Fink – Sort Of Revolution

Fink – Sort Of Revolution

Ninja Tune, 2009

B-

Fin Greenall, alias Fink a kilencvenes években menő underground breakbeat DJ volt Brightonban és környékén, ám egyszer csak elege lett belőle, és a fekete lemezeit egy akusztikus gitárra cserélte. Az új arcának 2006 óta vannak kézzel fogható eredményei, akkor jelent meg ugyanis Biscuits For Breakfast címmel az első húrvezérelt albuma a Ninja Tune-on, amit a rákövetkező évben máris követett a Distance And Time egy kis rockos támogatással, megújulást és szolíd sikert eredményezve.

Fink bájos gitártémái, őszinte dalszövegei és minimalista megoldásai sok rajongót szereztek, így mostanra kialakult róla egy olyan imázs, hogy ő a tök jó fej kocsmazenész, akinek sosincs szerencséje a szerelemben, de ennek ellenére mégis mindig vidám és mindenkihez van egy jó szava. S ez még csak nem is holmi felvett szerep: 2007-ben volt szerencsém telefonon interjút készíteni vele, és kiderült, hogy ő valóban ilyen – más kérdés, hogy az akkori munkahelyem főszerkesztője végül kitalálta, hogy ilyen zenéről azért mégsem kéne írni a lapba, így az egész anyag eltűnt a süllyesztőben. Visszatérve azonban a mába, sajnos túlzás lenne azt mondani, hogy Fink átütő erővel robbant volna be ebbe a huszonegyedik századi művészkedős folk-rock világba: a múltja miatt főleg csak elektronikus zenével foglalkozó lapok kritizálták a munkáit, ezért az olyan nagyok biccentései, mint a Pitchfork, még mindig váratnak magukra. S sajnos váratni is fognak, mert Fink legújabb lemeze, a Sort Of Revolution forradalmisága valóban csak annyira kiemelkedő, mint amennyire a címe sugallja.

Pedig érződik ám, hogy megint jó irányban indult el a szerző és kis háttérzenekara, azonban a kísérletezgetéseknek, vagy másodszori megújulásnak csak ritkán lett pozitív végkimenetele. Az egyik legjobb példa erre a záró Walking In The Sun, amiben blues- és gospel-elemekkel énekel Fink pont úgy, ahogyan az előző bekezdésben lévő jellemzése alapján elvárnánk tőle, és bizony nem rossz, ahogy a refrénbe besegít egy női kórus is. Ettől eltekintve viszont csak a jól bevált megoldások válthatnak ki elégedettséget: a címadó dal bizonytalan szövege, ugyanakkor percről-percre feszültebb gitárjátéka hibátlan megidézése a Distance And Time legjobb pillanatainak (az megvan, hogy az utolsó fél percben Tim Thornton dubstep ritmusra dobol?). Az olyan absztrakt elgondolások meg, mint a zajos szájharmónika kísérletezés a Pigtails-ben, vagy a klassz dúdolós alap a Q & A-ben egyszerűen nem működnek, mert Fink valahogy csak a képlet egyik felét találta meg, és így a dalok – ez van, na – unalmasak. Az pedig lehet, hogy John Legend zongoratémái tökéletesen illettek Alicia Keys, Janet Jackson, vagy Jay-Z lemezeibe, de itt egyszerűen túldrámáznak és hiteltelenné tesznek egy egyébként teljesen jó felvételt (Move On Me).


Fink – Sort Of Revolution

Vagyis továbbra is úgy tűnik, hogy minél kevesebben vannak Fink mellett a stúdióban, a zenéje annál jobb. A Nothing Is Ever Finished a lemez tetőpontja, amiben a legutolsó szerelmi csalódásán teszi túl magát, az If I Had A Millionban pedig már úgy énekel, mintha másnap lenne, és ismét lenne miért élnie. Ami igazából azt a konklúziót vonja maga után, hogy nem kell kényszeresen megújulni minden évben, bőven elég kis lépésekkel haladni. S tulajdonképpen nem kell rossz kiadványként elkönyvelni a Sort Of Revolutiont: az egyetlen hibája, hogy túl sokat akart, de keveset ért el. Avagy megint bebizonyosodott, hogy ebben a stílusban nem lehet jó lemezt írni harmincöt percnél hosszabb játékidővel.

Advertisements
Fink – Sort Of Revolution

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s