2009 legjobb albumai (vikipop) December 30, 2009

Aki ismer, pontosan tudja, hogy Eytóval és Flynnel ellentétben én igazi fanatikusa vagyok az év végi listáknak. Nem tudom, ez pontosan mire vezethető vissza, de valószínűleg annak is nagy szerepe van benne, hogy a zene szeretete nálam a szombat esti MTV European TOP 20 slágerlisták nézése közben alakult ki még a ’90-es évek elején. Lélegzetvisszafojtva vártam minden hétvégén, hogy ki hány pozicíót rontott vagy javított az előző héthez képest, ki debütált a legmagasabban és ki esett ki. Bár az ízlésem azóta viszonylag sokat változott (igaz, mostanában kezdek megijedni, hogy arrafelé tartok ahonnan indultam:) még mindig szeretek egyfajta hierarchiát kialakítani a kedvenceim között. Sokak szerint semmi értelme, ám nálam ez már-már hagyománnyá vált, így most sem fogok rajta változtatni. Még akkor sem, ha pontosan tudom, hogy talán felesleges 70 albumot kiemelnem, pláne sorrendbe raknom, mivel ezekből jó, ha húszat előszedek majd 2010-ben. No nem azért, mert a másik ötvenhez nem lenne kedvem, hanem, mert kezdődik egy újabb év(tized), amikor feltehetően ugyanúgy zúdulnak majd ránk a jobbnál jobb szerzői albumok, mint idén, vagy tavaly.

A listát én is két részre osztottam: a tíz legnagyobb kedvencemről írtam néhány sort, a többiek helyett pedig beszéljenek a kiadók és a helyezések. Szeretném leszögezni: a listát alapvetően úgy állítottam össze, hogy tükrözze, mely zenéket hallgattam a legtöbbször az elmúlt évben. Hiába tartom zeneileg értékesnek sőt akár értékesebbnek akár az Aufgang, Fever Ray, az Intrusion, vagy William Basinki és a 10-20, esetleg SunnO))) lemezét néhány a listámon megtalálható albumnál, egyszerűen nem fértek ide, mert vagy nem ragadtak magukkal, vagy soha nem kerültem olyan hangulatba, hogy elővegyem őket.

S, hogy miért jó még ez a lista? Egyrészt, mert hitelesen ábrázolja a személyiségemet, másrészt mert újfent bizonyítja, hogy Flynn, Eyto és én tökéletesen kiegészítjük egymást, ezáltal – olvasóink nagy örömére – egy viszonylag nagy területet tudunk lefedni a zene csodálatos világán belül.

2009 legjobb albumai (eyto) December 21, 2009

Már a legelején szeretném leszögezni: még sosem írtam év végi listát. Fáradtságos, alapvetően kivitelezhetetlen és mindenekelőtt fájdalmas procedúrának tartom. Viszont mindemellett nagy fun, plusz a későbbiekben iszonyatosan hasznos lehet abban a tekintetben, hogy így talán nem fogok megfeledkezni a kedvenceimről. Plusz páran talán rátaláltok egy-egy jövendőbeli kedvencre a lista segítségével, és így még nekem is könnyebben ajánlhattok más albumokat.

Azt hiszem még egy olyan óriási élményt sem hozott egy 2009-es album sem, mint anno mondjuk a Volta Amputechture-je, vagy a tavalyi Gang Gang Dance. Csak azért nem vagyok ebben egészen biztos, mert arra is látok némi esélyt, hogy valójában a legjobbak listájában található albumok mind megütik nálam ezt a szintet, csak túl soknak tűnnek egy évre, ahhoz, hogy elhiggyem, tizenkettő hatalmas kedvencem is volt. Mindenesetre a listát flynn-hez hasonlóan én is két részre bontottam. A lista első felében a már családtagként kezelt kedvenc albumaimról írok pár sort, a második listában pedig a bizonyára később is sűrűn előkerülő, kisebb szerelmekről írok egy-egy mondatot. Viszont azért, hogy valamennyire súlyozott legyen a második lista, igyekeztem egy nagyjábóli sorrendet felállítani közöttük, az első listába bejutó albumoknak persze nem kell szembenézniük a sorba rendezés megalázó procedúrájával.

Végül pedig, előre is elnézést kérek a később felfedezésre kerülő nagy revelációkat hozó 2009-es albumoktól, hogy ezen a listán nincsenek rajta. Szorri srácok, mindent nem ismerhetek.

Jöjjön hát a 12+48-as lista:

2009 legjobb albumai (flynn) December 14, 2009

Tavaly sokan panaszkodtak nekem, hogy nem volt túlzottan erős az elektronikus zenei felhozatal. Nem tudtam egyetérteni velük: szerintem mindig olyan lesz az év, amilyennek alakítjuk, és ha éppen csalódunk a kedvenceinkben, akkor új hangokat kell keresni. 2009 számomra pont erről szólt: rengeteg irányból értek hatások, és ha voltak is olyan lemezek, amikben csalódtam (mert sajnos voltak), azt mindenképp elmondhatom, hogy talán ez volt a legszínesebb év az utóbbi párból.

A továbbiakban található két lista az idei kedvenceimről szól. Nem akartam toplistát írni, mert most is annyi stílusból szelektáltam, hogy igazságtalan lett volna egyiket a másik fölé helyezni, így csak két kategória van. Az egyikbe azokat a lemezeket tettem, amiket különösen erősnek éreztem, és nagyon sokat jelentenek nekem (szám szerint tizennégy ilyen van), a másikba pedig azokat az albumokat gyűjtöttem össze, amik ha nem is uralták a világomat hónapokon át, de nagyon sok szép pillanatot okoztak, és ezért érdemes lesz a jövőben is elővenni őket párszor (itt megcserélődik a két szám, negyvenegy jött össze).

Természetesen kiváncsiak vagyunk a ti véleményetekre is: ha egyetértetek, ha nem, ha hiányoltok valamit, ha nem, írjátok meg, hogy mit gondoltok!