Louderbach – Autumn

Louderbach – Autumn

M_nus, 2009

B

Kevés annyira izgalmas és sikeres kollaborációról lehet beszámolni a technóban, mint a Louderbach. Troy Pierce zeneszerzőként már évek óta ismert alakja a minimal szcénának: dolgozott együtt Magdával, és számos jó megjelenéssel erősítette a M_nus, illetve Underl_ne kiadókat, míg társa, az énekes Gibby Miller pedig karizmatikus énekese volt olyan kisebb punk zenekaroknak, mint a Harmony Set és a Panic. Kettejük találkozása a berlini klubszcéna egyik legnagyobb kérdőjele, avagy a hideg minimaltechno, a gótikus sötétségbe bújt new wave és az ijesztő ambient megmagyarázhatatlanul életképes hibridje. 2006-os bemutatkozásuk, az Enemy Love ugyan még szégyellte felvállalni mindezt teljes nyíltsággal, de a húzófelvételek (például a Reflected és a Grace) egyértelművé tették, hogy ez a duó nem csak egy újabb feltörekvő tucatpróbálkozás az akkoriban forradalmát – vagy kommercializálását, nézőpont kérdése – élő minimaltechno közösségben.


Valamivel több mint három évet kellett várni a folytatásra, az Autumn-re, ami viszont már nem egy visszahúzódó lemez, és így az igazi Louderbach-ot mutatja be nekünk. Azt, amelyiket a Bauhaus, a Joy Division és korai indusztriálok ihlettek, vagy akinek megunhatatlanok voltak Mervyn Peake és James O’Barr hűvös, lehangoló munkái. Nem is kell komolyabb bevezetésre számítani, a címadó dal témamegjelölése után a Seems Like Static-ben Miller azonnal olyan sorokkal kezdi el alapozni a hangulatot, mint footsteps in the hallway / the light under the door / the sadness in your sleepy voice / is the song i’ve waited for, vagy the shadows dance on your bedroom wall / static on the screen. A nyolcvanas évek feketefehér New Yorkját képzelem magam elé; egy lebontásra ítélt lakóházat a Pokol Konyhája környékén, aminek a harmadik emeletén fiatalok drogoznak a folyosóra roskadva, miközben az egyik lakásból bömböl a rock, a másikból pedig egy hangosan szeretkező párt hallani. Pierce minimálképletei kiválóan ragadják meg a hangulatot, és radíroznak le minden színt és részletet a képről: csak a lényegre fókuszálnak (és így például a Notes szenvedése teljes mértékben átélhető).

Sajnos azonban úgy tűnik, hogy mindketten nagyon fiatalok voltak még akkoriban, ezért nem sok emlékük maradt a megértetlen művészek és kudarcba fulladt színészálmok tűzdelte őszi New Yorkból. A lemez így valahol a fele után kifogy az ötletből, és az egészet pár sablontechno váltja, amikben már sem Pierce egyszerű ábrázolásmódja, sem Miller autentikus dalszövege nincs meg. A She-ben ugyan még megvan a lehetőség, hogy kijöjjön belőle valami olyan dark electro, mint mondjuk amilyet a francia Black Strobe csinál, e helyett viszont egy kényelmetlen suttogásba fulladó, rossz Bauhaus-utánzattá válik, a kislemezen megjelent Shine pedig lehet, hogy a tánctéren nagy sikert arat, de ez már csak egy egyszerű parkettzene különösebb visszautalások nélkül. Nehéz megfejteni, hogy mi romlott el a stúdióban: vagy Miller fogyott ki dalszövegből, és megkérte Pierce-t, hogy töltse ki az albumot pár sima minimállal, vagy Pierce erőszakoskodott, hogy legyen néhány ilyen is, az eredményt viszont mindenképpen elrontja. Egy stagnáló szcéna nagy alkotása lehetett volna az Autumn, így azonban éppen csak annyi, hogy felkapjuk rá a fejünket, és bosszankodjunk, hogy mit hagyott ki a szerzőpáros.

Advertisements
Louderbach – Autumn

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s