Thomas Hamann & Gerd Janson – Live At Robert Johnson Vol. 4

Thomas Hamann & Gerd Janson

Live At Robert Johnson Vol. 4

(Live At Robert Johnson; 2010)

Értékelés: 8,5

 

 

 

Az Offenbachban található Robert Johnson klub valószínűleg a világ egyetlen olyan partihelyszíne, amit egy amerikai bluesgitárosról neveztek el. A klub zeneiségét, atmoszféráját a Live At Robert Johnson című négyrészes sorozat keretében mutatják be, és most érkeztek a záráshoz. A széria első részét még a francia dj/producer Chloé készítette 2009 elején, és bizony feladta leckét a többieknek, hiszen hanyag eleganciájú, parádésan építkező tech house szettet dobott össze. Prins Thomas összeállításáról mi is írtunk tavaly, Ivan Smagghe azonban sajnálatos módon nem tudott felnőni a feladathoz (vagy nem is érdekelte igazán), így a Robert Johnson Vol. 3. a tavalyi év egyik legnagyobb csalódása volt. A sorozat záró epizódját a klub két rezidenesre, a norvég Thomas Hamann és Gerd Janson állította össze, és mivel nem igazán volt kiindulási pontunk, csak reménykedhettünk, hogy a kiadvány méltó lesz a befejezéshez. Hál’ Istennek nem kellett csalódnunk.

Ha egy dj-t felkérnek egy mix elkészítésére, rendszerint két út közül kell választania. Az egyik, hogy a telerakja a kiadványt újabbnál újabb, exkluzív felvételekkel, a másik pedig, hogy nem rest beleásni magát saját lemezgyűjteményébe és hangulatilag tökéletesen összeillő számokat kiválogatni. Thomas Hamann és Gerd Janson ez utóbbi mellett döntött, és örömmel jelentjük, hogy elég jól sikerült nekik. A srácok a mix kétharmadában elveszett 1990-es évek beli house gyöngyszemeket pakolgatnak nagyrészt ismeretlen előadóktól: a Juicy Fruit finom zongorás kezdése kiváló felütésnek bizonyul, ám a srácok DJ Du Jour spacy breakbeatjével váratlanul megtörik az ütemet, Lontano Lovebass című nótája pedig már Ewan Pearson Sci-Fi Hi-Fi jét juttatja eszünkbe. A cd egyik legfelemelőbb pillanata kétségkívül az Azymuth Jazz Carnivaljának a Global Communication remixe, a zárás pedig szintúgy ünnepélyes, hiszen a DNTEL The Dream Of Evan & Chan című dalának Superpitcher újraértelmezése a 2002-ben kibontakozó minimal techno éra egyik legszebb vokális himnusza volt.

A legszembeötlőbb különbség a mai mixalbumok és a Robert Johnson Vol. 4. között az, hogy utóbbin minden szám jó, így aztán eszünkbe sem jut azzal foglalkozni, hogy technikalilag milyenek az átfedések, milyen ívet ír le a szett és egyben van-e a mix. Ez egy igazi régivágású warm up szett, aminek hallgatása közben végig olyan érzésünk van, hogy bár fogalmunk sincs honnan hová akar eljutni a két lemezlovas (sőt talán ők sem tudják), mégis nagyon jól jönnek ki belőle. Végig hallatlanul magabiztosan pakolgatják a bakeliteket, és tisztában vannak vele, hogy a lemezgyűjteményükből szinte bármit felrakhatnak, mert ezek a nóták már többször kiállták az idő próbáját. Igazuk van. A Robert Johnson Vol. 4 az utóbbi hónapok legkellemesebb meglepetése.

Reklámok
Thomas Hamann & Gerd Janson – Live At Robert Johnson Vol. 4

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s