Untold – Stereo Freeze November 7, 2010

Untold

Stereo Freeze

(R&S; 2010)

 

 

 

 

Jack Dunning aka Untold az elmúlt pár évben őrjítően jó felvételek hadával biztosította be helyét a dubstep színtér vezető elméi közt, ráadásul legújabb, Stereo Freeze című bakelitjével ismételten emlékeztet minket, hogy még mindig piszkosul elemében van. A címadó zene borzasztóan erős továbbgondolása Detroit második generációs electrójának. Dunning agresszív ritmussal és paranoid hangokkal robbantja be a zenét közel egy percnyi hangulatfokozás után; hatására könnyedén beugorhat a Dopplereffekt, de van a tálalásban valami jellegzetesen brit intelligens kísérleti attitűd is, így akár egy titkos Warp házibuli véletlenszerű hat perceként is átélhetjük a fejünkbe fúrógéppel hatoló hangokat. A b-oldalon lévő Mass Dreams Of The Future különböző nyugalmi állapotokban ínjekcióz adrenalin löketeket a hallgatóba oldskool rave négynegyedével és ugyancsak hathatós, electrós szintiképleteivel. Bizonyára jobban értékelhető lenne, ha nem egy olyan parkettbomba mellett kapott volna helyet, mint a Stereo Freeze, de más helyen és más időben ezzel is rombolni lehet.

Mount Kimbie – Blind Night Errand EP November 5, 2010

Mount Kimbie

Blind Night Errand EP

(Hotflush; 2010)

 

 

 

 

A lehengerlő tavaszi Crooks & Lovers debütlemez után itt van Dominic Maker és Kai Campos Mount Kimbie-projektjének legújabb megjelenése, ami az a-oldalon az albumról másol ki két számot (a 12” címadó darabja mellett a nyugodt négynegyedeken lépkedő Before I Move Off hallható még), a hátán pedig a 2009-es Maybes EP két felvételének egy-egy új változata szerepel. A két ismert zenével nem lehetett mellélőni, de az új anyagok tekintetében ezúttal csak félsikerről beszélhetünk. A Williamnek a Dayglo-remixe nem emelkedik ki az átlagos átiratok tömegnyomorban fuldokló mezőnyéből, az ütem esetenkénti felpörgetésétől eltekintve kevés izgalmas történés van benne. Ezzel szemben az idei berghaini live acten rögzített Maybes élő verziója már izgalmasabb. Tetszetős benne a gitárriff (meglehetősen rockos hatást vált ki), az r&b-szerű vokál és az álmos ütem pedig kellően elvarázsolja a hallgatót – ha mégsem, akkor az éteri hangok gondoskodnak róla. Olyan, mintha a fülünket egy kagylóhoz téve hallgatnánk a zenét.

Kenton Slash Demon – Matter EP Október 29, 2010

Kenton Slash Demon

Matter EP

(Tartalet; 2010)

 

 

 

 

A Schwarzchild Solution-trilógia második részeként megjelenő Matter azon az úton halad, amit a Sun már kijelölt a nyár végén. A dán duó ismét finom house-zal kényeztet minket; az évszaknak megfelelően ezúttal valamelyest nehezebbek a beatek, gitár helyett vokóder van. Talán kevesebb a történés a hat percben, erősebb a felvétel monoton-faktora. A tánctéren lehet, hogy ez jobb hatást fejt ki, otthon mindenesetre a Sun marad a nyerő. A b-oldalon a DFA kiadónál lévő Runaways szállítja a remixet, hasonlóan repetitív, ismétlődő szerkezetekkel. Sötétebb az eredetinél, és kicsit lassabb is, jól kiegyensúlyozva a tempót.

Space Dimension Controller – Temporary Thrillz Október 25, 2010

Space Dimension Controller

Temporary Thrillz

(R&S; 2010)

 

 

 

 

Egy dolog biztos: Jack Hamill aka Space Dimension Controller nagyon jó intergalaktikus témákat ír, és rendkívüli módon érez rá arra, hogyan kell a funkot maximális hatékonysággal alkalmazni. A legújabb, Temporary Thrillz című ep-je hat vadonatúj zenét tartalmaz, ez eddig a legnagyobb lélegzetvételű munkája a nemzetközi mezőnyben, és kiválóan helytáll vele. Ha mindenáron jelzőkkel akarjuk kézzel foghatóvá tenni a húszéves belfasti szerző munkáit, akkor valószínűleg a techno/space funk és disco house címkékkel kerülhetünk legközelebb az elméjéhez. Hamill minél lassabbra állítja az ütemet, annál jobb munkát végez, és minél több a funk, annál érzékibb hatást ér el. Sőt: minél rövidebben fejezi ki magát, annál lenyűgözőbb az eredmény. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a kifejtősebb, technóhoz közelebb húzó darabok, mint a Mercurial Attraction, vagy maga a címadó darab rosszak lennének, de ilyen nagyszerű felhozatalban tényleg csak töltelékek. A Kaleidoscopic Ecstasy például tökéletes öt perc arra, hogy örökre beleszeressünk a szerző nyugodtabb hangzásába. Könnyed és szexi, a ritmus a nightclubok fénykorát idézi, az analóg szintikből elővarázsolt gyönyörű hangok pedig az egészet egzotikus kontextusba helyezik. Egy másik pillanatban robotok randevúznak egymással egy szintetikus koktélbárban valamelyik színes bolygón (2EZ), Detroit pedig feltalálja a teleportálást (Transatlantic Landing Bay). A legerősebb momentum azonban a Simmering Emotion című zárás a neonfényes éjszakába hajló, rúzsfoltos romantikájával, ami tökéletes aláfestés a hálószobában hajnali kettőkor, miközben a nyitott ablakból sugárhajtású légpárnások kellemes zizegése áramlik be.

The Bug – Infected EP Október 5, 2010

The Bug

Infected EP

(Ninja Tune; 2010)

 

 

 

 

A februári Run ep után újabb szenzációs kollekcióval jelentkezik The Bug, aki ezúttal nem új zenéken dolgozott, hanem két régebbi sikerét porolta le újra, vagy jobban mondva hozzáigazította őket a korhoz. Az Infected ep a Skeng és Poison Dart című számokon csavar egyet. Az előbbiből született a már mindannyiunk által jól ismert Catch A Fire Kiki Hitomi vokáljával, az utóbbiból pedig a Tune In lett, és Roots Manuva rappel. Ez egy rozsdás fémváza az eredetinek; The Bug kivett minden hatásvadász elemet a felvételből, és csak a súlyos alapokat, illetve az indusztriális hangokat hagyta meg, a Big Dada élrappere pedig nagyon jól él ezen a talajon. A második bakeliten a két eredeti anyag egy-egy vadonatúj remixe található: az Autechre átiratát már ismerhetjük, és nagyon jó hallani, hogy a Warp kísérleti fenegyerekei a dubstepben is ennyire jól feltalálják magukat hűvös elektronikájukkal. A Poison Dartot Scratcha DVA értelmezte újra, az eredmény pedig talán egy fokkal halványabb a másik három darabnál, de kiegyezhetünk abban, hogy a producer közel lehetetlen feladatra vállalkozott.

Sideshow – Fink Dubs Október 4, 2010

Sideshow

Fink Dubs

(Aus Music; 2010)

 

 

 

 

Fink a Sideshow álnevével remixeli saját magát az Aus Music legújabb kiadványán, és mind e tény, mind az ep címe elárulja, hogy mire lehet számítani. A Fink Dubs a tavalyi Sort Of Revolution albumról tartalmaz négy felvételt. Ének kevesebb van (vagy egyáltalán nincs) és a klassz gitárszólók is zömmel eltűntek, így a szerző zenéje az elképzelhető legcsupaszabb formában tárul elénk. A Sort Of Dubolution azt a félperces dubstep ritmusra történő dobolást terjeszti ki hat percre, amiért már anno is bele lehetett bolondulni az eredeti felvételbe, közben pedig olykor beúszik még Fink hangja is különféle elektronikus tekergetések és dubos sávok közt. A Dub It All utazás Jamaikába egy sötét és viharos estén, a Don’t Look Down In Dub pedig egy instrumentális téma rengeteg visszhanggal és gyomorrezgető basszusgitár játékkal. A gyűjtemény tetőpontja a Q&A (Sideshow Remix), ami háttérbe száműzi/elhagyja az eredeti kínosan fülbemászó dúdolós alapját, miközben idővel törzsi dobok és veszélyes gépi hangok kerülnek elő, majd a legvégén egy gyönyörű gitárszólóval emeli az egészet a felhők fölé. Ezekből mindenképpen jöhet több.

Flying Lotus / The Gaslamp Killer – Pattern + Grid World / Death Gate Október 3, 2010

Flying Lotus / The Gaslamp Killer

Pattern + Grid World / Death Gate

(Warp / Brainfeeder; 2010)

 

 

 

 

Meglepő lett volna, ha Flying Lotus Cosmogrammája tényleg csak annyit lett volna, amennyit tavasszal hallottunk. Sokszor olyan érzésünk lehet, mintha arról lemaradt felvételeket hallanánk, noha Ellison a Pattern + Grid World című ep-n kozmikus űrhajók parancsnoki hídja helyett inkább régimódi számítógépek vezérlőmemóriájába menekül, és több hangsúlyt fektet az ütemre és a ritmusra. Kevés a nagy szintetizátoros elszállás, jobbára a Los Angeles utáni hiphop képleteket alkalmazza a szerző. A Time Vampires space jazzes fúvós játéka ugyan még távoli helyeket mutat képeslapon, de a Kill Your Co-Workers kísérleti tempója, vagy a Jurassic Notion/M Theory elborult technója már egy gépies környezetben szól, új oldalát mutatva meg a Flying Lotus univerzumnak. Ezekkel ellentétben nem tud elszakadni a Földtől The Gaslamp Killer, aki több mint egy év után jelentkezik új zenékkel. A művésznév mögött rejtőzködő William Benjamin Bensussen továbbra is nagyon jól érzi a kaliforniai pszichedéliát: a Gonjasufival közösen felvett When I’m In Ave simán lehet, hogy egy lemaradt felvétel az A Sufi And A Killerről, az egzotikus hangmintákkal feldíszített Shattering Inner Journeys és a Fun Over 100 pedig pont abba a soha meg nem valósult pre-cyberpunk dimenzióba repít minket, ahol a zene drogként mossa el a valóság, kábulat és virtuális létsík közötti határt. Tökéletes lassító löket, a kiadvány tizenhatperces hossza viszont kezd rövid lenni ehhez.

Model 500 – OFI / Huesca Szeptember 16, 2010

Model 500

OFI / Huesca

(R&S; 2010)

 

 

 

 

Hosszú kihagyás után visszatért a Model 500, és jelentem, nagyon jó formában vannak. A legújabb megjelenésük rögtön két arcukat is megmutatja: az OFI klasszikus funky elemeket magába integráló electro, Atkins hipnotizáló hangja (“don’t be scared to blow your mind”) telitalálat rajta. Középen van egy nagyon szép kiállás, ami újabb löketet tud adni a zenének. Ennek a Mad Mike remixe kitörli a funkyt, így meglehetősen lecsupaszított electróval van dolgunk, talán a kelleténél egy picit hosszabb terjedelemben. A kislemez másik oldalán található Huesca viszont rögtön kiküszöböli eme apró csorbát: igazi oldskool detroiti techno ezeréves hangzással és megoldásokkal. Ha nem szólna ennyire tisztán, még akár azt is betippelném, hogy Atkins az egyik ősi hard drive-járól szedte elő, mint rég bevetésre váró fegyvert.