Biosphere – Wireless – Live At The Arnolfini, Bristol

Biosphere – Wireless – Live At The Arnolfini, Bristol

Touch, 2009

B+

Geir Jenssenről a Wirelesst beharangozó hírünkben megírtam már, hogy egy letűnt generáció rendkívül fontos alakja; tulajdonképpen nagyon sokszor úgy érzem, hogy az új évezred óta létező ambient szcéna többnyire meg sem közelíti a kilencvenes évek gigantikus mennyiségű és színvonalú termését, és ez pont az olyan művészeknek az érdeme, mint Jenssen. Azt ugyan elismerem, hogy nem tudom kívülről az összes Biosphere hangmintát, és nem hallgattam rongyosra sem a Microgravityt, sem a Substratát, de tinédzserként ezek az albumok (és számomra legfőképp a 2002-es Shenzhou) jelentették az ambientet. Mind a mai napig érzek a Biosphere lemezekben egyfajta jéghideg zsenialitást, olyan precízséggel és hipnotizálással, amit rajta kívül maximum Wolfgang Voigt Gas mesterművei képesek elérni, és épp ezért kicsit sajnálom is, hogy Jenssen már azelőtt felhagyott az ambient technóval, mielőtt az egyáltalán izgalmas – vagy csúnya szóval élve: trendi – kezdett volna lenni. Mindazonáltal a Biosphere-projekt soha nem rozsdásodott be, a hosszú ambient expedíciók során egyszer sem jártuk be ugyanazt a helyet kétszer, és például legutóbb, a 2006-os Dropsondén volt már valami univerzális, minden közönségnek szóló komolyság, művészi hatás is. Talán a jazzes elemek miatt.

A Wireless című koncertlemez igazából azt adja meg, amit mindig is hiányoltam: Jenssent hallani élőben. A felvételek egytől egyig másképp, finomabban, improvizatívabban szólnak, mint az albumokon (amúgy ezzel a számlistával simán best ofként is funkcionál a kiadvány), és annyira éteri performanszról van szó, hogy a lemez a szokott hangerőm kétszeresén sem csap különösebb zajt. Vagyis, hallgassuk csak minél hangosabban: a Sherbrooke ismétlődő hangmintái nekem a legszebbek, de igencsak elemi a Kobresia is (és talán a legjobban átdolgozott). A When I Leave az egyetlen zene, amiben hirtelen felgyorsul minden, egyébként a Wireless tényleg olyan, mintha Jenssen idegenvezetést tartana a hófedte norvég tájak láthatatlan létsíkjain, és csodálatosabbnál csodálatosabb világokba vezetné a hallgatót. Néha becsúszik egy-egy rádióadás, vagy monológ hangmintája, mint az Orb-lemezeken, máskor a természet hangjai veszik át az uralmat az elektronika felett (Moistened And Dried). Végig hamisítatlan Biosphere-környezet: ismerős tájak ismeretlen hanghullámokon, dimenziók közt ugrálva, amik hidegek, mint a világűr. Jó lenne látni is őt élőben.

Reklámok
Biosphere – Wireless – Live At The Arnolfini, Bristol

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s