A Soultek és Variant lemezekről

Soultek

Reflective

(Echocord; 2009)

Értékelés: 8,5

 

 

 

Variant

The Setting Sun

(Echocord; 2009)

Értékelés: 6,4

 

 

 

Stephen Hitchell tartalmas évet tudhat maga mögött: a detroiti producer az év legelején megírta Intrusion név alatt 2009 legfontosabb dubtechno lemezét (The Seduction Of Silence), amit azóta több bakelittel követett, legutóbb például Lo-Fi Soundsystem címmel adott ki egy briliáns ötszámos válogatást. Ugyancsak idén jelent meg másik két álnevének is az első albumformátumú anyaga: Soultekként a kilencvenes években szerzett dubtechno zenéit gyűjtotte össze, míg a kevésbé ismert Variant alteregóján az ambientnek vall szerelmet.

A Soultek zenék híre egy ideje már megelőzi a szerzőt: minőségi techno hallható minden efféle kiadványán, amik állandó naprakészséggel mondhatni folyton betekintést engednek pár percig a stílus jövőjébe. Nekem éppen emiatt mindig is furcsa volt, hogy ezekből a zenékből cd-n soha semmi nem jelent meg, és sajnos erre továbbra is várnunk kell, ugyanis a Reflective album egyelőre csak digitálisan érhető el. A hivatalos közlemény szerint a pakkban található tíz felvétel Hitchell 1993 és 2000 közti alkotókorszakát dolgozza fel, ráadásul ezekből kettőt élőben rögzített az első DEMF-en, ötöt pedig semmilyen formában nem hallhattak még eddig a rajongók, úgyhogy van miért beruházni a válogatásba. Már csak azért is, mert nagyon érződik a hangzáson, hogy visszamegyünk a korai Basic Channel-korszakba, de míg Moritz Von Oswaldék jó németként az európai hardtechnóból merítették az első ihleteiket, addig Hitchell számait Detroit első generációja inspirálta. Letisztult, nagyon céltudatos, erős dubtechnók vannak az albumon, a színvonal végig egységes, koherens. El se tudom képzelni, hogy mondjuk 1998-ban mekkora revelációs ereje lehetett ezeknek a zenéknek: még ma hallgatva is olyan érzésem van sokszor, hogy valami nagyon ősi, de egyben a jövőből érkezett tudományra/technológiára épülnek. Így rendkívül ütős a végeredmény – mint egy hosszú, száguldó vonat. Nem az a kiemelkedő részekben dúskáló album: talán a Soultwist és a Metro Park az a két pillanat, ami jobban megmaradhat bennünk a dub textúrák könnyed játéka miatt, a többi felvétel különösebb feltűnősködés nélkül hozzá a hibátlan Soultek-érzést.

A Reflective-vel egyetemben szintén digitális kiadványnak indult a Variant-féle The Setting Sun is, ami a tavalyi mp3 megjelenést követően idén már gyönyörű digipakban tetszeleg. A koncepció jelentős szerkezeti átalakításon esett át, ugyanis Hitchell az eredeti három felvételből csak az elsőt és az utolsót hagyta meg (As Time Stood Still, illetve The Setting Sun), az ötvenkétperces FallingStars lemaradt, a helyére pedig öt vadonatúj felvétel került. Nem biztos, hogy jó megoldás volt: Az As Time Stood Still ígéretesen vág neki az ütemtelen naplementének: érezhetően megáll körülöttünk egy pillanatra minden, a dubsávok egyre hidegebb szeleket fújnak a hátunkra, miközben – ha nagyon lassan is – de egyre sötétebb lesz. Már az első percekből lejön, hogy Variantként Hitchell a pályája legművészibb magaslatait célozza meg (valószínűleg Rod Modell korai lemezei ihlették), mert a felvételek semmilyen sémát nem követnek, egyetlen megoldást sem hallhatunk kétszer. Mindazonáltal a Setting Sun – akárhogy is próbálom szépíteni – sokszor nem működik: van pár rettentő unalmas blokk rajta, és ha félúton nem lenne a Silent Storm a maga dinamizmusával, akkor bizony nem menne végig ez a lemez. Mintha Hitchellnek nem lenne elég ötletete ehhez az albumhoz, néha egyszerűen semmi nem történik. Az egyetlen igazán élményszámba menő pillanat a zárószám, ami a maga huszonhárom percével szó szerint mindenért kárpótol: több felvonásból álló, monumentális darab, amiben szinte minden megtalálható, amiről egy naplementés ambient lemeznek szólnia kell – ide eljutva érzem csak igazán azt, hogy kis kivételtől eltekintve minden más teljesen fölösleges is ezen a kiadványon.

Advertisements
A Soultek és Variant lemezekről

A Soultek és Variant lemezekről” bejegyzéshez ozzászólás

  1. cutoff szerint:

    A Variantról én azért kiemelném az “As Time Stood Still” című trekket is, ami azóta is az egyik kedvenc zeném Stephen Hitchell-től. Mély, mint a Marianna árok és hi-tek mint egy tokyoi kutató labor. Asszem mindenképp muszáj lesz beszerzem a digipakk verziót mivel nekem csak a tavalyi mp3 release van meg.

  2. Szkítör szerint:

    azért volt idén egy igencsak ütős cv313 – Live / cv313 @ D.E.M.F
    megjelenés is. egyébként nekem kicsit csalódás ez a Soultek album, Hitchellnek amihez eddig közé volt olyat én még csak jobbat hallottam ennél. A Varianttól ennél azért többet várok.

  3. cutoff szerint:

    igen, a cv313 live is egész jó, a demf-es, azaz a dupla cd-s verzió japan only mailorder-es kiadvány, szóval azt annyira nem egyszerű beszerezni :) (legálisan kb lehetetlen)

  4. cutoff szerint:

    nekem abszolút nem csalódás a soultek album sem, főleg annak fényében, hogy a trekkek nagy része bőven a 90es években készült. nem év albuma kategória, de bőven működőképes.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s