James Blake – The Bells Sketch

James Blake

The Bells Sketch

(Hessle Audio; 2010)

 

 

 

 

A dubstep egyik legaktuálisabb megújítója, James Blake egyre csak feszegeti a határokat a funk, soul, az electronica és a dubstep közös határán. Az utóbbi fél évben, amerre megfordult, ott eszméletlen zenék születtek, gondoljunk csak az Air & Lack Therof 12’-esre, a Maybes remix-re, vagy épp legutóbbi, Brainmath-es kiadványára. Legfrissebb megjelenése a Ramadanman, Ben UFO és Pangaea vezette Hessle Audio-nál napot látó The Bells Sketch, ami határtalan játékosságával könnyedén elbűvöli a nyitott füleket. Ez a játékosság, mint mindig, most is főleg az imént említett ötletes stílusházasításokból, ebből az érdekes kavalkádból fakad. Van itt minden, mint a búcsúban: jazz, soul, funk, dubstep, idm, electronica. Szinte akármit rá lehetne húzni a szerző zenéire és mégsem állná meg a helyét egyik címke sem. Mindenesetre a Mount Kimbie tagja itt is elővesz pár beazonosíthatatlan vokál hangmintát, de persze a furmányos ütemek, és a neonszínű, negyven évvel ezelőttről importált szintidallamok sem maradhatnak el. A kislemezt nyitó The Bells Sketch azonban meglepő módon nem a vidámságot varázsolja elő a szintetizátorokból, sokkal inkább a melankólia felé hajlik. Egy üres bárpult mellett kötünk ki, ahol a ránk nehezedő gondoktól alig hallani a csendben, reszelős Tom Waits-et búgó jukeboxot. Ez a szám ilyen tekintetben inkább hasonlít egy Mount Kimbie féle úszásra, mint egy James Blake-féle szórakozottan döcögő zenére. A tőle elvárt stílust sokkal inkább hozza a második (Buzzard & Kestrel) illetve a harmadik (Give A Man A Rod) szám is. Itt újra azokat a szórakozottan elszórt ütemeket és gyerekesen kapálódzó szólamokat halljuk, amiket már lassan megszokhatunk tőle. James Blake pedig a szintet, legnagyobb örömömre, még mindig tökéletesen tartja. Ez a három, rendkívül összetett zene is tele van durvábbnál durvább momentumokkal (mint például, amikor a The Bells Sketch elején a háttérben egy bárzongoristát látunk ráklimpírozni a sivító dallamokra). A meglepetés szerintem elmarad, de boldogan hunyok szemet e felett, amíg ilyen kiváló kiadványokkal mozgatja át a végtagjainkat. Kíváncsi vagyok, ezek után vajon mit hoz a Mount Kimbie album.

Reklámok
James Blake – The Bells Sketch

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s