Shpongle – Ineffable Mysteries From Shpongleland

Shpongle

Ineffable Mysteries From Shpongleland

(Twisted; 2009)

Értékelés: 6,9

 

 

 

Sok fórumon lehetett olvasni a 2005-ös Nothing Lasts… But Nothing Is Lost című album után, hogy a Shpongle befejezte kreatív korszakát, a jövőben nem kívánnak új zenéket írni, s noha a tagok ezt emlékeim szerint hivatalosan soha nem erősítették meg, a pletykák mégis igaznak tűntek. Már hosszú ideje csak Simon Posford DJ szettjei tartották életben a Shpongle nevet, de az is köztudott, hogy ezek messze nem azt a hangzást tükrözik, amivel az albumokon találkozhattunk, ezért a rajongók joggal lehettek csalódottak, ráadásul az eddigi három lemez éveken át ígért összevont díszkiadásából sem lett semmi. Aztán 2009 elején bekövetkezett a váratlan: az alkotók bejelentették (a Raja Ram művésznevet viselő Ron Rothfield a másik tag), hogy mégis összeállnak egy újabb kiadvány erejéig, ami valami csoda folytán időben meg is jelent. S, hogy mit lehet róla mondani? Soha rosszabbat.

Az Ineffable Mysteries From Shpongleland ízlésesen és nyugodtan alkalmazza az utolsó két album összetevőit, de már csak annyira forradalmi, vagy égbekiáltóan jó, amennyire két öreg zenésztől futja. A hangulat ennek megfelelő: arra hasonlít, amikor az ember megannyi év után visszatér a kedvenc egzotikus világába, ahol elöntik a régi emlékek, de ezekből már kevés hat rá intenzíven, a legtöbb inkább csak semlegesen, egy elmúlt időszak megszépült képeit idézik fel. Sokáig nem is kockáztat semmivel az album, közel huszonöt percet kell várni az első ötletetesebb, összetettebb és ezáltal igazán jó számra (ami pont az Ineffable Mysteries címet viseli), ezután viszont egyre bátrabb lesz az összhatás, a legszabadabb pillanatokban pedig újra felcsendül egy-egy pszichedelikus gitárszóló is. S ezekből a momentumokból látszik, hogy a Shpongle még mindig tud, és érthetetlen, hogy miért kezdenek három abszolúte töltelékzenével, amikor még az életpályájuk naplementéjében is tudnak felszabadultan és fiatalosan viselkedni, lásd az Invisible Man In A Fluorescent Suitot, ami a régi kiadványokon is megállná a helyét a jobb számok közt. Ráadásul az egész még szerethetőbb lenne, ha az egzotikus hatások nem lennének ennyire minimalistára csiszolva. Sokszor túlságosan elektronikus klubzene a végeredmény, de szerencsére még ez is működik; a Walking Backwards Through The Cosmic Mirror igazi, piramisban nyiló dimenziókapu-hatást ér el, de az I Am You-ban észrevétlenül elszórt dubstepes részek is lenyűgözőek.

Reklámok
Shpongle – Ineffable Mysteries From Shpongleland

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s