Celer – Close Proximity And The Unhindered Care-All

Celer

Close Proximity And The Unhindered Care-All

(Sentient Recognition Archive; 2009)

Értékelés: 7,6

 

 

 

Elaludni zenére eléggé furcsa szokás. Egyrészről azért, mert ha zenét hallgatok, legtöbbször igyekszem minél jobban figyelni arra, ha nem is minden apró pillanatában, de azért rendesen megemészteni, magamba szippantani minden számot és úgy általában átérezni az egész albumot. Ha viszont az album jó részét az elalvás miatt már csak alig észlelem, ez aligha lehetséges. Mégis, van abban valami elvarázsoló, amikor a takarón kívül egy jól kiválasztott album hangulata is átölel.

A Celer Close Proximity And The Unhindered Care-All-ja pont egy ilyen melegséget, oltalmat és békét sugárzó útitárs. Főleg a drone és az ambient határán egyensúlyozva, némi field recording-ot felhasználva kalauzol el minket a Celer védjegyévé vált világba.

A Celer-t egy fiatal pár, Dani Baquet-Long, illetve William Long alkotja. Illetve alkotta, hiszen a nyáron sajnálatos módon ágyban, párnák közt elhunyt Dani (apjától örökölt ritka szívbetegség okozta a korai halálát). Duójuk mindig is elképesztően termékeny volt, idén is kiadtak legalább nyolc (!) albumot, és akkor nem számoltam az újrakiadásokat, a mini albumokat és egyéb formátumokat. Nem csak a befogadhatatlan mennyiségű kiadványok miatt nehéz viszont rajtuk fogást találni, hiszen rengeteg olyan albumuk van, ami csak egy darab, elég nagy lélegzetvételű számból áll.

A Close Proximity viszont inkább a könnyebben emészthető darabjaik közé sorolható. Az album három húsz perces számból áll, amik tulajdonképpen további tételekre bonthatók tovább. Ezek igazából nem is szólnak másról, mint különböző szintetizátor akkordok igen-igen elnyújtott interakciójáról. A halkan búgó magas hangokat csak ritkán találjuk meg különféle zajok, talált hangok, vagy éppen Dani beszédének társaságában. Így ha épp odafigyelve van kedvünk hallgatni, azt fogjuk észrevenni, hogy az elsőre teljesen tiszta, könnyűszerrel kiismerhető kék égnek tűnő látkép valójában igen sokszínű, és rengeteg érdekes látnivalóval szolgál az alapos megfigyelő számára. Így viszont talán egy picit nehezebb örömet lelni benne, főleg azoknak, akik nincsenek hozzászokva a drone szerű ambient zenék fogyasztásához. Azoknak javaslom, hogy kezdésnek vagy tényleg elalváskor tegyenek egy próbát a Close Proximity-vel, illetve ha inkább mégis figyelmesen hallgatnának végig egy Celer albumot, akkor inkább a Capri-val kezdjék.

Az albumot már csak azért sem bontom széjjel apróbb darabokra, mert még ha tízszer meg is hallgatja valaki, akkor sem nagyon fognak benne megmaradni külön momentumok. Esetleg a már említett field recordingok kapcsán lehet egy-egy „aha erre emlékszem” típusú érzésünk, de az is csak a sokadig lejátszás után. Ezektől eltekintve viszont a Celer októberi albuma egy egységes hangulat, egy bizonyos tapintású felület, nem pedig adott ötletek, harmóniák vagy hangzások egymásutánja. A Close Proximity And The Unhindered Care-All olyan, mint a hajnali harmat: illékony és fénylő, egyszerű, de részleteit tekintve mégis elvarázsoló jelenség.

Reklámok
Celer – Close Proximity And The Unhindered Care-All

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s