Rebotini – Music Components Rev2

Rebotini

Music Components Rev2

(Citizen; 2009)

Értékelés: 7,7

 

 

 

Arnaud Rebotini a francia klubzene legkirályabb underground szereplője az évtizedben. Ivan Smagghevel közös gyermeke, a Black Strobe, a legfontosabb dolog, ami a helyi electróval történhetett, és ugyan Smagghe már nem vett részt a Burn Your Own Church album megírásában, ám az nélküle is épp eléggé különleges és előremutató lett ahhoz, hogy kevés ember szeresse, de mégis egy megkerülhetetlen lemeze legyen a francia partivilágnak. Sokakkal ellentétben én pont ezért nem is bánom Smagghe kiválását, szerintem a Black Strobe pont ezzel találta meg az igazi arcát: jól áll neki Rebotini csajozós-rosszfiús, vad karaktere, számomra legalábbis ezzel a veszélyes imázzsal mindig izgalmasabb és menőbb arcnak tűnt a drogtúladagolásairól elhíresült, kevésbé beszámítható Smagghe-nél, aki amúgy is csak DJ-nek jó igazán. Nehéz volt mindazonáltal elképzelni, hogy Rebotini a szólólemezén is hozni fogja majd azt a lezser faragatlanságot, amire a jó nők buknak, és ezért mindenki barátkozna vele, de tavaly ez is sikerült: a Music Components című albumon a gitárok és dobok a sarokban maradtak, viszont az electro mellett főszerepbe került a techno, Moritz von Oswald végső simításai pedig biztossá tették, hogy ez a brutális album hosszútávon megállja a helyét a zenetörténelemben.

Nem gondoltam volna, hogy lesz remixalbuma a kiadványnak – elvégre belátható, hogy ez a formátum nagyon ritkán vált be az elmúlt tizenöt évben –, de mindennemű felhajtás nélkül váratlanul mégis megjelent egy évvel később a Music Components Rev2 című átiratgyűjtemény, és úgy tűnik, hogy Rebotini felvételeit senki nem tudta elrontani. A munkák nem annyira hivalkodóak és erősek, mint eredeti formájukban, mondhatni afterezős hangulata van az összeállításnak. Jobban ki is bontakozik rajta a szerző hangzása, a remixekre felkért művészek több stílusra is átültették a Music Components pimptechnóját, és szinte kivétel nélkül működik a végeredmény. Persze én nagy technósként továbbra is az efféle húzósabb témákra kapom fel a fejemet elsőként, így jól tették, hogy az Un Cheval D’orgueil Donovan-féle veretős remixe már az elején feltűnik, de nem tudok szó nélkül elmenni Steve Moore electrohimnusza mellett se, amit a Swamp Waltzból hozott ki, illetve Xavier Naudascher retródiszkós köntösbe öltöztetett Horns Of Innocence-e is kétségkívül a legjobb pillanatok közé tartozik. Természetesen van egy felvétel, amiben Rebotini Black Strobe-ként saját magát értelmezi újra, és képekben egy pillanatra visszajön minden, amiért 2002-ben első látásra bele lehetett szeretni a formációba. A lemez végéről nem hiányoznak a sötétebb és komolyabb elképzelések sem, illetve a zárás a hegedűvel és vonósokkal pont annyira franciásan művészi, amennyire elvárható egy ilyen összeállítástól.

Ha összességében nem is olyan jó a Music Components Rev2, mint az alaplemez, az mindenképp elmondható, hogy piszkosul megközelíti. Van egy érzésem, hogy Rebotini a következő évtized egyik olyan felkapott alakja lesz, aki a saját korában nem kapta meg a neki járó elismerést: a zenéi annyira különlegesek és eredetiek, hogy még egy olyan kiadvány is fontos lehet, amin ő alig szerepel, viszont a legjobb felvételei még mások előadásában is figyelemfelkeltőek.

Reklámok
Rebotini – Music Components Rev2

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s