Groupshow – The Martyrdom Of Groupshow

Groupshow

The Martyrdom Of Groupshow

(~scape; 2009)

Értékelés: 8,3

 

 

 

A berlini Jan Jelineket sokan a kísérleti minimal egyik professzorának tekintik, amit az eddigi, sok esetben igencsak kiemelkedő lemezeivel érdemelt ki, ráadásul az idősebbek még emlékezhetnek a Farbenként írt microhouse zenéire is, melyekkel az évezred elején gyakorlatilag egyedüliként tudta felvenni a versenyt a kanadai Akufennel. A legújabb agyszüleményének a munkaterve a következő volt: csapatot alkotni két – a saját területükön rendkívül ismert – művésszel, esetünkben az idm-közeli Hanno Leichtmannal és Andrew Peklerrel, majd improvizatív úton tető alá hozni egy lemezt. A projekt a Groupshow álnevet vette fel, és The Martyrdom Of Groupshow elnevezéssel jelent meg az album, ami annak ellenére sem éri el a negyven percet, hogy tizenkét szám van rajta, és a hivatalos sajtóanyag szerint ezeket több mint 200 gigabájtnyi jammelésből válogatták ki.

A stílusválasztás kifejezetten jó: a kosmische musik jegyében keverednek lo-fi kompozíciók idm-mel meg minimallal, és ezáltal létrejön valami nagyon kraftos „hatvanas évek sci-fi-je”-légkör, amihez gond nélkül hozzá lehet képzelni egy rakás óriási szuperszámítógépet, földalatti létesítményeket és szovjet tudósokat hordószemüveggel, fehér köpenyben. Régi, buta géphangok zenésítik meg ezeket az életképeket; az egész nagyon tudományos és aprólékos, a szerzők a jammelés címszó ellenére is precízen, jó ötletekkel, tudatosan építik fel a zenéket, mintha már jó előre tudták volna, hogy mi az, amit fel akarnak játszani. Az pedig mindenképp a Martyrdom Of Groupshow legnagyobb előnye, hogy senki nem dominálja a másikat. Jelinek, Leichtmann és Pekler egyetértésben, egymás magánszféráját tiszteletben tartva kutatnak/alkotnak a saját kis laboratóriumaikban, és persze néha megmutatják egymásnak az eredményeiket, de ezekből senki nem kovácsol úgy előnyt magának, hogy hátrányba taszítsa a másikat. Ezzel pedig a Groupshow egyszerre alakítja sokszínűvé és tartalmassá a lemezt, garantálva a többszöri hallgatást.

Ráadásul vannak itt egészen apró finomságok is. Sokszor amilyen könnyednek, egyszerűnek tűnik egy zene, olyanannyira összetett, és tizedik hallgatásra is lehet találni benne valami újat (a nyitó Dog Shoes To The Stars, vagy az Incredibly Comfortable Slippers mindenképpen ebbe a kategóriába tartozik), az egyértelmű, határozott témák pedig azért hallgathatóak rengetegszer, mert a zömük nemes egyszerűséggel jó (pl.: Anyone Care For A Drink?, Physical Therapist). S így a Martyrdom Of Groupshow tényleg az a lemez, ami foroghat bármikor, ha van kedvünk az űrkutatás hőskorába csöppenni. Bolondos és fura, de végtelenül komoly a végeredmény; pont olyan, amilyennek ezeket a kutatókat mindannyian elképzeljük.

Reklámok
Groupshow – The Martyrdom Of Groupshow

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s