Radio Slave – Fabric 48

Radio Slave

Fabric 48

(Fabric; 2009)

Értékelés: 5,1

 

 

 

Matt Edwards nem csak az egyik legöregebb szereplője a kortárs elektronikus klubzenének, de egyben az egyik legkarakteresebbje is. Rengeteg projekttel és művésznévvel igazolja évről-évre, hogy nem csak kívülről ismeri a zenetörténetet, de minden bizonnyal aktív résztvevője is volt kedvenc irányzatai történésekor. A diszkó és chicago house szubkultúráknak méltó módon állít emléket a Rekid alteregóján, a baleárikus downtempót a Quiet Village duó feleként képzeli el, míg a legismertebb és legnaprakészebb oldalát Radio Slave-ként mutatja be számos tech-house és techno stílusú kislemezen.

Ez utóbbinak egy tartalmasabb, összetettebb formája a legújabb Fabricen található összeállítása – rengeteg exkluzív felvétel és az idei nagy kedvencei vannak összegyűjtve hetvennégy percben. Az első pár szám után abszolúte meg lehet érteni a Radio Slave-rajongókat: sejtelmes, sokat ígérő a nyitás a maga szolídságával, ráadásul a saját, I Don’t Need A Cure For This című remekműje profin hipnotizálja a hallgatót csilingelő dobjaival és egzotikus layereivel. Innentől kezdve már csak tartani kéne a tempót és még több dallamot behozni a szettbe, ez azonban a hirtelen bekövetkező váltás miatt elmarad, ellenben rengeteg törzsi dob és egyre gyorsabb, lüktetőbb számok hada sorakozik fel, és valahol háromnegyedóra után már kifejezetten veretős, kellemetlen az összhatás.

A bemelegítést leszámítva nem jó mix a Fabric 48. Radio Slave köztudottan szeret hosszú szetteket játszani, nem való neki az egylemezes formátum: már a saját zenéi/remixei is inkább felülről súrolják a tíz percet és kényelmetlenül érzi magát, ha ötpercenként kevernie kell. Az ebből keletkező frusztráció számos esetben érződik a Fabric 48-on, ami ezáltal fokozatosan elbutul idővel, és még csak a számok sem mentik meg, mert nem túl jók. 2009-ben már amúgy is nagyon húzós tizenöt zene alatt mixlemezt kiadni, tizenhárommal viszont pláne brillírozni kell, és ez elenyésző esetben történik csak meg esetünkben. Például hiába került fel a záró szakaszba az év egyik legsikeresebbnek tartott minimal/tech zenéje (Michel Cleis – La Mezcla), a körítés borzasztóan szürke és érdektelen. Persze a számlista közepén éktelenkedő Steve Lawler remix egy jól elhelyezett figyelmeztetés.

Advertisements
Radio Slave – Fabric 48

Radio Slave – Fabric 48” bejegyzéshez egy hozzászólás

  1. nem is tudtam hogy ez a szám a la mezcla :) timbaland is csinált már egy számot ebből a furulyamintából.

    nagyjából egyetértés a kritikával egyébként, jó nagyon az oldal, jó hogy szó esik ezekről a zenékről valahol.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s