Deastro – Moondagger

Deastro – Moondagger

Ghostly, 2009

A-

A Deastro néven alkotó Randolph Chabot tinédzserkora óta írja álomkeretbe foglalt tüneményes űrszimfóniáit szuperhősökről, földönkívüliekről, elveszett lelkekről és rossz csillagzat alatt született szerelmesekről. Még húsz éves se volt, amikor már legalább háromlemeznyi anyag összegyűlt a fenti témákból, amikre lecsapott az eMusic.com, és kiadott egy best of koncepciójú válogatást belőlük Keepers címmel. Ennek a lemeznek akkora sikere lett, hogy tavaly már a dreampopban verhetetlen Ghostly kiadó fizikai formában is megjelentette, és e mellett szerződést kínált a fiatal zenésznek. Az azóta eltelt egy év ötleteléseit és vadabbnál vadabb álomképeit tartalmazza a most megjelent Moondagger album, amin Deastrót már egy kész háttérzenekar kíséri utazásai során. A felvezetőként korábban megjelent Parallelogram kislemez meglehetősen jó eredményt sejtetett.

A Moondagger az egyik legbájosabb album, amit idén hallottam. Elbűvölő szintetizátorok, a nyolcvanas évek diszkópopjára jellemző hangminták, nagyzenekari vonósokat imitáló elektronikus űrtémák és a szerző esetlen, kissé geekes hangja jellemzi a számokat, amelyeknek kifejezetten jót tesz az élő dob és a torzított gitár. Ezáltal ugyanis sokkal élettelibb a lemez: kilép a síkból, és a neobarokkos jellegével a térben hódítja meg a hallgatót. Az összhatás sokszor olyan, mintha egy ecstasy-túladagolásban vidáman ugráló M83-at hallanánk, a dalok hangvétele a furcsa címeik (pl.: Toxic Crusaders, Pyramid Builders, Kurgan Wave Number One stb.) ellenére is fennköltek, nem azt a sötét tónust hordozzák magukon, amit pl. az imént említett francia zenész munkái. Minden felvételben van tetőpont, és mindegyiknek van legalább egy annyira jól eltalált, egyedi része – legyen szó a hangszerekről, vagy az elektronikusan gerjesztett hangokról –, hogy a viszonylag egységes hangzás ellenére sem hallunk két ugyanolyan zenét. S végső soron ezzel diadalmaskodik a Moondagger: állandóan meg tudja lepni a hallgatót. Gyakorlatilag nincs rajta rossz szám; az egyetlen, aprócska hibája, hogy a háromnegyedórás hossza ellenére is kissé tömény űrsziruppal vannak leöntve a számok, de még így is annyira poposak, hogy jó eséllyel alig fog ez pár embert zavarni.

(E cikkem eredetileg a Quarton jelent meg.)

Reklámok
Deastro – Moondagger

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s