Műfajtörténet: Bob Blank – Blank Generation: Blank Tapes NYC 1975-1985 / Walter Gibbons – Jungle Music – Mixed With Love: Essential & Unreleased Remixes 1976-1986 Augusztus 11, 2010

Bob Blank / Walter Gibbons

Blank Generation: Blank Tapes NYC 1975-1985 / Jungle Music – Mixed With Love: Essential & Unreleased Remixes 1976-1986

(Strut; 2010)

Értékelés: 8,3 / 8,6

 

A dj kultúra egyik legfontosabb tulajdonsága az 1960-as években történő születésétől kezdődően, hogy összehozza az embereket. A mai értelemben vett partik megrendezésével mindig különböző rétegeket – faji, nemi beállítottságban, társadalmi pozícióban és vallási/politikai nézetekben gyökeresen különböző rétegeket – hoz össze, eltörölve mindennemű láthatatlan falat, amit az élet felhúzott közénk. Dj-nek lenni már csak ezért is az egyik legnemesebb foglalkozás a világon, pláne, ha az ember komolyan veszi a munkáját. Mint például a diszkó mozgalom megszületésekor az 1970-es évek New Yorkjában: a lemezlovasok félistenként jártak a halandók közt, és ellenben az ősi görög mitológiák leírásaiban találhatóakkal, ők sosem hagytak cserben senkit. Vélhetően ez adott létjogosultságot a dj kultúra hosszan tartó virágzásának. A szürreális, hedonista környezet, a szeretetet hirdető utópisztikus próféciák, és az ehhez igazodó zene hamar kinőtte az amerikai fővárost, ráadásul további államok meghódításával új zenei irányzatoknak is életet adott, elhozva az elektronikus zenét és idővel szinte mindent, amit a szakírók még napjainkban is modern jelzővel látnak el.

Thomas Fehlmann – Gute Luft Április 26, 2010

Thomas Fehlmann

Gute Luft

(Kompakt; 2010)

Értékelés: 6,9

 

 

 

Sokan és sokszor beszéltek már arról az elektronikus klubzenében, hogy milyen Berlinben élni, főleg mióta a német főváros a techno és minimal mozgalmaival a műfaj jelenlegi főhadiszállásának van kikiáltva. Hiába tette azonban át oda a székhelyét világhírű dj-k és producerek kész hada, Thomas Fehlmannál valószínűleg együtt sem tudnának többet mesélni a város partikultúrájáról és zenei életének evolúciójáról. Az eredetileg zürichi születésű Fehlmann lassan harminc éve él a Zeitgeist Metropolisban: idén lesz ötvenhárom éves, ám a szerénységével még mindig annyira el tud tűnni a berlini undergroundban, hogy igazából csak az ismerheti meg teljesen őt és az elektronikus zenében betöltött kulcsfontosságú szerepét, aki tényleg hajlandó időt áldozni több órányi interneten való kutakodásra.

Optimo (Espacio) – Fabric 52 Április 12, 2010

Optimo (Espacio)

Fabric 52

(Fabric; 2010)

Értékelés: 8,2

 

 

 

1997-ben két skót dj, Keith McIvor és Jonnie Wilkes (vagy művésznevükön JD Twitch és JG Wilkes) álmodott egy merészet, és létrehozták saját bulisorozatukat vasárnaponként Optimo (Espacio) névvel Glasgow hosszú múltra visszatekintő diszkójában, a Jamaica Streeten található Sub Clubban. Egy irányelvük volt csak: a szettjeiknek lehetőség szerint minél változatosabbnak kell lennie, megmutatva a partizóknak, hogy nem csak az éppen aktuális house és techno zenékre lehet a legnagyobbakat bulizni. Ennek eredményeként az elmúlt tizenhárom évben történelmet írtak. A hírnevük túlnőtt az elektronikus zene határain, így például foglalkozott velük a Guardian és a BBC, a tengerentúli Pitchfork pedig nemes egyszerűséggel a legjobb dj duónak nevezte őket 2006-ban.

Műfajtörténet: Leftfield – Leftism Március 25, 2010

Leftfield

Leftism

(Hard Hands / Columbia; 1995)

Értékelés: 9,7

 

 

 

Az 1990-es évek kezdetére teljesen megváltozott az angol tánczenei színtér. Az acid house-zal a Szerelem Nyarán megszületett partigeneráció kinőtte a korlátait, az emberek Paul Oakenfold, Danny Rampling, Nicky Halloway, valamint Johnny Walker vezetésével a kis klubokat elhagyva város széli mezőkre vonultak ki rave-eken tombolni, olykor akár huszonötezren egyszerre. DJ-nek lenni hirtelen egyet jelentett a szupersztársággal; minden nő a lemezlovast akarta megkapni hajnalban, az égbe szökött gázsiról és ingyen kokainról nem is beszélve. Az elektronikus zenei mozgalom hatása akkora méretben jelentkezett a fiatalokon, mint az 1960-as években a Beatlesé. Arctalan, földalatti szerzők/formációk vették be a toplisták első helyét hétről-hétre mindennemű marketingaktivitás és reklámkampány nélkül. Mindenki a legtitkosabb partikra akart menni, és összebarátkozni a szervezőkkel, dj-kel. Hamar elérkezett a szuperklubok kora.

Ezeknek az éveknek – sőt, nyugodtan mondhatjuk, hogy az egész évtizednek – volt meghatározó formációja a Neil Barnes és Paul Daley alkotta Leftfield. A két művész jobbára az acid house-láz lecsengéséből és az amerikai import csökkenéséből adódó kényszer miatt kezdett el kísérletezni a house zenével, amit végül olyan mértékben abszolváltak, hogy mára az attitűd miatt progresszív előtaggal ellátott irányzat teremtői közé sorolták őket, és feloszlásuk ellenére is mindmáig az egyik legnagyobb duóként vannak számon tartva.

Műfajtörténet: John Morales Október 20, 2009

John Morales 1954-ben, Bronxban látta meg a napvilágot egy kétkezi Puerto Ricó-i család gyermekeként. A rock’n’roll-korszak elején Moralest, és mint a legtöbb korabelit, elvarázsolta ez az új művészi forma, ezért tizenkét évesen kikönyörgött magának egy állást a helyi lemezboltban, fizetség gyanánt pedig tíz bakelitet vihetett haza minden hét végén. Mire elég idős lett ahhoz, hogy rendes munkát vállaljon, a zenei gyűjteménye minden elképzelhetőt felülmúlt, és segítette őt abban, hogy a környék leghíresebb diszkójának, a Stardust Ballroomnak a lemezlovasa legyen. Nem sokkal később már Manhattanbe hívták játszani, ahol többször is fellépett a legendás Studio 54-ben, a Bentleysben, a Limelightban és a Pippinsben is.

Warp 1989-2009: a mi kedvenc 20 lemezünk Szeptember 28, 2009

A mai nap jelennek meg a Warp kiadó huszadik évfordulóját ünneplő válogatások (már nem is olyan sokára írunk róluk), mi pedig úgy gondoltuk, hogy e jeles nap alkalmából összeszedjük nektek a mi kedvenc húsz Warp lemezünket. A továbbiakban elolvashatjátok, hogy melyik album mikor és hogyan érintett meg minket, majd költözött be a gyűjteményünkbe örökre – zárójelben a szelektorokkal, vagyis velünk.

Műfajtörténet: a posztrave-korszak és az idm Szeptember 16, 2009

Az 1980-as évek befejeztével gyakorlatilag az első rave-generáció kiégett, és egy második – sokkal nagyobb – lépett a helyébe. Az 1990-es évek legelején megszületett a legelső, jellegzetesen angol elektronikus zenei stílus, a hardcore, és ezzel végleg lezárult az amerikai import korszaka. Egy teljesen új mozgalom volt megalakulóban, s amíg az új stílusok nem kaptak nevet, addig a szakértők az ezen intervallumban keletkezett zenéket (1990-1992) végig a hardcore jelzővel illették.

Műfajtörténet: F.U.S.E. – Dimension Intrusion Augusztus 19, 2009

F.U.S.E.

Dimension Intrusion

(Plus 8; 1993, 2009)

Értékelés: 8,8

 

 

 

Richie Hawtin 1970-ben született az angliai Banburyben, azonban kilenc éves korában az egész család Kanadába költözött, ugyanis édesapja a General Motors windsori gyárában kapott munkát a robotikával foglalkozó részlegen (a földrajzi kérdések tisztázása végett: a Detroit-folyó szeli ketté Detroitot és Windsort). Ez döntő mértékben meghatározta a fiatal Hawtin érdeklődéskörét: különféle elektronikai szerkezetek és számítógépek között nőtt fel, megtanult Vic 20-on, Commodore 64-en és Amigán programozni, így mire betöltötte a tizennyolcat, már teljesen egyértelmű volt, hogy a helyi egyetemre megy a további tanulmányait folytatni. Tinédzserként az apja Kraftwerk- és Tangerine Dream-gyűjteménye, illetve a Front 242-féle ebm zenék voltak rá nagy hatással, majd később Jeff Mills Wizard művésznevén futó rádióműsora a detroiti WJLB állomáson, és miután 1988-ban egy szerencsés véletlen folytán találkozott Derrick Mayjel az egyetemen (aki éppen a helyi rádiónak adott interjút), annyira inspirálónak és újszerűnek érezte a detroiti szubkultúrát, hogy gyakorlatilag mindent abbahagyott, amivel addig foglalkozott, és onnantól kezdve csak és kizárólag ennek a zenének szentelte az életét.