The Juan MacLean – DJ-Kicks

The Juan MacLean

DJ-Kicks

(!K7; 2010)

Értékelés: 5,8

 

 

 

Sokadik aranykorát éli a house zene, ezért várható volt, hogy ha eddig nem alkotott semmi maradandót a !K7 ezzel a DJ-Kicks-sorozatán belül, akkor most már biztosan kapnak az alkalmon. Így is lett: a DFA / James Murphy közeli John Macleant kérték fel a csipkerózsika álmából ébredező széria gatyába rázására, s az mondjuk kérdéses volt, hogy ő-e a legkompetensebb személy a témában, de arra mindenképp számítani lehetett, hogy a számválasztás a maga nemében különleges lesz. Ezzel nincs is gond, de sok mással igen.

Van egy Florian Meindl szám valahol a mix első felében, amiben sokáig ismétlődik, hogy “here today, gone tomorrow”. Akárhány alkalommal hallgattam az összeállítást, mindig ezt éreztem, e repetitív szavak csengése mindent kitöltött a hallójárataimban – csak éppenséggel nekem a másnapot sem kellett kivárnom. Mindig annyi ideig volt bennem az élmény, amíg szóltak a számok, az utolsó másodpercek lezártával azonban úgy felejtettem el az egészet, ahogyan volt, pedig becsületemre legyen mondva, tíz feletti alkalommal futottam neki a szettnek. Lehet, hogy az a fő baj, hogy jóformán semmi olyan tetőponttal nem rendelkezik, amihez köthetnénk bármit is, amiért érdemes lenne várni az újabb és újabb felvételeket. Nincsenek ugyanakkor túlzottan rossz részei sem: egyszerűen szürke és unalmas, mint az őszi égbolt. S meglehetősen izzadtságszagú is, ha már mindenképpen párás időjáráshoz akarom kötni.

Nem tudom, hogy Maclean mennyi időt fordít a dj karrierjére, vagy foglalkozik-e ilyennel egyáltalán. Amennyiben nem, akkor abszolúte érthető, hogy miért olyan semmilyen ez a DJ-Kicks, amilyen. Érezhető, hogy a szelektor valami különlegessel akart készülni, elvégre a számlista nem egy kevésbé ismert, vagy teljesen ismeretlen névvel kecsegtet, de ez még nem elég ahhoz, hogy működjön is a végeredmény. Rendszerint azok a momentumok hiányoznak, amikor tényleg felkapnánk a fejünket, hogy mi szól, és eszeveszett keresésbe kezdenénk a neten, hogy többet tudjunk meg az adott előadóról. Közepes számok épülnek egymásra szüntelenül, s ugyan néha becsúszik közéjük egy-egy jobb (pl.: Jee Day – Like A Child, Manuel Sahagun – Pieces Of Me, Shit Robot – Simple Things (Todd Terje Version)), ám ez csak arra elég, hogy minden egyes alkalommal végighallgassuk a hetvenkét percet, majd folytatás gyanánt rögtön valami jobbat keressünk.

Reklámok
The Juan MacLean – DJ-Kicks

The Juan MacLean – DJ-Kicks” bejegyzéshez egy hozzászólás

  1. poti szerint:

    valoban, nagyon izgatottan varta mindenki a sorozat visszatereset, es ennek tukreben ez egy katasztrofalisan rossz mix. ha ez az “egyveleg” podcast-kent lat napvilagot akkor egy szavam sincs. azt viszont nem ertem, hogy tudta a k7 bevallalni ezt lemez formatumban. oke, ertem en, a szerzodes koti vmennyire a kezeket, de hat akkor is lehetett volna valami kiut ebbol.
    en is tobbszor nekialltam az elmult par hetben es vegighallgattam a lemezt. sajnos tenyleg semmi kiemelkedo nincs az osszevalogatott lemezek kozott, illetve a mix pedig a gyakorlo bedroom-meszarosokat idezi.
    szemely szerint nagyon remelem, hogy james holden es kode9 vissza tudja allitani a sorozat renomejat. looking forward!

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s