VA – Sci-Fi-Lo-Fi vol. 3: Shoegazing 1985-2009

VA – Sci-Fi-Lo-Fi vol. 3: Shoegazing 1985-2009

Soma, 2009

A

Azok az átkozott cipőbámulók! – hördült fel 1991 nyarán Camdenben egy Moose koncerten Andy Ross, a néhai Food Records alapítója, aki azokban az időkben óriási tehetséggel tudta felfedezni és felkarolni a jövő nagy rockbandáit (pl.: Blur). Valószínűleg soha nem gondolta volna, hogy ez a felkiáltása (eredetileg: „Those bloody shoegazers!”) felér egy új stílusnévvel a rockban, Steve Lamacq, az NME akkori kritikusa azonban ezt másképp vélte, és egykettőre ráaggatta a jelzőt minden olyan brit bandára, akik a Moose-éhoz hasonló melankólikus, kevésbé üzenetközpontú, ám hangokban annál gazdagabb zenét játszott. A shoegazer első hivatalos képviselői így többek közt a Ride, a Chapterhouse, a Lush, a Pale Saints, a My Bloody Valentine és a Cocteau Twins lettek, noha nem egy közülük már akkor majdnem tízéves múltra tekinthetett vissza.


shoegazer legendák a múltból: a Lush (balra) és a Pale Saints (jobbra)

Mindazonáltal a shoegazer stílus sohasem lett olyan nagy, mint amekkora lehetett volna. A szakértők ezt ma azzal magyarázzák, hogy ez a fajta zene soha nem akart direkt módon közvetíteni semmit, és ezért soha nem volt olyasfajta mondanivalója, ami tartósan, hosszú ideig megragadta volna a hallgatóság figyelmét. Ezt alátámasztja az a tény is, hogy a zenekarok legtöbbje félénk, zárkózott tagokból állt, akiknek a kommunikáció soha nem tartozott az erősségeik közé, ami az unalmas, sokszor semmitmondó interjúk által csak ártott a stílusnak, semmint használt volna. Emiatt pedig a shoegazer tündöklése már akkor véget ért, amikor a világ többi részére még csak épphogy eljutott, de maga a zene nem veszett el, hanem átalakult.

A rockban ugyanis lehet, hogy a fenti koncepció nem valami tartós, az elektronikus zenében viszont annál inkább. A shoegazer lényege, az álmodozó, homályos hangorgánumai, illetve a szimplán csak egy további hangrétegnek tűnő vokál rengeteg művészt megragadott a gépek és szoftverek világában, akik idővel képesek voltak kiterjeszteni a határokat olyan megoldásokkal, amikre a hagyományos rockbandák a felállásukból adódóan egyszerűen képtelenek voltak. Ez a fajta megújulás dokumentumfilmre jellemző pontossággal figyelhető meg a Sci-Fi-Lo-Fi 3 válogatáson, amit a BBC Radio One egyik híres DJ-je, Rob Da Bank állított össze történelmi pontossággal. Ő a hírnevét egyébként a Blue Room című techno/indie/shoegazer/dub afterparti műsornak köszönheti, amit Chris Cocóval csinált éveken át minden szombat és vasárnap hajbalban, de ismert még a Sunday Best kiadó alapítójaként, és a skót Bestival-fesztiválokat is ő szervezi.


mai shoegazer hírességek: a Boards Of Canada (balra) és M83 (jobbra)

A Shoegazing 1985-2009 alcímű kiadvány így nem feltétlen a legnagyobb, vagy megkerülhetetlennek tűnő zenekarokat vonultatja csak fel; sokkal inkább fókuszál régi szcénákra és zenetörténeti fordulópontokra. Emiatt például egy My Bloody Valentine-felvétel sincs a lemezen (pedig mindmáig őket tartják a legnagyobb shoegazer együttesnek), helyette viszont hallhatjuk a camdeni underground azon számait, amik a shoegazer elnevezés megszületésekor voltak óriási slágerek (pl.: Ride – Nowhere, Chapterhouse – Pearl, Lush – Sweetness & Light). Ugyanígy találhatóak olyan előadók, akik már az elektronikus zenéből jöttek, és gondolták tovább eggyel a cipőbámulás elképzelését: a Boards Of Canada Zoetrope című számában még gitár sincs, mégis vitathatatlan a helye a lemezen. A bájos, elbűvölő hangjai a gépi romantikát helyezik előtérbe, és megmutatják, hogy nem kell ahhoz gitárt ragadni, ha az ember meg akarja örökíteni a magányos, merengő pillanatait. Ezt gondolja tovább egy lépéssel Ulrich Schnauss (On My Own), akinek a zenéiben még mindig az elektronika dominál, de már nem szégyell kiállni emberek elé – és ezzel szemben végtelen bátorságól tanúskodik M83 (Teen Angst), aki a Before The Dawn Heals Us című lemezén a shoegazert természetben rögzített hangokkal és kísérleti/zaj alapokkal vegyítette, és alkotta meg sokak szerint az egyik legizgalmasabb és legújszerűbb ilyesfajta albumot az évtizedben.

Vagyis lehet, hogy kapásból meg tudnánk tölteni egy másik lemezt azokkal a felvételekkel, amik valóban minden idők legnagyobb shoegazer zenéi lennének, ennek a válogatásnak azonban nem ez a célja. Nem a mindenki által ismert dolgokat akarja megmutatni, hanem, hogy mi történt a shoegazer forradalom hétköznapjaiban. S valahol pont ezért hibátlan, pont ezért lehet végighallgatni milliószor: mindig találni fogunk rajta valami újat, valami érdekeset.

Advertisements
VA – Sci-Fi-Lo-Fi vol. 3: Shoegazing 1985-2009

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s