Pantha Du Prince – Black Noise

Pantha Du Prince

Black Noise

(Rough Trade; 2010)

Értékelés: 9,0




Tudósok úgy vélik, hogy a fekete zaj (vagy csendes zaj) gyakran előrejelzi a természeti katasztrófákat, földrengéseket és áradásokat. Jelenlegi tudásunk alapján mindössze pár állat képes ténylegesen hallani ezt a vihar előtti csendet, ami figyelmeztetésként söpör végig mindenhol, amerre épp felborulni készül a természet rendje. A német Pantha Du Prince-től az ilyen témák soha nem álltak távol: a 2004-es Summer Daze és a 2007-es This Bliss albumok valamilyen értelemben csendes zajként előzték meg harmadik, legújabb lemezét, amin kiteljesedik és mélységet kap minden, amivel a szerző az elmúlt nyolc évben foglalkozott.

A felvételek legtöbbjében van valami egyszerre baljós és gyönyörű. A régebbi lemezek romantikus, de távoli témáival szemben Pantha Du Prince most mindennél közelebb hozza bájos, csilingelős minimal hangzását a hallgatóhoz: loopok és hangminták helyett improvizált szólók, illetve rengeteg szabadtéri felvétel, ún. field recordingok vannak többségben, és ezzel nem csak összetettebb, de sokkal tartalmasabb is minden perc a Black Noise-on. A hangulatában van valamiféle belső önvizsgálat, mint a tavalyi Intrusion nagylemezen: nem kifelé tekint, nem tömegeket akar megnyerni magának, hanem szinte csábítóan hívogatja az egyént, hogy a legmeghittebb pillanatában lehessen vele társként.

E csábításnak pedig érdemes engedni, mert ez az album egyszerűen fantasztikus. Már az első pár felvételben hallható, mennyire változatos és varázslatos, azonban igazán csak a végére bontakozik ki. Az utolsó zenékre hagyja meg azt a léleksimogató gyönyört, ami az életet valami leírhatatlanul csodálatosnak mutatja be. Pantha Du Prince továbbra is művészetként áll a zenéléshez, és minden másodpercre gondosan odafigyel. Persze lehet, hogy pont emiatt nem fogják sokan megszeretni a Black Noise-t: nem az a fajta lemez, ami elszól a háttérben. Egészemberes figyelmet követel, ami egyre nehezebb a mai világban. Ha viszont egyszer képesek vagyunk erre mondjuk egy üres hétfő estén, káprázatos dolgok történhetnek.

Advertisements
Pantha Du Prince – Black Noise

Pantha Du Prince – Black Noise” bejegyzéshez ozzászólás

  1. gyurmapok szerint:

    Mondjuk elsőre is nagyon megfogott, de most már tényleg teljes a szerelem. :) Egyébként a cikk is nagyon jó lett, az utolsó pár mondat különösen el lett találva.
    Kár, hogy ilyen húzós ez az első 1-2 hónap, szívesen megnézném Panthát Bécsben február 5-én.

  2. cutoff szerint:

    ez tényleg egy remekbeszabott album. hihetlen precízen kidolgozott az utolsó másodpercig. kicsit túl egységes a hangulata, de lehet hogy ez volt akoncepció. nálam egy 8-ast üt.

  3. Szkítör szerint:

    jó kis remixek készültek a Stick to my side-hoz, érdekes lett szinte mindegyik(bár az eredetit nehéz űberelni). Viszont a Noah Lennox hatalmas arc, komoly hogy egy ilyen igen jól sikerült lemezen is az ő nevéhez fűződik a legjobb momentum!

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s