéletesítenek (mind a beszédes című Mad Sax, mind a Wedge & Shadznek írt poszt-r&b-s remix hibátlan). Méltó így a címéhez a Worth The Weight: nem csak a tradíciókat tiszteli, hanem újat is hoz, és a vaskalaposság mellett nem rest néha oldani a hangulatot egy-egy merész kitekintéssel, gondolok ekkor elsősorban Dubboy & Atki2 kwaito zenéjére.