Fuck Buttons – Tarot Sport

Fuck Buttons

Tarot Sport

(ATP; 2009)

Értékelés: 8,9

 

 

 

2008-ban a Fuck Buttons a Street Horrrsing című lemezével megírta a megírhatatlant: tribal ritmusokra játszottak fel pszichedelikus drone-okat, a háttérbe pedig gyönyörű ambient textúrákat helyeztek, zajokkal és kiszűrődő üvöltésekkel szemcsézve, hogy a hallgató nehezen, sokadik hallgatás után is csak részleteket tudjon megfejteni a nagy egészből, és ezáltal ne unjon rá soha. Számomra ez a bristoli zenekar volt 2008 eseményhorizontja, meg egyébként is rettentő koolnak találtam, hogy valaki egy olyan nevet választott magának, amit ékes magyar nyelven legfeljebb arra lehet lefordítani, hogy „Szarjál sünt!”. Egészen mostanáig nem is akartam elhinni, hogy a Street Horrrsing hangzása fokozható még bárhova is, de a duót alkotó Andrew Hung és Benjamin John Power nyilvánvalóvá tette a Tarot Sporttal, hogy tavaly közel sem mutattak meg mindent.


Persze nagy előnnyel indultak nálam ama döntésükkel, hogy felkérték Andrew Weatherallt producernek, akinek a fejében mindenféle színes villanykörte gyullad ki, ha rockkal kísérletezhet. A Szigeten úgy mutatta be nekem a lemezt, hogy képzeljem el, amint egy fesztiválon vagyok, a bal oldali sátorból a My Bloody Valentine hallatszik ki, a jobb oldaliból pedig Jeff Mills, én pedig a kettő között állok, és nem tudom eldönteni, melyikre menjek el. Próbáltam ennél frappánsabbat kitalálni, de nem ment: a Tarot Sport tényleg ilyen, és éppen ezért szenzációs. A drone-okból és a kedves csilingelésből ugyan jelentősen visszavett a duó, és több helyet adott a technónak, de ettől eltekintve ugyanaz a zajos, hűvös őszi naplementés hangulat uralkodik a lemezen, amibe már tavaly beleszerethettünk. Nagyobb szabású, monumentálisabb az összhatás, okosan vannak több irányba is tovább gondolva a Street Horrrsingon bemutatott ötletek, közelebb hozva ezzel a technót a pszichedelikus zajrockhoz – sokszor olyan egyszerűséggel és természetességgel, mintha ez a két stílus amúgy is egymás szomszédja lenne. Már tulajdonképpen a Surf Solar erről szól a legelején, de igazán csak a Flight Of The Feathered Serpent című zárásban teljesednek ki az elképzelések: az összes égitest együtt áll, sötétségbe borul a Föld, idegen űrhajók jelennek meg az égen, és noha senki nem tudja, hogy mi fog történni, de mégsem fél senki az ismeretlentől. Valami ilyesmi a Tarot Sport; egy gyökeresen új, idegen gondolkodásmód lenyomata, amivel a Fuck Buttons nem csak elhiteti velünk, de be is bizonyítja, hogy mindig lehet újat mutatni a zenében. Nevezhetjük poszt-technónak?

Reklámok
Fuck Buttons – Tarot Sport

Fuck Buttons – Tarot Sport” bejegyzéshez ozzászólás

  1. gyurmapok szerint:

    Ez egy kibaszott jo album, tenyleg legalabb ekkora pontszamot erdemel. Elso hallasra szerelem, eleg sokszor elo fog meg kerulni (nem csak a kozeljovoben).

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s