Metszet: Techno #2

Nyárvégi/őszhozó techno összegzésünk talán nem annyira terebélyes, mint az első gyűjteményünk a témában, de annál jobb kiadványokról szól. Nagyon érezni már a tél és azzal bekövetkező hűvös, sötét idő közeledtét, mert a továbbiakban bemutatásra kerülő kislemezek javán a művészek már e hónapok aláfestő zenéjében gondolkodtak.

Az utóbbi hetekben Silent Servant a legnagyobb kedvencem. A művésznév mögött rejlő Juan Mendezről mondjuk nem lehet túl sokat találni az interneten, és a diszkográfiája sem az a méretes fajta, ellenben minden zenéje hibátlan. Először tavaly figyeltem fel rá az első Historia Y Violencia bakeliten, amit Santiago Salazarral felezett el (azt azóta másik kettő követte, nagyon jók), most pedig a Negative Fascinations című 12”-e az, amit semmi sem tud kiszorítani a lejátszómból. Igazi keményvonalas technóról van szó nehéz beatekkel: a Discipline című felvételben a folyamatos pittyegő hang hevesen szabályozza pulzusunk lüktetését, miközben egyre jobban hatalmukba kerítenek minket a basszusok. Főidős zene, lehet rá menetelni, keményen bólogatni. Ehhez képest talán meglepő a másik oldalon található Demonstration, aminek a négynegyede szó szerint döng, és nem is lenne nagy találmány, ha idővel nem úszna be egyre több finom dub sáv alá. Így viszont minden agresszivitása ellenére is hipnotizáló tud lenni, és nagyon jó párost alkot a másik oldallal. A lemezt amúgy a földalatti techno új királya, a Sandwell District adta ki, és aki jobban bele akarja ásni magát a kiadóba, az most megteheti, ugyanis augusztusban Silent Servant mixelésében megjelent egy katalógus mix Los Perdidos címmel, ezért pár héten belül már másodszor cáfolok rá arra a kijelentésemre, hogy ezeknek a válogatásuknak semmi értelme nincs. Nagyon kemény techno hallható a szettben eseti minimal és dub kiegészítésekkel, és rajta vannak azok a Variance felvételek is, amiket nemrég Regis és Marcel Dettmann remixelt.

Végre új ep-vel jelentkezett a skót Alex Smoke is, ráadásul a saját kiadóján (Hum+Haw) adta ki az EP Of Infinite Affliction című kiadványt. A Hum+Haw is szintén a felkapott címkék közé tartozik napjainkban, az idei megjelenéseiket Philip Sherbourne-től kezdve az egész szakma dícséri, és valószínűleg ez folytatódni fog ezzel a négyszámos koronggal is. Számomra Alex Smoke főleg 2005-2006 környékén volt meghatározó producer, mindkét nagylemezét nagyon szerettem (2005: Incommunicado, 2006: Paradolia), és nem is értem, hogy miért van azóta viszonylagos csendben a szerző. Most is nagyon eltalált mindent: húzós zajtechnót szállít a számokban, egyszerre keverednek gépi hangok természeti zörejekkel, a végeredmény pedig félelmetes, már-már horrorisztikus. A Shingles a győztes nálam, de kifejezetten ajánlott meghallgatni a többi felvételt is, mert sokszor olyan érzésem van, mintha Smoke gúnyolódna a kilencvenes évek nagy kísérleti zenészeivel. El tudnék képzelni ilyen zenékből egy teljes albumnyit is.

Ha pedig az előbb azt mondtam, hogy kísérleti zenészek, akkor megkerülhetetlen beszámolni a Black Dog We Are Sheffield című kislemezéről, amin az Autechre tette tiszteletét (ez két és fél év után az első remixük). A Tunnels OV Set című zene lett kiválasztva az ep-re, s bár a sheffieldi duó nem hagyta el egy pillanatra sem a kényelmi zónáját, mégis nagyon jó munkát végeztek. Nincsenek epilepsziás rohamok, sem hipergyors ütemek; inkább azt az utat követték, amin az eredeti felvétel elindult. A másik két remixből a Crookes-féle nem az én világom, de Bass Soldier megint hozta a tőle várható sötét, fémes, döngölős formát. Az pedig tényleg a Black Dog zsenialitását tükrözi, hogy az átiratok mellé kapunk egy vadonatúj, gyönyörű ambient zenét (Tripside Syndicate), s mivel ilyenből egy ideje már minden kislemezre jut egy, ezért kiváncsian várom, hogy Downiék mikor döntenek úgy, hogy kiadják ezeket is összegyűjtve egy lemezen. Nagyon megérné.

Noha nem hagyja el az imént említett kényelmi zónát a detroiti Robert Hood sem a legújabb, Obey című kiadványán, de attól még a lemez két zenéjével nincs baj, sőt: akár azt is meg lehet kockáztatni, hogy a Minimal Nation újrakiadásának a hatására születtek. A címadó téma az emlékezetesebb: szép, acélvázra lebontott minimaltechnón nyüzsögnek egyre jobban az ambient szőnyegek, ráadásul már a felvezető szakaszban megérkeznek a kolompra emlékeztető ütemszabályzó hangok, és ez akár el is szólhatna egy órán át, én nagyon nem bánnám. A b-oldal (Resurrection) már inkább a funkynak hódol be, de nem annyira rámenősen, mint mondjuk a Greatest Dancer. A cine perszek garantálják a seggrázást és van valami robotikus ebben a hét percben is, úgyhogy ha Mr. Hood nem is tart kreatív értekezletet ezen a bakeliten, attól még a legjobb formájában hallható rajta.

Evezzünk nyugodtabb vízekre! Október 19-én jelenik meg Tama Sumo mixelésében a Panorama Bar 02, ami az egyik legjobb összeállítás, amit idén eddig hallottam. Lendületes, változatos és nagyon élvezetes a szett, új zenéket mutat be például Shedtől, Mike Huckabytől, a Prosumer & Murat Tepelitől, vagy az Ost & Kjextől. S természetesen megjelenik bakeliten is, még hozzá duplán: azt mondjuk kicsit sajnálom, hogy a két korongra összesen négy zene fért csak fel, de legalább a leghangulatosabb pillanatok. Basic Soul Unit Things Pass című számával indul az első korong, és a Mule szupersztárja nem okoz csalódást, mesterien keveri a koktélhouse-os alapra a mély, sötét hangokat és éteri melódiákat. A maradék három felvételből Steffi 24 Hoursa tekinthető még igazi gyöngyszemnek, legalábbis van a számnak valami klasszikus detroiti jellege, ráadásul az egész annyira felszabadult és szexi, hogy a hallgató nem is érzi szükségesnek, hogy tovább léptesse a lejátszót a felvétel lejárta után, hanem inkább meghallgatja még vagy ötször, netán bebújik a barátnőjével az ágyba.

Új 12”-csel jelentkezett James Ruskin is, aki az utóbbi időkben úgy tűnik, ismét rátalált önmagára. Már a tavalyi Dash album is remek volt, az idei Sabre/Maskk ep pedig talán az év legjobb bakelit kiadványa nálam eddig. Az új kislemez az Outsider címet kapta, és a hideg kísérleti hangzás helyett heves technóval jelentkezik rajta a szerző. A címadó felvétel rendkívül lendületes és meggyőző, alighanem parkettkedvenc lesz belőle a jobb helyeken – de félek, hogy hozzánk már nem jut el. A Solution című másik új zene már valamivel hagyományosabb, nehezebb téma: nem annyira rámenős, inkább azon stabil technók közé tartozik, amiket a szettek nem annyira fontos részeiben játszanak le a DJ-k, mert az integritás tartásához telitalálat (mindazonáltal valami érdekes kísérletibb hangminta van a második felében, ami a Sabre-re emlékeztet). Érdekes azonban megjegyezni, hogy ez csupán a b-oldal tartalma, az a-oldalon az Outsidernek a Luke Slater (Planetary Assault Systems) remixe található, és meglepő módon nem működik. Slater próbált mélyebb hangzást és erősebb beateket kreálni, de a végeredményben valahogy pont az eredeti dinamizmusa, éle veszett el. Keseregni persze nem kell, a két új felvétel szenzációs.

Kereskedelmi(bb) fronton is vannak finomságok: az ír Donnacha Costello július végén adta ki digitális formátumban a While In Exile-t, a saját, Minimise kiadóján, és a csomagban található két zene tipikusan az a fajta kalandtúra, amiért a művészt szeretjük évek óta. Dallamos, melankólikus technók, ábrándozós őszi tájképekkel: a Miss Synclaviera esetleg a tánctéren is működhet hajnali levezetésben, bár a drámaisága miatt biztos, hogy otthon mindig élvezetesebb lesz. Ezzel szemben a Tears Of The Vampire igazi ponyvaszörnyeteg dermesztő hangokkal, hűvös ritmusokkal. A hatásvadászsága ellenére azonban mégis összetettebb az előző felvételnél, és ez az apró ellentmondás az, ami számomra Donnacha Costellót követhetővé teszi, állandóan figyelem a munkáit. S hozzá hasonlóan szeretem elsőként meghallgatni Ellen Allien új zenéit is, aki ezúttal sem tudott lemondani kedvelt témájáról, így a százkilencvenkilencedik(!) BPitch Control a Lover címet kapta. A végeredmény tipikusan allienes: nem siet sehová, ott van benne a szexi hangja, s bár csak egy szót ismétel folyamatosan, de azt annyira széttekeri, hogy izgalmas marad. Vagyis művésztechno, esetleg sálas minimal egy kis bolondozással, feje tetejére álló hangeffektekkel és alkalmi boogie-val félúton, amit már a dobjaival szigorúbban követ a másik felvétel (You Are), így valószínűleg ez a bakelit klubkompatibilis oldala. Az ilyen zenékkel érzem kárpótolva magam a tavalyi Sool után, azt valahogy még mindig nem tudtam megkedvelni.

Zárásként pedig: időhiány miatt kimaradt, de nézzetek utána az Ancient Methodsnak (The Fourth Method EP); ezek az őrültek megerőszakolják a Sunn O)))-t!

Advertisements
Metszet: Techno #2

Metszet: Techno #2” bejegyzéshez egy hozzászólás

  1. gyurmapok szerint:

    A Black Dog kegyetlen jo. Ruskinnak is orulok, illetve a most elvileg eppen gyengen remixelo (nem hallottam meg az uj ep-t) Slaternek is, mert az ujabb PAS cuccok eleg utosek. Remelem sorban szedi ossze magat sok-sok eltunt/”meghulyult” producer, kezdve mondjuk Oliver Hoval (nem tudok kibekulni ezekkel a Raudive anyagokkal, foleg nem tole). Szerencsere dj-kent is sokan kozelitenek a regi formajukhoz (az eppen emlitett Slater ujabb felveteleit hallgatva siman jobb, mint sok-sok evvel ezelott).
    Hood mindig megfelel az elvarasnak, ez a Silent Servant viszont eleg jol hangzik (mar csak Salazar miatt is), koszi a felhivast ra. :)

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s