Metszet: Hip-Hop

Az újszerű instrumentális hip-hop világában 2009 májusa a visszatérések hónapja volt. Végre új munkájával találkozhattunk több kedvelt producernek is. Az all city-s Mike Slott, a ghostlys Dabrye és a sonar kollektiveos Dimlite is új darabokkal jelentkezett, sőt még a nagy veterán, Danny Breaks is felbukkant a színen. Visszatérés volt ez a hónap abban a tekintetben is, hogy a stílus alap kiadványának számító Beat Dimensions album második részének bevezető EP-i végre felkerültek a polcokra. Ezeken kívül persze megjelent pár új sláger, és ebben a hónapban is kitermelt a közösség egy-két új sikervárományos előadót.

Nemrég jelent meg például Jamie Vex’d új EP-je a Planet Mun, amiből csak úgy árad a frissesség. A Scuba zenéjéhez készített átiratából és a Lucky Me-nek készített mixéből már korábban is lehetett sejteni, hogy Jamie nagy lépésre készül, és minimum kitekint a dubstep világából. Láss csodát, így is lett: a dubstepben a morcosságáról ismert Vex’d duó egyik tagja átállt a világosabbik oldalra, és előállt egy igen jólfésült kislemezzel, ami abszolút megállja a helyét a hasonló kiadványok között, sőt kiemelkedik azok közül. Nekem úgy tűnik, hogy a wonkynak csúfolt, tehát a szintetizátort abszolút előtérbe helyező hip-hop, vagy dubstep tempójú stílus képviselői szinte kivétel nélkül az egyre agresszívabb hangzás, egyre irracionálisabb ritmusképletek és textúrák megkeresésére koncentrálnak. Kérdés, hogy ez a sokszor teljesen öncélú hozzáállás hova vezet. Nyilván van egy pont, ahonnan egyszerűen már nincsen tovább, és az egész bagázsnak két választása marad: az önismétlés, vagy a visszalépés. Ezért is tartom különlegesnek ezt a kiadványt, hiszen a stílus fősodrához képest eléggé visszafogott, néhol kifejezetten csak az atmoszférakeltésre épít. Az In System Travel című darab például tökéletesen mutatja be, milyen is lehetne még ez a stílus, ha nem mindig csak a húzós basszusokról és mellbevágó lábdobokról szólna. Ilyen tekintetben akár azt is mondhatnánk, az In System Travel EP a szintetizátorközpontú 2.0-ás hip-hop Mount Kimbie Maybese. Amennyiben Jamie Vex’d minden kitekintése ilyen jól sikerül, indítványoznám, hogy havonta egy kislemezt szíveskedjék is összedobni ebben a szellemben.


Az In System Travel EP borítója, Jamie Vex’d és Slugabed Stuffrecordsos lemeze

Slugabed még egészen új szereplőnek számít ugyanezen a színtéren. Csupán pár hónapja, hogy első beat tape-jével meglepte a világot, amire rögtön fel is kapta a fejét boldog-boldogtalan Londontól Los Angelesig. Egyet pislogtunk, és a stílus legjobbjai közé sorolt kiadók máris kapkodtak érte: a Ramp Recordings és a Stuffrecords szinte egyszerre szerződtette. Egyik aktuális kiadványa, a Supahreak/ODB, annál a Stuffrecordsnál jött ki, ami lassan 2 éve, Rustie Jagz The Smack kiadványával elindította azt a lavinát, amit ma a 2.0-ás hip-hop, wonky, dilla-hop meg még ki tudja milyen nevekkel illetnek. A Jagz The Smackkel ellentétben ezen a fekete korongon sajnos csak két számot találunk, pedig igazán volt miből válogatni: Slugabed bővelkedik az eltalált, vastag szintetizátorokkal átáztatott, húzós felvételekben. Az a-oldalas Supaphreak egy csapásra meg is kapta mindenhol a sláger státuszt, ami, valljuk be, nagyrészt a már többször mintázott motownos Rick James ősrégi Super Freak című funk slágerének köszönhető. Ez a dal kapott most egy dubstep tempójú körítést, amin bizony erősen meghallatszik Rustie hatása. A lemez másik oldalán hallható ODB viszont fél kézzel lenyomja az imént említett zenét. Itt a kötelezően súlyos basszus felett egy eszméletlen fülbemászó, Hudson Mohawke-ra emlékeztető szintetizátor szólamot találunk, bónuszként pedig még egy azonosítatlan MC-nk is van. A másik friss kiadványa a Ramp Recordingsos Gritsalt/Let’s Go Swimming, amin sokkal tördeltebb, arcbamászósabb, Zomby-szerűen elborult, nehezen kategorizálható két agyszüleményével találkozhatnak az arra járók. Bár kétségkívül elég ügyes producer, aki kifejezetten ütős számokat fog ontani magából a jövőben is, nekem úgy tűnik, hogy egyelőre inkább egy már kitaposott ösvényen halad, ráadásul még az sem biztos, hogy előre.

Nosaj Thing – a gépezet egy másik újdonsült alkatrésze – vele ellentétben sokkal eredetibb, újszerűbb módon közelíti meg ezt a mára már igencsak nagyra felfújt dilla-hop/wonky mozgalmat. Először is figyelemreméltó, hogy első kiadványa rögtön egy szerzői album, nem csak 2 számos single-ökben képes gondolkodni. Külön érdeme Nosaj Thingnek, hogy már a debütálásával sikerült egészen új színt hoznia a hip-hop néha már kicsit unalmassá váló zugába. Az új színt jelen esetben leginkább a lemez minden egyes momentumában fellelhető erős komolyzenei hatás jelenti, illetve az, ahogy ezt a hatást az egészen steril, precíz IDM hangzással ötvözi. A Driftben egyébként kifejezetten szellemesen keveri ezeket a stílusokat, hol az egyik van túlsúlyban, hol pedig a másik; így egyáltalán nem válik egyhangúvá a kiadvány.


A Drift borítója, az überlaza Dam-Funk és Jay Scarlett

Egy másik lehetséges irányvonalat képvisel a Stones Throw háza táján már egy ideje ismert Dam-Funk. Mivel az alkotási folyamat alatt is végig rajta tartotta a szemét az anyagon Peanut Butter Wolf, nem meglepő, hogy igen stones throwosra, funkosra sikerült az anyag. Viszont az előadó több száma is abszolút besorolható ebbe a sodorba, hiszen DJ-k világszerte együtt játszák a munkáit az itt tárgyalt előadók zenéivel (Benji B Deviationjében például állandó szereplő a Killdat), valamint részben ugyanazok a hatások figyelhetők meg ezeken a dalokon is. Érdemes tehát egy pillantást vetni az ő megjelenéseire is azoknak, akiket ez a hangzás megmozgat.

A Jay Scarlett által életre hívott Beat Dimensions sorozat második részének első két EP-je is épphogy csak meglátta a napvilágot. Jól összeválogatott számai a megszokott módon hozzák a szintet, többnyire a már korábban kipróbált, kiválóan működő formulákat használva bírják bólogatásra a közönséget. Találunk itt már befutott neveket (Dorian Concept, Fulgeance, Danny Breaks, Samiyam, Dimlite) és kevésbé ismert előadókat is (Dizzi, Nosaj Thing, Mono/Poly, Kenlo Craqnuques, Dalt Wisney) szép számmal. Bár mind a két EP igen tetszetős, nagyságrendekkel jobban sikerült a kettes EP, amin Dizzi, Dorian, Fulgeance, Samiyam és Dimlite szerepel. Samiyamnek például volt képe egy olyan szinten szimpla ütemmel előállni, amit egy átlag beat-maker valószínűleg még a haverjainak sem merne megmutatni. Megteheti. Megteheti, mert a szokásos, eszeveszettül hatalmas hangzásával kombinálva ez a szimpla darab is tökéletesen végzi a dolgát. Dimlite-tól és Dorian Concepttől egy-egy gyönyörű, fotelban hátradőlős 21. századi hip-hopot találunk az EP-n, míg a szintén igen megnyerő nyitószámot egy eddig ismeretlen producer, Dizzi szolgáltatja. A kislemez egyetlen gyengepontja számomra a párizsi Fulgeance darabja, ami nekem egyelőre csak értelmetlen, öncélú vagdalkozásnak, mpc- és szintetizátorcsapkodásnak tűnik.


Paul White és a Beat Dimensions EP 2 borítója, valamint Mike Slott és kollektívájának, a LuckyMe-nek logója

Fulgeance-nél szerintem lényegesen jobban bánik többek közt az mpc-vel is Paul White, akinek a brillírozását elénk táró One Eye című kislemez ráaádásul csak az étvágygerjesztés célját szolgálja. Ez az EP ugyanis amolyan előételként került a boltokba, még mielőtt a főfogás, (a cikk megjenésekor valószínűleg már kiadott) a The Strange Dreams Of… névre keresztelt album eláraszthatná a hallójáratainkat. Paul White már majdnem 2 éve bombáz minket saját kiadóján keresztül lazábbnál lazább ütemeivel, a zenéit hallgatva pedig egyáltalán nem nehéz magas szintű hangmérnöki képzettségét kiszagolni. A kiadvány egészét többnyire kényelmesen csordogáló, tavaszi hangulatú, zöldellő darabok alkotják, bár találni itt a nyolcvanas évek hangzását megidéző számot is, amit akármelyik sci-fi mozi megirigyelhetne, sőt, akad itt indiai hangmintákat újrahasznosító kezdőszám is. A legtöbbjük igazából rém egyszerű kis prüntyögésnek tűnhet elsőre, de valójában rendkívül ügyesen felépített, aprólékosan megtervezett hangzású darabok ezek. Mindenképpen érdemes odafigyelni Paul White nagylemezére.

Az ismertebb előadók közé tartozik Dabrye és Mike Slott, akik egy közös lemezen találkoznak a Fat City új kiadványán. Dabrye egy önmagához képest kicsit zakatolósabb, menetelősebb darabbal jelentkezik, míg Mike Slott a tőle megszokott távolba révedő, álmodozó hangképekkel kápráztat el minket. Ők ketten már megalapozták a hírnevüket, saját kialakult stílusuk van, és többé-kevésbé mindig hozzák az elvárt szintet, bár úgy érzem ezen a lemezen önmagához és Dabrye-hoz képest is alulmaradt Mike Slott egy hajszállal. Ennek ellenére idén is bebiztosított helye van mind a két előadónak az instrumentális hip-hop világának nehézsúlyú küzdői között.


A két szélen az All City-s Dimlite, illetve Mike Slott kiadványának borítója. Középen pedig Dimlite látható munka közben.

A hónap favoritja viszont nálam egyértelműen Dimlite. Mondom mindezt úgy, hogy mindösszesen három zene jelent meg tőle ebben a hónapban. Sajnos az utóbbi időben annyira kiéheztette a hallgatóközönségét, hogy ebben a hónapban ez a három saját darab is megváltás az őt kedvelőknek. Összesen sajnos csak 2 remixszel jelentkezett az utóbbi időben, noha a pletykák szerint kettő albuma is kiadásra készen áll, az egyik ráadásul a kisérletibbnek számító alteregója, Misel Quitno neve alatt jelenne meg. Ő az az előadó, aki gyakorlatilag tévedhetetlen. Képtelen rá, hiszen alkotásaiban tökéletes arányban vegyíti darabjaiban az újszerűséget, a könnyedséget, a kísérletezést és az abszolúte fülbemászó ritmusokat. Ebben a hónapban a Beat Dimensions EP-n található, szintén eltalált zenéje mellett az All City kiadó tavalyi 7×7 című sorozatának befejező részén találkozhattunk vele. Az utóbbin két verzióban is megtalálható darab a Quiz Tears, ami új letéteményese Dimlite tehetségének, eredetiségének, ötletességének és nem utolsó sorban humorának. Egyetlen baja tulajdonképpen, hogy csak négy percig tart. Iszonyúan kitalált szerkezete furcsán-érdekes hangokból áll össze, amik főleg a szám felénél érkező extra doboknak köszönhetően nem csak otthon üldögélve hallgatva, de a táncparketten is rendkívül hatásosak lesznek. Nálam az első pár hallgatás után landolt egyrészt a lemeztáskában, másrészt a legendás felvételek fakkjában. Dimlitenak a legnagyobbak közt a helye. A Quiz Tears pedig még az is lehet, hogy az év legjobb ilyen típusú zenéje lesz.

Van mire várni viszont a következő hetekben is. Napok kérdése ugyanis, és mindenhol megtalálható lesz például Paul White nagylemeze, de említhetném még a hibátlan All City válogatás CD-t is, esetleg Mono/poly, vagy Fulgeance EP-jét. Azonban a Jazzy Sport is új kiadványokkal fog előrukkolni a következő hónapban, és akkor Hudson Mohawke új megjelenéséről, a Nadsroickal közösen készített lucky me-s Room Mist EP-ről, vagy az LA EP 3×3-ról még szót sem ejtettünk.

Advertisements
Metszet: Hip-Hop

Metszet: Hip-Hop” bejegyzéshez ozzászólás

  1. H szerint:

    jó ez az ajánló, végre valaki ír ezekről a cuccokról( nosaj thingnek külön örülök:), paul white album már leszedhető pár helyről, nagyon jó! fulgeance ep is kikerült már egy ideje, azt is ajánlom mindenkinek,ez meg a fent említett dimlite trekk számomra kicsit ijesztő videója http://www.youtube.com/watch?v=Y9PWq3ZqPuE&feature=player_embedded
    ez meg egy rövidke “nosajthing in action” http://vimeo.com/4622087

    a lényeg, hogy jók a cikkek, még több ilyet:)

  2. eyto szerint:

    köszi a bíztatást és kösz az infokat, videokat! Az a dimlite video nem semmi, nekem eszeveszettül bejön, pont olyan mint a zene : D.
    Fulgeance-ért én egyelőre még nem tudok rajongani. Igaz, hogy lehetett volna még egy-két májusi cuccról írni, de még egy havi lista is gyakorlatilag kimeríthetetlen.
    Amúgy, árulja el nekem valaki, hogy az miért jó, hogy a Paul White albumon a már korábban kiadott EP-n levő számok is mind a felükre vannak rövidítve kb, ráadásul néha fade out-al. Szét tud vetni az ideg az ilyenektől, pedig már nagyon szemeztem a szexi, kézzel készített cd kiadvánnyal. Nem értem miért kell ezt csinálni, vagy csak engem zavar?

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s