Electric Wire Hustle – Electric Wire Hustle

Electric Wire Hustle

Electric Wire Hustle

(Every Waking Hour; 2009)

Értékelés: 8,3

 

 

 

Aki ismer, az jól tudja, hogy megállás nélkül dobolok vagy a lábammal, vagy a kezemmel, vagy az éppen kezembe került tárgyakkal. Ez nálam valami kényszeres pótcselekvés lehet. Általában, ha épp valamit hallgatok, akkor azért dobolok, ha meg épp nem, akkor azért. Na mármost a múlt héten azt veszem észre egyik nap, hogy folyton ugyanazt a 2-3 ütemképletet dobolom. Akkor nem nagyon értettem, hogy miért pont ezeknél ragadt le az agyam. Majd, amikor a héten vagy hatodszorra hallgatom újra az Electric Wire Hustle Waters-át hirtelen: „hoppá” – megvan az egyik ütemképlet.

Az Electric Wire Hustle hármasa ügyesen keveri a Jay Dilla féle hullám által örökölt valamelyest jazzy de közben ütős alapokat a maguk soul-os, pszichedéliába hajló énekszólamaikkal, és elmosódó hangképeikkel, úgy, hogy közben az egész végtermék egy abszolút könnyen emészthető, sőt, fülbemászó izé legyen. Az Electric Wire Hustle zenéje tehát a jazz, a húzós Beat Dimensions kiadványok és Mayer Hawthorne soul-popjának Bermuda háromszögében sodródik véget nem érően.

Bár egész biztosan hónapokon belül szárnya kél a zenéjüknek, egyelőre még nem túl ismert az Electric Wire Hustle új-zélandi hármasa, így nem árt gyorsan néhány további viszonyítási pontot idefirkantani, hogy mégis valami tisztább képe legyen az embernek, hogy miről is van szó. Tehát, noha kiadványuk alig van, mégis dolgoztak már együtt a Sa Ra-val, a Platinum Pied Pipers-zel, Dudley Perkins-szel és feleségével Georgia Anne Muldrow-val, Stacy Epps-el, valamint Steve Spacek is segíti őket egészen a kezdetektől. Ezen kívül teljes mellbedobással támogatja őket például a hamarosan fővárosunkban fellépő Benji B is.

Én teljesen véletlenül ismertem meg őket, amikor a Sa-Ra előzenekaraként meglepetésszerűen egyszer csak megjelentek a színpadon egy párizsi bulin. Dob + gitárok/ének + szinti felállásuk pedig nagyjából az első másodperctől kezdve iszonyúan hasított. Dobosuk hihetetlenül feszesen tartotta a csavaros ütemeket, amin kényelmesen terjeszkedhetett az énekszólam a szintetizátorok aktív közreműködése mellett. Szenzációs koncertélmény. Hazaérve picit elkeseredtem, mert az albumon sajnos annyira már nem élénkek, nem hangsúlyosak a dobok, ami pedig nekem az egyik legfontosabb eleme volt a produkciónak. Az album gyenge pontjainak felsorolása hál istennek ezzel véget is ért. Ettől eltekintve, ez egy kifogástalan, azonnal magával ragadó, amolyan nu-soul-os, hip-hopos zene, ami leginkább talán a vasárnap délutáni nyugalmas idillhez, vagy ha akarom a kicsit füstös esti félhomályban lebegős, csajozós hangulathoz illik a leginkább.

A hatások között az ilyen esetekben mindig előcibált Jay Dilla mellett meg kell említeni például Common nevét is, akitől az együttes neve is származik. Itt viszont nem szimplán csak az ütemképletek átmentésére kell gondolni, mert albumukon olyan szokatlanabb dolgokat is megőriztek például ebből az örökségükből, mint amikor a dal a végén átvált egy teljesen más beat-be, ami pár másodpercig pörög még a szám tényleges végéig. A megmaradt vonások közül viszont jóval lényegesebb a jazzes, sőt néhol talán pszichedelikus hangzás, ami abszolút meghatározza az albumot a hangszerelés és témák tekintetében is. Ezen kívül elég jól látszik, hogy a zenék nem a hagyományos módon íródtak, a tagok ezen a szinten is keverik a hip-hop ikonjaik szemszögét a hozzájuk hasonló zenekarok esetében megszokott hozzáállással.

Bár klip a Perception című számból készült, és bár szerepel az albumon nagy kedvencem, Dudley Perkins is, mégis inkább a Chaser és a Waters a favoritjaim az Electric Wire Hustle-ról. Szerintem ezen a két számon jön át leginkább ez az alattomos sodrás, ami annyira megkapóvá teszi ezt a vendégszerető albumot: suttogó-elhaló ének, búgó basszusgitár, néha-néha már jazzdobosokat idéző gesztusok, puha szintetizátorok. Egyelőre sajnos elég nehéz rátalálni az együttes cuccaira (az albumot például csak Új-Zélandról lehet rendelni, az EP-jük pedig ritka mint a fehér holló), de biztos vagyok benne, hogy előbb-utóbb nagyobb reklámot kapnak és akkor meghódítják a világot. Addigis, javaslom, hogy ha netán épp Benji B szettjén ropjátok, fáradjatok oda hozzá és kérjétek a Chaser-t , vagy mégjobb: valaki hívja meg őket.

Advertisements
Electric Wire Hustle – Electric Wire Hustle

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s