Konrad Black – Watergate 03

Konrad Black – Watergate 03

Watergate Records, 2009

B

Todd Shillington alias Konrad Black alighanem a M_nus és a Wagon Repair krú legjobban alulértékelt tagja. A kanadai producer nem az a típusú ember, aki ontja magából a felvételeket, és promózza magát úton útfélen. Évente mindössze néhány remixet és saját zenét ír, ezek azonban mind-mind a minőségi kategóriába tartoznak. Legnagyobb sikereit eleddig inkább remixeivel érte el: a Snax Honeymoon’s Over valamint Tiga & Zyntherius Sunglasses at Night című nótájára írt újraértelmezése világszerte komoly sikernek örvendett. Dj-szettjei lüktető, megalkuvást nem tűrő minimal techno szimfóniák, talán pont emiatt nevezik sokan a „férfi Magdának”. S emiatt esett rá a választás, hogy összeállítsa a Berlin második leghíresebb klubjának nevével fémjelzett mixsorozat legújabb részét. A Watergate mindig is híres volt arról, hogy mix cd-i elkészítésére inkább feltörekvő és kevésbé ismert művészeket kért fel, így kerülhetett képbe a kanadai lemezlovas producer, aki meg is hálálta a bizalmat.

Annyian és annyiszor megjövendölték már a mixalbumok halálát, hogy szinte meg sem lep minket, hogy a 2009-es évben alig vannak értékelhető darabok. Nekem viszont az az érzésem, hogy mindössze egyfajta szemléletbeli váltás szükséges ahhoz, hogy újra megtanuljuk élvezni a dj-k által összeállított válogatásokat. Soha semmitől nem kell sokat várnunk, és nem szabad úgy tekintenünk ezekre a termékekre, mint meghatározó szerzői albumokra, amiket még évek múltán is szívesen hallgatunk majd. Ha így fogjuk fel, akár még kellemes meglepetések is érhetnek minket – mint jelen esetben. Konrad Black nem akart előremutatni, nem akarta feltalálni a spanyol viaszt és valószínűleg az sem szerepelt a tervei között, hogy ő most aztán megmutatja, milyen sokféle zenét ismer, és hogy ezeket milyen igényesen össze tudja rakni. Mindehelyett inkább csak fogta a jelenlegi kedvenceit, és egy techinikailag hibátlan, struktúrájában tökéletes szettet rakott össze, mely lehet, hogy egyesek számára unalmas és történet nélküli, de ha elkap minket a hangulata, akkor képtelenek leszünk lekattani róla.

Az utazás az analóg hangszerek világában kezdődik, Alex Cortex nótája dubtechnós elemeket is felvonultatva vezet be minket a Konrad Black-féle sötét, de mégis magával ragadó hangzásvilágba. Érdekes módon, utána két olyan előadó (D.Diggler és Oliver Ho) segítségével jutunk el a minimal techno világába, akiknek a nagy robbanás előtt szinte semmi közük nem volt ehhez a műfajhoz, hiszen inkább a klasszikus technóban és tech-house-ban alkottak. Amikor picit kezdene unalmassá válni a szett, Konrad kiváló érzékkel vált: Matthew Dear és Seth Troxler felvétele elsőre Derrick Carter Where We At accapelláját juttatja eszünkbe, Stephan G számával pedig már végképp a seggrázós tech-house világában érezzük magunkat. A szett ezután kicsit ellaposodik, a Queen Atom és a Louderbach Shine című felvételének remixe inkább csak helykitöltőnek jók, de a zárás ismét kiváló, hiszen az év egyik legnagyobb felfedezettjének számító Ben Klockot egy acides hangzású Discogs nóta követ, majd az egészet  Mathew Jonson ünnepélyes elektronika himnusza zárja.

Konrad Black mixe, ha nem is stílusában, de a régi Tyrant lemezekre, illetve Lee Burridge, Craig Richards, vagy Ralph Lawson összeállításaira emlékeztet, ugyanis ők voltak azok, akik kis túlzással a szarból is képesek voltak várat építeni. S valóban: ha ezeket a felvételeket önmagában halljuk, kevés kivételtől eltekintve valószínűleg csak legyintünk egyet, ám így együtt, hatvan percben igazi földalatti élményt szolgáltatnak. Konrad Black szettje, ha nem is olyan változatos, mint Önur Özeré, ha nem is olyan dallamos és hipnotikus, mint Sacha Funkéé, mégis tökéletesen illeszkedik a sorozatba tudatosságával és letisztultságával.

Reklámok
Konrad Black – Watergate 03

Konrad Black – Watergate 03” bejegyzéshez egy hozzászólás

  1. viktor szerint:

    Üdv!

    Nem kötekedő akarok lenni, de szerintem ez a szett nem annyira “hibátlan”. Aki nem fafülű, az észreveszi a második és harmadik szám közötti, valamint az utolsó előtti és az utolsó szám közti csúszást. Sokaknak nem szembetűnő, de észre lehet venni.

    Persze ez nem rosszindulatú kritika volt, csak egy észrevétel. Az pedig köztudott, hogy a Watergate mixsorozat a legjobbak közé tartozik ;)

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s