Műfajtörténet: Anglia és az acid house

Természetesen Angliában az 1980-as évek közepén már rég nem volt ismeretlen a techno és a house, habár különösebben nagy partiélet, vagy művészközösség még nem igazán alakult ki. Az ország a rockzene iránti nagy elkötelezettsége mellett a futballrajongásáról és a kocsmakultúrájáról ismeretes mind a mai napig, és ez volt a meghatározó bő húsz évvel ezelőtt is, ezért talán érthető, hogy a fiatalok körében miért kellett némi időnek eltelnie ahhoz, hogy a nyugati trendek teret nyerjenek maguknak. Mindezek ismeretében már az sem annyira meglepő, hogy az első techno és house partik füstös kocsmákban kerültek megrendezésre, és a fő szervezők többnyire futballhuligánok, vagy sokszor az őket is befolyásuk alá vonó helyi gengszterek voltak.

Nem csak az elektronikus zene Amerikából importálásáról szólt azonban az évtized második fele: mint megannyi műfajban, az angolok megcsinálták itt is a saját zenéjüket, ami az acid house elnevezést kapta. Meglepő módon az acid előtagnak semmi köze nincs a zenéhez (bár nem sokkal később a Roland TB-303-as szintetizátor jellegzetes hangjait mégis összekapcsolták vele, hogy legitim legyen), a drogokhoz viszont annál inkább. Az LSD-nek volt az acid az elterjedt neve a house bulikban, s ez a korban annyira összekapcsolódott az ilyen rendezvényekkel (mert szinte csak ezeken lehetett hozzáférni a kábítószerhez), hogy a brit producerek klubzenéi az acid house elnevezést kapták. Nem véletlenül jelentek meg később a sárga smiley-k, amiket matrica formájában mindenki oda ragasztott, ahova csak bírt, meghatározva ezzel egy egész generáció zenei ízlését. A brit sajtó például 1988 nyarát a Szerelem nyarának nevezte el (The Summer Of Love), és amikor megemlékezik róla, mindig az acid house és a smiley-k kerülnek a beszámoló középpontjába.

Persze mindez nem jelenti azt, hogy a mozgalom csak a megnőtt drogfogyasztásról szólt volna, és hogy egyáltalán nem volt jó szándék a brit partiéletben, mindazonáltal az elektronikus zene, mint művészet, csak a kilencvenes években tudott igazán, széleskörben kibontakozni. Addig szinte mindent elnyomott az újdonság ereje, ami olyan messzeségekig ment el, hogy nem csak a tv-k és a rádiók játszották a kinti zenéket, de lehetséges volt olyan szabadtéri eseményeket is rendezni (úgynevezett rave-eket), amikre olykor többtízezer ember is elment. A hangos zene miatt sajnos sokszor kénytelenek voltak az emberek ezt az autópályák menti, üres tisztásokon megtartani, ami viszont nem egyszer a forgalom teljes felborulását idézte elő, arról nem is beszélve, hogy az autóbalesetek száma rohamos ütemben növekedésnek indult.

Ettől független hatalmas üzlet volt ilyen rendezvényeket létrehozni, de természetesen nem sokáig lehetett. A rendőrség idővel saját nyomozói osztályt hozott létre, ami kizárólag az effajta események meghiúsításával és a drogdílerek letartóztatásával foglalkozott. A szervezők ideiglenesen kitartó válasza erre egy olyan telefonos forródrót beüzemeltetése volt, melyre csak a legtitkosabb keretek közt lehetett feliratkozni, és a bulik helyszínét sokszor csak a kezdés előtt egy-két órával hozták nyilvánosságra.

Egy valamit azonban nem vett észre akkor a törvény, és mindazok, akik ellenezték az elektronikus zenét. Azzal, hogy gátat szabtak neki, és lehetővé tették, hogy az emberek ellenálljanak, létrejött egy olyan magatartás, ami tíz évvel ezelőtt a lázadó punkban manifesztálódott utoljára. Minden bizonnyal ennek köszönhető az elektronikus zene óriási fejlődése a kilencvenes években: akkora tömegeket volt képes megmozdítani, és olyan gyakran szerepelt a médiában, hogy fiatalok kész hada akart valamilyen módon a zene körül foglalkozni. A következő évtized így új stílusok születésének tucatjait hozta el, és a brit főváros, szinte végig az elektronikus zene főhadiszállásává vált. Mellette nem sokkal később erős techno központ jött létre Belgiumban, majd nem sokkal később a német fővárosbanm, Berlinben, míg az évtized közepétől Párizs is jelentős helynek számított a francia diszkó miatt, a downtempo korszak pedig Bécset helyezte fel az elektronikus zene világtérképre. Eközben Detroit, Chicago és New York az egész országgal együtt a feledés homályába merült.

Advertisements
Műfajtörténet: Anglia és az acid house

Műfajtörténet: Anglia és az acid house” bejegyzéshez egy hozzászólás

  1. cutoff szerint:

    “Nem csak az elektronikus zene Amerikából importálásáról szólt azonban az évtized második fele: mint megannyi műfajban, az angolok megcsinálták itt is a saját zenéjüket, ami az acid house elnevezést kapta.”

    ez a rész kicsit félrevezető, ugyanis az acid house-t chicagoban találták ki, onnan vették át az angolok ezt a hangzást.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s