The Field – Yesterday And Today

The Field – Yesterday And Today

Kompakt, 2009

A

A svéd Axel Willner, ismertebb nevén The Field From Here We Go Sublime című, 2007-es bemutatkozó albuma az akkoriban ötletességét tekintve végnapjait élő minimal/techno irányzatba lett besorolva jobb híján, de csak most, két évvel később érthető meg igazán, hogy miért az a lemez volt az egyik leginnovatívabb darab akkor a technóban. Field minimalista munkamódszere elsősorban Robert Hood alaptételeit követte, semmint a kortárs német művészekét, mindehhez azonban hozzávette azokat a melodikus trance hangmintákat, amik Németország igaza válaszát jelentették a technóra a kilencvenes évek elején, s ezt még megbolondította azzal a pszichedelikus, űrutazósként is nyugodt szívvel nevezhető hangulattal, ami viszont már a saját térségének elektronikus tánczenéit jellemzi. A szemfülesek továbbá felfedezhették, hogy mindez ismert és a stílusukat tekintve lagalábbis meglepő számokból lett összeollózva, ez a rengeteg ötlet pedig bőven elég volt ahhoz, hogy Willnert a szaksajtó egy életre megszeresse (persze a klubéletre marketingelt portálok sem voltak ezzel másképp).

Nagy kérdés volt viszont, hogy a From Here We Go Sublime tíz felvétele csupán egy egyszer elsüthető ötletet mutatott-e be, vagy tovább is gondolható. Valószínűleg bármelyik középvonalas producer annyiban hagyta volna a dolgot két év alatt, hogy ír egy kvázi folytatást ugyanolyan számokkal, mint első alkalommal. Ha így alakult volna, akkor sem hiszem, hogy bárki elégedetlenkedett volna, hiszen az is egy színvonalas Field-lemez lett volna, pláne úgy, hogy a svéd szerzőnek gyakorlatilag egyetlen követője nem lett ez idő alatt (aki hasonlóra vágyik, az talán Kaito munkáival – szintén oszlopos Kompakt-szerző – próbálkozzon, noha a japán művész inkább a melódiára hegyezi ki a témáit). A Yesterday And Today viszont annyira jól sikerült, hogy nehéz eldönteni: most akkor a From Here We Go Sublime az évtized legkarakteresebb északi techno lemeze, vagy inkább ez. Persze simán mondhatjuk azt is, hogy mindkettő.

A Yesterday And Today organikusabb, mint az előd. A képlete több pszichedéliát és szépen, hosszan csilingelő hangokat, valamint kevesebb mikromegoldást tartalmaz, minek köszönhetően a felvételek inkább grandiózusak: a hatvanegy percen mindössze hat darab osztozik, a legrövidebb majdnem hét perc, a leghosszabb valamivel kevesebb tizenhatnál. A hangzás jóval trance-esebb, mint korábban, de ekkor nem arra a lakodalmas népbutításra kell gondolni, amivel a hollandok évek óta biztosítják dobogós helyüket a DJ Magben, hanem valami sokkal komolyabb, érettebb hangzásra, ami fuzionál a pszichedelikus space diszkóval, és továbbra is magabiztosan követi a detroiti minimal-legenda tanításait. Pont a címadó dal mutatja be, hogy ez a sok dolog képes úgy egyszerre működni, hogy közben még minimalista is legyen: mindennek megvan a maga helye és ideje, precízen összeállított sorrendben követik egymást a hangminták, és szuggerálják a hallgatót, hogy akaratlanul is távoli, színes és fényes univerzumokba repítse a tudatát (a matekos elrendezéshez meg hozzátartozik, hogy a lassuló szakaszban John Stanier, a Battles dobosa kíséri a dobgépet). A végeredmény pedig intenzív, pulzáló ütemű tánczene. Az Everybody’s Got To Learn Sometime a Korgis nevű brit popzenekarnak az 1980-as eredetijét képzeli el valamiféle neo-baleárikus szupernóva-kaleidoszkópban, és ahogyan véget ér a felvétel, egyből beindul a Leave It, mi pedig megismerjük azt, ami a techno valódi értelme: az igazi hipertér-ugrást.

Érdekes megfigyelni, hogy az utolsó szám, a több mint negyedórás Sequenced mennyire hasonlít a norvég Lindström tavalyi albumán hallottakra. Az egész egy könnyed lebegés valahol távol, miközben szintetizátorfutamok gondoskodnak arról, hogy kellően diszkós legyen a hangulat, és hogy majd újra elindítsuk az egészet az elejétől. Tulajdonképpen szólhatna bátran háromszor hosszabb ideig is, mert biztosan nem unnánk meg, ez viszont felveti azt a gondolatot, hogy Fieldnél mennyire testreszabott az albumformátum. Ugyanis gond nélkül meg tudna tölteni akár két lemezt is ilyen zenékkel, ha nem többet, és valószínűleg még jobban is el lennénk varázsolva, mint most. A Yesterday And Today egyetlen hibája ugyanis, hogy egyszerűen annyi, amennyi, ezért legalább meg kell hallgatni háromszor egymás után, hogy kifejtse a hatását, és igazán megérthessük, hogy miről is szól ez a galaktikus vándorlásos dolog a hálószobában. Haladók lávalámpákkal és színes koktélokkal nyugodtan betárazhatnak a kaland előtt.

(E cikkem eredetileg a Quarton jelent meg.)

Reklámok
The Field – Yesterday And Today

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s