Dem Hunger – Caveman Smack

Dem Hunger

Caveman Smack

(Leaving Records; 2010)

 

 

 

 

Az utóbbi időben, a hip-hop környékén megnyíló új, lehetséges ösvények kapcsán újra és újra felmerül a kérdés: mi hip-hop? Vagy talán inkább: mi az, ami nem hip-hop, és meddig nem az, illetve honnantól már igen? Az ilyen és ehhez hasonló stílusdefiniálgatósdikba szerintem csak ritkán érdemes belemenni. Az viszont biztos, hogy, mára már odáig torzulnak néha a képlet, hogy ha Dem Hunger zenéjét tíz „mainstream” hip-hopon nevelkedett ifjúnak megmutatnánk, aligha találnánk egyet is, aki akárcsak végighallgatja, nemhogy a hip-hopok közé sorolja. Persze attól, hogy más, alapvetően még nem lesz jó valami. A Leaving Records-on (ami egyébként az All City Recordson most EP-vel jelentkező Matthewdavid kiadója) kiadott szerzemény viszont hála az égnek jó. Méghozzá nagyon jó. A David Lynch filmekre optimalizált, 22 percnyi ezmegmiazisten típusú lo-fi hip-hop igazán érdekes lehet azoknak, akik mostanában rákattantak a hauntology szerű zenékre, vagy akik sokat hallgatják Dimlite Misel Quitno néven kiadott hasonlóan outsider albumát. A szerzemény első percétől egészen az utolsóig fuldoklunk a pszichedéliában, miközben bizarr hangmintát bizarr hangminta követ (szövegrészletek és elektronikus zajok). Ráadásul ebbe a pár percbe sikerült annyi poént is, apró kacsintást és idézőjelet belezsúfolni, amiből egyes nagylemezek vígan eléldegélnének (eléggé rendben van például a Billie Jean tétovázó felemlegetése az Electric Shithole végén). A többek között konstans zajjal is operáló torz hip-hopot már csak ezért is könnyen össze lehet hozni Electric Egypt űrpiramis hip-hopjával, vagy az alig ismert S. Maharba őrületeivel is. Ami pedig azokat a bizonyos határokat illeti, hát azokat mindig feszegetni kell, és mindig feszegették is. A kérdés viszont, hogy a mai hatalmas dömping mellett vajon ezeket a merészebb kiadványokat nem fogják-e egyre kevesebb figyelemmel kitüntetni? Illetve, ha ez így lenne, meddig találkozhatunk még olyan bátor egyéniségekkel, akik dacolnak a sorsukkal és csakazértis megcsinálják azt, amit a lelkük diktál?

Reklámok
Dem Hunger – Caveman Smack

Dem Hunger – Caveman Smack” bejegyzéshez egy hozzászólás

  1. cutoff szerint:

    jó kis kiadvány. helyenként nekem is a hauntology, azon belül is leginkább a the focus group régebbi albumai ugrottak be róla, persze nyakon öntve egy jó adag újvonalas hiphoppal. nem egy standard beats/wonky cumó, szimpatikus.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s