Cobblestone Jazz – The Modern Deep Left Quartet

Cobblestone Jazz

The Modern Deep Left Quartet

(Wagon Repair; 2010)

Értékelés: 6,5

 

 

 

Én a mai napig nagyon szeretem a 23 Secondst, hiába maradt el anno mind a kritikai, mind a kereskedelmi sikere. Olykor azt hiszem, hogy a Cobblestone Jazz első albuma túl korán érkezett; még nem voltunk készek arra, hogy ilyen magasságú művészi kompozíciókat fogadjunk be (vagy csak egyszerűen nem találta meg a megfelelő közönségét), ráadásul ahogyan bekerül a lejátszómba időről időre mindmáig, úgy veszem észre, hogy mind a kiadványnak, mind a kanadai triónak sincsen párja azóta sem. Mathew Johnson, Danuel Tate és Tyger Dhula szintetizátorokkal, különféle analóg hardverekkel és rhodes zongorával tér vissza 2010-ben a folytatás apropójából, és velük van ezúttal Colin de la Plante (The Mole) is, akivel még a kilencvenes években The Modern Deep Left Quartet néven alkottak formációt. Ez meg is magyarázza az album címét, a februári Chance ep pedig sok jót ígért.

Első hallgatásra szembetűnő, hogy míg a 23 Seconds meglehetősen terjedelmes volt (két lemezen kínált tizenkét hibátlan felvételt és egy negyvenperces live actet), addig a Modern Deep Left Quartet mindössze nyolc számot tartalmaz, hosszában az egy órát sem éri el, és sajnos a Chance két változata simán kiteszi az anyag egyharmadát. Ettől független szerencsére nincs különösebb baj: a Chance Dub jó indítás, és talán ez van legközelebb a 23 Seconds hangvilágához, a Sun Childban pedig a rhodes zongora, a cinek, illetve a laza, de mégis lüktető house alapok kellemes és érdekfeszítő megújulásról tesznek tanúbizonyságot. Ennek egy könnyedebb, pihenősebb formája az album hátsó szakaszában elhelyezett Chance, a közöttük elhelyezkedő tételekben meg egy nagyon kísérletező Cobblestone Jazzt hallhatunk. A Light Spike dobjai feszültségteremtőek a jobbról-balról cikázó effektek társaságában, a Children pedig a vokóderével tud izgalmas lenni, noha ezt az ötletet ezúttal elég sokszor használja a négyes különösebb változtatás nélkül.

Hiába próbált azonban megújulni a Cobblestone Jazz, e célkitűzés viszonylagos teljesítése sem tudja kizökkenteni a Modern Deep Left Quartetet a kellemetlen második lemez szerepéből. Úgy tűnik, hogy a 23 Secondsszel túl magasra került a léc: már a kész anyag hallgatása előtt sejthető volt, hogy nem nyolc számmal fogják túlszárnyalni azt Johnsonék. Hiába vannak ugyanis jó tételek a lemezen, összességében mégis kevésnek bizonyulnak, arról nem beszélve, hogy található három gyengébb szám is, ami nyolcból nem túl jó arány. Vagyis, célszerűbb lett volna egy klassz ep-t csinálni inkább ennyiből. Az viszont bizakodásra adhat okot, hogy a Modern Deep Left Quartet nem egy gyengébb 23 Seconds. Egy teljesen másik formáció hallható rajta, és így talán három év múlva még egyszer fültanúi lehetünk olyan zseniális megvalósításoknak, amivel 2007-ben letették a névjegykártyájukat a techno asztalára.

Reklámok
Cobblestone Jazz – The Modern Deep Left Quartet

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s