Boxcutter – Arecibo Message

Boxcutter – Arecibo Message

Planet Mu, 2009

B

Nagyjából másfél éve már, hogy Barry Lynn megjelentette második, Glyphic című albumát a Boxcutter alteregója alatt. Azt az albumot, csakúgy, mint az összes eddigit, igen nagy várakozás előzte meg, a megjelenése után pedig több helyütt is ódákat zengtek róla. Bár hősünk már a kezdetektől a Hotflush közelében mozgott, a harmadik Boxcutter album is a Planet Mu-nál, vagyis az egyik legelismertebb elektronikus zenei profilú kiadónál jött ki. Gondolom nem vagyok egyedül, amikor azt mondom sokat vártam ettől az albumtól, hiszen már a Glyphic után lehetett sejteni, hogy Boxcutter huzamosabb ideig hozni tudja majd a már korábbiakban is elég magasra tett szintet.

Általánosságban elmondható, hogy ezt a kiadványt is többnyire a szerző védjegyének számító precíz dobok és színesen csillogó szintetizátor hangok nagy ívű témái határozzák meg. Igaz viszont az is – talán a skwee hatására –, hogy begyűrűztek még enyhén gumicukor ízű hangszínek is. Már ha csak az album borítójára nézünk, megállapíthatjuk, hogy Boxcutter bizony beállt a sorba, és ő is előrántotta hátsó zsebéből a sci-fi utánérzés örökzöld témáját. Ezzel persze semmi baj nincsen, pláne, hogy remekül működik is. Ez a téma részben a 80-as évek hangzására való visszatekintésként, részben pedig a jövőbe tekintés formájában mutatkozik meg a zenéjében, bár ez utóbbi talán egy olyan evidencia a Planet Mu kiadónál, hogy felesleges is említeni. Be kell valljam viszont, hogy nem gondoltam volna, hogy a múltba révedés is ennyire jól fog állni Boxcutternek. Elég, ha megnézzük a Mya Rave v2 vagy az Arcadia 202 című számokat, és megértjük mitől is ennyire üdítő őt ebben a szerepben hallani. De találunk az albumon még space-funkot (Lamp Post Funk), vagy az újféle, szintetizátorokban nyakig úszó instrumentális hip-hop vonalába sorolható számot is (A Cosmic Parent). Ebből a sokszínűségből következik, hogy a nem 140 bpm körüli dalok száma erősen megnőtt az előző albumokéhoz képest. Ez önmagában véve jót jelent, mert segít az alkotónak letérnie a már járt útról, ugyanakkor még nem elég a megújuláshoz, hiszen ahhoz a hangkészletén illetve az eszköztárán is valamennyit újítania kellene. Márpedig ez az a pont, ahol számomra kicsit veszít az értékéből az Arecibo Message.

Kicsit ugyanis olyan ez az album, mint amikor a városban véletlenül összefutsz egy régi barátoddal, aki bár valamelyest megváltozott, például más a frizurája, és más ruhát hord, de még mindig barna a szeme és még mindig érti a viccet. Ezt az érzésemet csak tovább erősíti maga az alkotó, amikor a Familiar Soundban talán nem véletlen kikacsint a hallgatóra.

A másik kardinális faktor számomra a mondanivaló. Szépek a számok, persze, „érzelmes dubstep” meg minden, de azért ennél talán egy hangyányival többet is ki lehetne hozni a dubstepből. Végtére is, el kell ismernem: lehet, hogy túl sokat várok egy ilyen albumtól, és Boxcutternek valójában esze ágában sincs az általam vizionált „művész” képében teccelegni.

Akárhogyis, Boxcutter zenéit hallgatva mindig úgy éreztem, hogy a kisujjából rázza ki ezt az irdatlanul kidolgozott, abszolút sajátjaként tekinthető hangzást, ami azon túl, hogy produceri képességeit bizonyítja, művészi érzékének is letéteményese. (Az persze már egy másik kérdés, hogy vajon jót jelent-e, ha egy zenét hallgatva fél perc után beugrik egy adott producer neve.)

Végülis az egyetlen bajom ezzel a Boxcutter albummal – ami egyébként többé-kevésbé a Glyphic-re is igaz –, hogy nem érzem mögötte igazán a bátran, szabadon kísérletező Barry Lynn-t. Bár stílusát tekintve sokszínűnek mondható, túl sokat nem változott a hangzása és a hangulatvilága sem, sőt, az ötletek és a bevett eszköztár is többé-kevésbé ugyanaz maradt, mint ezelőtt. Örültem volna, ha veszi a bátorságot, és egy olyan Arecibo Message-dzsel áll ki a fórumra a nép elé, amin teszem azt van egy kizárólag szintetizátor orgiából építkező zene, vagy mondjuk egy egészen elborult zaj-ambient felvétel. Ez sajnos – a forradalom, ha úgy tetszik – elmaradt. Az viszont a mi nagy szerencsénk, hogy Boxcutter még így is szenzációsan le tudja kötni az ember figyelmét annyira tökéletesen kitaláltak, még ha bejáratottak is, a dalszerkezetek, a megszólaló dob vagy épp szintetizátor hangok (amit egyébként hamarosan a saját bőrén megtapasztalhat bárki Pécsett egy ínyenc fesztivál keretében). S bár úgy gondolom a művészt ismerőknek nem okoz majd igazán nagy meglepetést, az Arecibo Message mindenképpen ott lehet az év legjobb dubstep lemezei között. Sőt, tovább megyek, ha a túl nagy figyelem generálta hígulás következtében (amiről még Scuba is nyíltan beszél) esetleg ez az egész dubstepnek nevezett valami dugába dőlne, nekünk mindig ott lesz Boxcutter. Ami bosszant az épp csak annyi, hogy Boxcutter az a producer, akin egyszerűen látszik, hogy képességei nem szabhatnak határt képzeletének, ehhez képest az Arecibo Message-en mégsem rugaszkodott igazán el saját maga képétől.

Advertisements
Boxcutter – Arecibo Message

Boxcutter – Arecibo Message” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Gooner szerint:

    Ez egy nagyon kellemes anyag, ahogy hallgatom. Technikailag mindenképpen profi, látszik, hogy nem 2 hónapja feszült neki a virtuális/avagy nem virtuális zaj-generátoroknak…

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s