Maximo Park – Quicken The Heart

Maximo Park – Quicken The Heart

Warp, 2009

B+

Ha brit indie rockról van szó, akkor valószínűleg a Franz Ferdinand, vagy az Arctic Monkeys ugrik be mindenkinek elsőként, és ha további zenekarokat kell felsorolni, csak akkor gondolunk többek közt a Maximo Parkra, ami valóban nem az egyik legismertebb indie rock formáció, de számomra a zenéjük mégis a legkedvesebb. Engem az fogott meg bennük, hogy van egy, ha kiemelkedően tehetségesnek nem is nevezhető, de mindenképpen karakteres énekesük – Paul Smith –, akinek a dalszövegíró képességei messze túlmutatnak a legtöbb ilyen zenekaron, és neki köszönhetően, ha valaki lejátszana nekem száz indie rock felvételt, bármikor fel tudnám ismerni az egyetlen Maximo Parkot közülük.


Harmadik lemezük, a Quicken The Heart megint nem bíz a véletlenre semmit: nincsen semmiféle régi receptet követő taktika, a banda ugyanúgy beújított most is, mint két évvel ezelőtt az Our Earthly Pleasures-szel. Sokszor gondolkodtam azon, hogy vajon miért nem lett szakmai siker az az album, míg mondjuk az Arctic Monkeys Your Favorite Worst Nightmare-je igen, és arra jutottam, hogy valószínűleg azért, mert az Our Earthly Pleasures-ön nem volt kohézió. Hiába állta meg a helyét mindegyik felvétel külön-külön, nem sok közük volt egymáshoz, míg Turnerék dalainak igen. Most ez a hiba is ki lett küszöbölve, a Quicken The Heart ugyanolyan erős teljes valójában, mint részeiben.

A korábbi, fiatal és nyers, egyértelmű és lényegretörő megoldások helyett egy érett bandát hallunk, aki megválogatja a sorait és, hogy mikor akar slágeresen hangzani. Az első pár szám meglepő módon nem túl lenyűgöző, vagy mondjuk ki: egyszerűen bugyuták (a kislemezen megjelenő The Kids Are Sick Again is csak a refrénjével tudott megragadni), a tizedik perc után viszont gyökeres fordulat következik, és csak jobb és jobb zenék követik egymást. Kevésbé energikusak a dalok, inkább légies, éteri vonalon mozognak: a Calm a Books For Boxes itteni megfelelője, a gitárjátéka egyszerűen gyönyörű. Smith hol kápráztató leírásokkal, hol koszos egyszerűséggel énekel (utóbbira jó példa a Lets Get Clinical, előbbire pedig a Questing, Not Coasting), miközben egyre több szintetizátort hallani. Nyilván van, akinek ez pont nem tetszik, és inkább hallana több gitárt, de engem megvettek vele: egyrészt a Maximo Park másodszor is meg tudott újulni, másrészt pedig írtak egy olyan lemezt, amin már felnőttként zenélnek – és biztos zavaros ilyet mondani, de az utolsó hat-nyolc szám már inkább egy amerikai banda produkciójának tűnik, semmint egy angolénak.

Maximo Park – The Kids Are Sick Again

Kevésbé slágeres, jobban odafigyelős a Quicken The Heart, érettebb sorokkal, és annak pláne örülök, hogy Smith hangja végre elkülönül a zenétől. Nem nyomják el a gitárok teljesen, mint ahogy régen sokszor tették. Persze ezzel lehet, hogy a koncerteken csak jobban kijön majd, hogy esetleg nem jó énekes, de a hangja egyediséggel ruházza fel a Maximo Parkot, és ezért jobban szerethetőek bármelyik más kortárs zenekarnál.

Reklámok
Maximo Park – Quicken The Heart

Maximo Park – Quicken The Heart” bejegyzéshez egy hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s