Album:

Agoria – Impermanence

Frivolous – Meteorology

Nicolas Jaar – Space Is Only Noise

Aril Brikha – Deeparture In Time – Revisited

Steffi – Yours & Mine

12″ / ep:

Kahn – Like We Used To / Helter Skelter

2562 – Aquatic Family Affair / This Is Hardcore

Akiko Kiyama – My Beer In The Shape Of A Boy

Lucy And Xhin – Lucy And Xhin

Electric Indigo & Irradiation – Phytoplankton

Contakt – Not Forgotten

Valamint, készítettem egy interjút Clubroottal még a hónap elején, illetve egy gondolatébresztősebb jellegű kitekintésben a női szerzők klubzenében való megjelenésének növekvéséről írtam.

Album:

Seefeel – Seefeel

Isolée – Well Spent Youth

Fujiya & Miyagi – Ventriloquizzing

12″/ep:

Shifted – Drained

Samuli Kemppi – Cyclic Model

Mike Parker – Subterranean Liquid

Toddska – Toddska

Tommy Four Seven – Armed 3 / Ratu

Stateless – Assassinations

George FitzGerald – Don’t You

Plusz, ezek mellett készítettem interjút Appleblimmel, írtam olyan 2011-es lemezekről beharangozót, amiket nagyon várok, megjósoltam az év tánczenei trendjét és megemlékeztem Trish Keenanről is, akinek a halálát továbbra is nehéz feldolgoznom.

Ami a többit illeti: nagy reményekkel írtam közel két évig a Quartra, szerettem is, de október óta már ott sem publikálnak. Az ok nagyon egyszerű, az elektronikus zene nem fő prioritás ott, és belefáradtam, hogy minden cikkemet el kellett magyarázni, hogy miért akarom megírni, ráadásul még így is általában csak minden hatodik, vagy nyolcadik javaslatomat okézták le. Megértettem és elfogadtam, hogy erre a tartalomra nincs a Quarton szükség. Sok sikert kívánok nekik a továbbiakban, remélem ki tudnak majd építeni egy olyan adatbázist, ami elősegíti, hogy a fiatalabb generációk is elkezdjenek új zenéket hallgatni és folyamatosan keressék az izgalmasat.

Hasonló okokból kifolyólag a Recorderen sem folytatom tovább, noha ott nem is nagyon kezdtem el semmit. Sajnos náluk minden tartalmat a főszerkesztő dönt el, és amit nem ismer, arról nem hajlandó semmilyen formában cikket kirakni, úgyhogy az elektronikus zenei segítségemmel gyakorlatilag használhatatlan író voltam ott.

Ami így marad: Kultblog. Aki nem ismerné: ezt a blogot (magazint?) még Csabával találtuk ki valamikor 2006 nyarán egy kuplungos sörözés alkalmával (őt még a partyorigós időkben ismertem meg, lassan tényleg ancient history, ahogy divatos mondani), egy évvel később megcsinálta az oldalt és toborzott egy halom embert. Egy nagyon klassz site, én imádom és sok szempontból a sajátoménak is érzem. A szerkesztők egytől egyig jó ízléssel rendelkező, lelkes emberek. Inspiráló köztük lenni és írni. Persze eddig is írtam, az interjúsorozatom például óriási sikert aratott, ezért a jövőben a szabadidőm e tevékenységre szánt részét csak és kizárólag a Kultblogba fogom fektetni. Január 3-án ráadásul megtörténik a régóta várt dizájnváltás is – érdemes lesz gyakorta látogatni az oldalt.

Köszönöm mindenkinek, aki szerette és olvasta ezt a blogot. Sokatokkal találkoztam bulikban, aminél jobb dolgot elképzelni sem tudtam volna soha. Remélem összefutunk ezentúl is.

:xxxx

Autechre – Oversteps (Warp)
Demdike Stare – Forest Of Evil (Modern Love)
Digital Mystikz – Return II Space (DMZ)
Gonjasufi – A Sufi And A Killer (Warp)
Ikonika – Contact, Love, Want, Have (Hyperdub)
Jamie Lidell – Compass (Warp)
Jammer – Jahmanji (Big Dada)
Madlib & Guilty Simpson – Madlib Medicine Show No. 1: Before The Verdict (Stones Throw)
Matthew Herbert – One Club (Accidental)
Teebs – Ardour (Brainfeeder)

DJ Deep – City To City 3 (BBE)
King Cannibal – The Way Of The Ninja (Ninja Tune)
Surgeon – Fabric 53 (Fabric)
VA – Fünf (Ostgut Ton)
VA – Worth The Weight: Bristol Dubstep Classics (Punch Drunk)

Alex Smoke – Lux (Hum+Haw)
Flying Lotus – Cosmogramma (Warp)
Four Tet – There Is Love In You (Domino)
Luke Abbott – Holkham Drones (Border Community)
Matthew Dear – Black City (Ghostly International)
Mount Kimbie – Crooks & Lovers (Hotflush)
Pantha Du Prince – Black Noise (Rough Trade)
Shackleton – Fabric 55 (Fabric)
Superpitcher – Kilimanjaro (Kompakt)
These New Puritans – Hidden (Domino)

Worth The Weight: Bristol Dubstep Classics

(Punch Drunk; 2010)

Értékelés: 8,2

Az úgynevezett bristol soundnak a létezése óta feneketlen mélysége van; ha éppen nem a basszus visszhangozza ezt, akkor a rémisztően sötét hangszerelés, vagy a sokszor elkeseredett énektémák. A Punch Drunk nevű helyi dubstep kiadó az elmúlt pár év során jól adaptálta e világfájdalmas életérzést az elektronikus zene legmagányosabb stílusába, a Worth The Weight címmel kiadott kétlemezes válogatása egy új alkotógeneráció saját értelmezésű, újszerű önkifejezése annak, ami a triphop óta globális tényezőként van jelen. Kiváltképp az első korong tizenhárom felvétele húz le minket kabátzsebünkbe tuszkolt súlyos kövekként a búskomorság és melankólia mindent elnyelő sötétségébe. Nem lehet menekülni a számok kényelmetlen fogságából: Peverelist, Appleblim és Headhunter különböző megközelítésekből hozzák a hallgatót szorongásba, legyen szó akár egy lelassult szívdobogást ijesztően imitáló ütemről, vagy olyan hangjátékokról, amik csak halvány, szürke árnyalatban ábrázolják a körülöttünk élő teret. A lemez végén Pinch Lazarus című felvételének a kiállásában azonban hirtelen beáramlik valahonnan a fény, majd a Forsaken-féle western hangulatú dubstep visszahoz minket a valóságba, és kellemes meglepetésként a második lemez már nem próbál kétségekbe rángatni. Az első válogatás azért jó, mert tökéletesen alkalmaz egy hangzást egy új dimenzióban, a második pedig azért, mert ki tud lépni ennek az árnyékából. A Smith & Mighty régi garage klasszikusa sejteti már a könnyed, táncolósabb hangvételt, amit később az új tehetség, Guido munkái tökéletesítenek (mind a beszédes című Mad Sax, mind a Wedge & Shadznek írt poszt-r&b-s remix hibátlan). Méltó így a címéhez a Worth The Weight: nem csak a tradíciókat tiszteli, hanem újat is hoz, és a vaskalaposság mellett nem rest néha oldani a hangulatot egy-egy merész kitekintéssel, gondolok ekkor elsősorban Dubboy & Atki2 kwaito zenéjére.