DJ Vadim – U Can’t Lurn Imaginashun

DJ Vadim – U Can’t Lurn Imaginashun

BBE, 2009

C+

DJ Vadim zenei karrierje nagyjából három, egymástól jól elkülöníthető korszakra bontható fel. Az első 1995-től körülbelül 2002-ig tartott, vagyis a kezdeti időszakról van szó: DJ Vadim parádés megjelenését és a korszakalkotó albumait dokumentálja, más szóval mindazon absztrakt hiphop/triphop/headz-dolgokat, amik az orosz származású művész egyedi hangzásának védjegyeként szolgáltak. S bizony most nem dobálózunk a pozitív jelzőkkel csak úgy: a downtempo-kultúra minden nagy alakja mellett DJ Vadim külön egyéniség volt, amit példásan bizonyít, hogy az elmúlt tizenöt évben együtt dolgozhatott a Kraftwerktől kezdve a Super Furry Animals-en át egészen Prince-ig és Stevie Wonderig, miközben remixelt Cure-t, Paul Wellert és Erykah Badut. A második korszakát onnantól kezdve számítjuk, mikortól kiderült, hogy a downtempo már nem menő többé, és gyakorlatilag minden nagy szerző, aki nem lépett tovább, el is tűnt a süllyesztőben seperc alatt. Ez a 2002-től durván 2007-ig tartó szakasz a megújulásból fakadó útkeresésról szólt, ami így utólag visszatekintve inkább volt rögös és sokszor alkotói válságokkal tűzdelt, semmint könnyű kihívás. DJ Vadim egyetlen említésre méltó produktuma az érából a One Self-projekt mindmáig egyetlen lemeze, de igazából az se volt valami jó.


DJ Vadim, elvtársi üdvözlettel (és igen, volt már régebben ennél röhejesebb sajtófotója is)

A szerző harmadik, jelenleg is tartó periódusa 2007-től, a Soundcatcher című albumának a megjelenésétől kezdve számított. DJ Vadim elhagyta a Ninja Tune-t, és leszerződött a BBE-hez, a zenéje pedig könnyedebb, vidámabb és talán felszínesebb is lett. Sose szerettem igazán a Soundcatchert; túl sok volt rajta a rap, az instrumentális témák pedig ritkán ütöttek, és ezt az Extras se tudta felülmúlni, ezért 2007 végén némi rosszindulattal beraktam Vadimot az „egykoron nagyon jó volt, de elszállt az idő felette”-kategóriába. Sajnos a sors sem volt kegyes vele: tavaly szürkehályogot eltávolító operáción esett át, és életében először hosszú kihagyásra kényszerült (a Wikipedia szerint még mindig évente lenyom majdnem kétszáz show-t). Úgy tűnik azonban, hogy ez nem fékezte le őt, hiszen már lassan két hónapja letölthető (és pár hete megvehető) a legújabb nagylemeze, az idétlen című U Can’t Lurn Imaginashun, aminek a borítója a régi szép komcsi időket idézi fel némi egyszerű proliábrázolással megfejelve, és ezzel szinte egyből sikerült DJ Vadimnak elérnie azt, hogy a promóciós cd papírját megfordítsam, és csak vonakodva hallgassam meg a zenéjét.

Nem mondom azt, hogy az album rossz, de 1) nem tesz hozzá semmit DJ Vadim diszkográfiájához, és 2) ugyanabba a hibába esik, amibe a Soundcatcher is: borzasztóan hosszú. Tizennyolc szám hetvenhárom percben, és tulajdonképpen megint sokkal jobb lenne a végeredmény, ha mondjuk csak tizenhárom szólna ötvenben. Vannak ugyanis elvétve jó darabok, amik szinte a legváratlanabb pillanatokban bukkannak fel, de össze már nem tudják fogni a lemezt. Túl sok a gyenge üresjárat, nincsenek jó blokkok, csupán egy-egy emlékezetesebb szám. A hangzás ezúttal már iszonyú fényesre polírozott, tehát érezhető, hogy DJ Vadim tavaly a tervezettnél jóval több időt töltött a stúdiójában. Viszont pont emiatt sajnos sokszor már túlságosan is maximalistán szól minden – az embernek olyan érzése van, mintha gonosz módon egy kommerciális hiphop lemezzel verték volna át a kedvenc underground boltjában. De legalább kevesebb idegesítő ragga és dancehall fejezet van: a fő csapásirány elektronikusabb (az Under Your Heat dubjai kifejezetten jók), előszeretettel nyúl könnyedebb elgondolásokhoz (a robotfunkos Saturday a lemez egyik legjobb dala), és nem csak a szövegek átgondoltabbak egy fokkal, de az instrumentális darabok közt is van pár egészen ütős (pl.: Game Tight, Tu He Ma Ne Toddy).

Más kérdés persze, hogy ezért a pár értékelhető részért cserébe mit kell elviselni. Engem személy szerint ki lehetne kergetni a Soldier című felvétellel a világból – már attól falra mászok, ahogy Big Red a felütésben elmondja vagy húszszor, hogy „I’m a soldier”. Nagyon ötletes, de tényleg. Van valami borzasztóan elviselhetetlen, utálatos a That Lite-ban is: talán az, hogy egy lejárt kor hangzását hívja magához, vagy talán az, hogy azzal a tipikus kelet-európai bölcsészhiphoppal van dolgunk, amire rajtuk kívül maximum az építészek növendék generációjának legelvarázsoltabb példányai bólogatnak széles vigyorral. Ugyancsak nem értem, hogy egy olyan jó – és a korai DJ Vadim-témákra hasonlító! – felvételt, mint a Beijos-t miért kell egy rapper buta nyögéseivel elrontani. S sorolhatnám még.

Vagyis tulajdonképpen az a U Can’t Lurn Imaginashun legnagyobb problémája, hogy DJ Vadim még mindig akkora név 2009-ben, hogy bárkit felkérhet a lemezére szerepelni, és ezzel a kelleténél hatványozottan többször élt. Túl sok a vendégszereplő, de igazából senki nem tud érvényesülni, ráadásul még elnyomják azokat a hangmintákat is, amikre egyébként érdemes lenne odafigyelni. Hiába na, ez a szupersztárság átka.

Advertisements
DJ Vadim – U Can’t Lurn Imaginashun

DJ Vadim – U Can’t Lurn Imaginashun” bejegyzéshez egy hozzászólás

  1. gyrmpk szerint:

    Ez sajnos nekem kifejezetten csalodas, talan meg a plusz jel is elmarad nalam arrol a C-rol. Pedig nem gondoltam volna, hogy Vadim lemezre valaha is ilyen rossz osztalyzatot adok, a regi dolgai es az eloben latottak utan. Na de majd talan osszekapja magat es dj szettel addig is barmikor visszaterhetne hozzank, abban azt hiszem nem lenne csalodas. :)

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s