Műfajtörténet: F.U.S.E. – Dimension Intrusion

F.U.S.E.

Dimension Intrusion

(Plus 8; 1993, 2009)

Értékelés: 8,8

 

 

 

Richie Hawtin 1970-ben született az angliai Banburyben, azonban kilenc éves korában az egész család Kanadába költözött, ugyanis édesapja a General Motors windsori gyárában kapott munkát a robotikával foglalkozó részlegen (a földrajzi kérdések tisztázása végett: a Detroit-folyó szeli ketté Detroitot és Windsort). Ez döntő mértékben meghatározta a fiatal Hawtin érdeklődéskörét: különféle elektronikai szerkezetek és számítógépek között nőtt fel, megtanult Vic 20-on, Commodore 64-en és Amigán programozni, így mire betöltötte a tizennyolcat, már teljesen egyértelmű volt, hogy a helyi egyetemre megy a további tanulmányait folytatni. Tinédzserként az apja Kraftwerk- és Tangerine Dream-gyűjteménye, illetve a Front 242-féle ebm zenék voltak rá nagy hatással, majd később Jeff Mills Wizard művésznevén futó rádióműsora a detroiti WJLB állomáson, és miután 1988-ban egy szerencsés véletlen folytán találkozott Derrick Mayjel az egyetemen (aki éppen a helyi rádiónak adott interjút), annyira inspirálónak és újszerűnek érezte a detroiti szubkultúrát, hogy gyakorlatilag mindent abbahagyott, amivel addig foglalkozott, és onnantól kezdve csak és kizárólag ennek a zenének szentelte az életét.

Maynek köszönhetően hamar megismert mindenkit Detroitban: sok időt töltött együtt Kevin Saundersonnal és Juan Atkinsszel, és persze közeli kapcsolatba gerült a második generáció nagy alakjaival. Hawtin a Shelter nevű klubban kezdett el DJ szetteket játszani 1989-ben, ahol nem sokkal később találkozott és mindmáig tartó barátságot kötött Kenny Larkinnal, majd később bemutatták Daniel Bellnek és John Acquavivának is. Az előbbivel Cybersonik néven kezdett el zenéket írni, míg Acquavivával elindította a Plus 8 nevű kiadót, ami az alapító atyák évekre elnyúló európai turnéja miatt egy kihalt Detroitban a tradíciók helyénvaló folytatásának tűnt, arról nem is beszélve, hogy pár hónapra rá létrejött Jeff Mills, Mike Banks és Robert Hood Underground Resistance-e, illetve Carl Craig is megalapította a Planet E-t. Noha eleinte sokan támadták Hawtinékat, hogy fehérekként mi a fészkes fenét keresnek Detroitban, a DJ szettjeik és a korai zenéik még egy gyakorlatilag csak négerekből álló közösségben is meg tudták adni a nekik járó elismerést és testvéri tiszteletet.

Eleinte úgy tűnt, hogy a Plus 8 lesz a Transmat és a Metroplex kiadók méltó utódja: az első kiadvány Hawtin és Acquaviva kollaborációjából született (States Of Mind – Elements Of Tone 12”), a második pedig egy white label volt mindennemű információ nélkül, The Future Sound Of Detroit címmel ellátva. Viszont mégsem ezek, hanem a Cybersonik zenék hozták meg a sikert, Detroit helyett meglepetésszerűen az európai rave szcénában. Ennek köszönhetően Hawtinék rámozdultak a poszt indusztriálból született, radikálisan gyors tempójú hardcore technóra, és a következő két évben több mint harminc bakelitet adtak ki, meghódítva a német trance és holland gabba közösséget is, majd gyorsan letagadtak mindent, miután 1992-ben a rotterdami Parkzicht nevű klubban a partizók a Cybersonik-féle Trashre azt kezdték el kántálni, hogy „joden, joden” (zsidók, zsidók). A buli végén persze kiderült, hogy ezt a rigmust mindenki kívülről fújja a városban, ugyanis a Feyenoord-szurkolók mindig ezzel szokták felbőszíteni az Ajax kísérőtáborát a neves futballrangadón; Hawtinék azonban mégis rendkívül kényelmetlenül érezték magukat az este után, ezért elhatárolódtak a hardcore-tól, és új ihlet keresése gyanánt visszatértek a gyökereikhez.(azt már csak zárójelben jegyzem meg, hogy eme információk birtokában mégis kissé ellentmondásos, hogy Hawtin azóta is zömmel tipikus náci frizurákban hordja a haját).

Ekkor kezdett el Hawtin komolyabban foglalkozni a F.U.S.E. alteregójával, ami a Future Underground Sound Experiments munkanevet rövidíti (Simon Reynolds ugyanakkor Sound helyett Subsonicot ír a tavaly újrakiadott Energy Flash című könyvében). Már 1990-ben is jelentek meg zenéi e művésznév alatt, de különösebben nagy visszhangot nem kaptak, mert akkoriban fontosabb volt a Cybersonik, a Joey Beltrammal alkotott Final Exposure és természetesen a bulik, a F.U.S.E. csak amolyan hobbiprojektként futott sokáig. Emiatt nem is véletlen, hogy az 1993-ban megjelent Dimension Intrusion album meglehetősen újszerű volt az addigra kialakult masszív rajongótábor körében: teljes mértékben elhatárolódott az éppen viszályos időszakát élő Underground Resistance militarista attitűdjétől, és felidézte még egyszer a nyolcvanas évek klasszikus detroiti technóját, keverve az Angliában végigsöprő ambient hullám legtudományosabb pillanataival, és azzal a poszt-acid hangzással, amit a rákövetkező években a német Hardfloor fejlesztett tökéletesre Sven Väth frankfurti Harthouse kiadójának támogatásával.

Ennek megfelelően a Dimension Intrusion tökéletesen csokorba szedi mindazt, ami Hawtint foglalkoztatta a fentiekben taglalt korban, de meglehetősen pontos előrejelzést ad a művész későbbi munkásságáról is. Ebből kifolyólag viszont nem annyira tematikus, vagy koherens: a felvételek nem nagyon alkotnak füzért, inkább csak jönnek egymás után, de még tizenhat évvel az eredeti megjelenés után sem fakultak ki a zenék. Talán egy-két olyan hang, vagy elgondolás van, amik ma már nem képesek megragadni a hallgató figyelmét, ezek mellett azonban többször is bátran elsüthető a zseniális jelző, ami miatt nyugodtan szemet lehet hunyni a hosszú idő alatt keletkezett, minimális rozsdán. Meglepő módon az acides témák még mindig borzasztóan jól szólnak (pl.: F.U., Substance Abuse, Train-Trac): tartalmaznak valamiféle kortalanságot, ami anno gyakorlatilag az egész acid house generációt is örökéletűvé varázsolta. E mellett nagyon erős a detroiti kapcsolat, Hawtin több olyan technót is írt erre a lemezre, amik az autóváros óriási gépezeteinek lélektelen zakatolását töltik ki a hiányzó szubsztanciával, átszínezve a város tájképét valami barátságosabb árnyalatúba. Az egyik legjobb példa erre a kiadvány vége felé található, gyönyörű ambient hullámgörbékből felépülő Nitedrive, ami nem csak egyenes és pozitívabb továbbgondolása a Model 500 1985-ben írt sötét és kilátástalan electro himnuszánának, hanem megelőlegzi már a brit ambient szcéna felemelkedését is, ami néhány hónappal később a Warp Artificial Intelligence-sorozatának az elindítását és a Black Dog-Plaid kettéválást követően meg is történt.

A lemez többi része finom, ötletes sci-fi atmoszférába épített, klasszikus techno. A címadó felvétel mondjuk még inkább a nyolcvanas évek előtt tiszteleg, az Uva és Mantrax darabok viszont már annyira a jövőbe mutatnak, hogy ha valaki ma hallja őket először, biztosan nem találja el a keletkezési évüket. Örökzöld albumról van tehát szó, ami valószínűleg megkapta volna az őt illető státuszt, ha Hawtin nem írja meg fél évre rá az első Plastikman-lemezét (Sheet One), ami nagy meglepetésre világraszóló siker lett, míg ez nem. S milyen érdekes a világ: a nemrég bemutatott Robert Hood pont ugyanígy járt 1994-ben a Minimal Nationnel, Carl Craig pedig a 69 álneve alatt írt, és többnyire szintén feledésbe merült, korabeli munkáit adja ki ősszel. Az meg még szürreálisabb, hogy az újrakiadás bejelentését követően pár nappal Hawtin elárulta azt is, hogy feltámasztja a Plastikmant, és 2010-ben valószínűleg új nagylemezt ír. Mintha egy hosszú, tizenhat éven át építkező mintának ugranánk most vissza az elejére – már csak az a kérdés, hogy az emberünk meg tud-e újulni.

Reklámok
Műfajtörténet: F.U.S.E. – Dimension Intrusion

Műfajtörténet: F.U.S.E. – Dimension Intrusion” bejegyzéshez egy hozzászólás

  1. gyurmapok szerint:

    Nagyon jok ezek a mufajtortenetes cikkek. Azt meg nem is tudtam, hogy ujra kijon a 69, bar az meg erthetetlenebb szamomra, hogy nem lett akkora siker. Nekem a kedvenc darabjaim kozott van a mestertol :)
    Erre a Plastikman visszateresre pedig nagyon kivancsi vagyok: Richie elegge eltunt az utobbi idoben produceri munkait nezve, vagy csak en nem kovetem mar ennyire, de ebbol meg valami nagyon jo dolog is kisulhet. Arrol nem is beszelve, ha tenyleg lesz turne (foleg egy becsi datummal esetleg). Majd meglatjuk, mindenesetre izgalmasan hangzik.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s