Thomas Fehlmann – Gute Luft

Thomas Fehlmann

Gute Luft

(Kompakt; 2010)

Értékelés: 6,9

 

 

 

Sokan és sokszor beszéltek már arról az elektronikus klubzenében, hogy milyen Berlinben élni, főleg mióta a német főváros a techno és minimal mozgalmaival a műfaj jelenlegi főhadiszállásának van kikiáltva. Hiába tette azonban át oda a székhelyét világhírű dj-k és producerek kész hada, Thomas Fehlmannál valószínűleg együtt sem tudnának többet mesélni a város partikultúrájáról és zenei életének evolúciójáról. Az eredetileg zürichi születésű Fehlmann lassan harminc éve él a Zeitgeist Metropolisban: idén lesz ötvenhárom éves, ám a szerénységével még mindig annyira el tud tűnni a berlini undergroundban, hogy igazából csak az ismerheti meg teljesen őt és az elektronikus zenében betöltött kulcsfontosságú szerepét, aki tényleg hajlandó időt áldozni több órányi interneten való kutakodásra.

Fehlmann művészeti főiskolát végzett, majd 1981-ben részt vett a Palais Schaumburg nevű posztpunk/újvonalas/kísérleti zenekar alapításában, ami nem csak azért fontos, mert elindította Holger Hillert a pályán, hanem mert itt találkozott Moritz von Oswalddal (ő 1983-ban csatlakozott). A Palais Schaumburg 1984-ig tartott, ezt követően mindenki ment a maga útján tovább; főszereplőnk legközelebb 1988-ban hallatott magáról, mikor megalapította a Teutonic Beats kiadót, és egy tető alá hozta Moritz von Oswaldot Wolfgang Voigttal és Jörg Burgerrel (ők ketten lettek később a kölni Kompakt kiadó társalapítói), majd nem sokkal később a Sun Electric és Westbam első megjelenései is innen kerültek ki. Vagyis, Fehlmann az 1980-as évek végén bemutatta azokat az embereket egymásnak, akik a következő két évtized technójában stílusteremtői/stílusvezetői szerepeket vállaltak – közülük sokan még ma is a frontvonalból irányítják a történéseket.

Ezt követően “indult be” Fehlmann karrierje igazán. Az 1990-es évekre a színtér meghatározó alakja lett: több éven át tölthette be a legendás Tresor klub rezidensi feladatait, ezen kívül meghívta Alex Paterson az Orb-projektjébe, ahol több-kevesebb részvétellel mindmáig közreműködik (jelenleg az English Royal Operának írnak zenét). Napjainkig bezárólag Fehlmann számos szólólemezt is kiadott, ezek közt rossz nemigen akad. A legújabb, Gute Luft című szerzeménye sem kivétel: a szerző mások mellett egy Berlint bemutató huszonnégyórás dokumentumfilmnek komponálta a hangjait – ezek kiszélesített, átdolgozott, újragondolt és kerek felvételekbe gyúrt formája a Kompakt nyolcvanegyes katalógusszámát viselő megjelenés.

Vélhetően ez a legtesthezállóbb feladat, amit Fehlmannak valaha ki lehetett találni. A dokumentumfilm természetesen napjaink Berlinjéről szól, ő viszont az elektronikus zene különböző korszakainak egy-egy számára fontosabb sajátosságának kiemelésével sokkal szélesebben értelmezi a feladatot, és az így keletkezett időtlen atmoszférával és klasszikus hangulattal sokkal izgalmasabb képzeletbeli kalandtúrát kínál. A Gute Luft egyik legfontosabb pillanata a Speeding: igazi flesselős, késő esti háttéranyag, amiben egyaránt érvényesülnek a filmes hatások és a kilencvenes évek szikár dub techno ütemeire írt hideg és steril, önálló életet élő ambient témái, megragadva mindent, ami Fehlmann fejét elcsavarta húsz évvel ezelőtt. A Schwerelos funkys/jazzes játékossága is kiemelendő: valószínűleg Detroit és Juan Atkins felé egy baráti kacsintás, visszaemlékezve a 3MB projektre, minek keretében Fehlmann, Moritz von Oswald és a techno alapítója saját szavaikkal élve be akarta betonozni a Berlint és Detroitot összekötő utat.

E merengő hangvétel gyakorta visszatérő eleme a Gute Luftnak, miképpen az összhatás annyira nem energikus, mint Fehlmann korábbi kompaktos sikerlemezein (2002: Visions Of Blah, 2007: Honigpumpe). Maximum a vége felé van pár basszusvezéreltebb rész (pl.: Fluss Im Wasser), amikre viszont szükség is van, hogy valami azért mégis csak a földön tartsa a hallgatót. Lehetett volna belőlük több is: ugyan a festői, képies hatásokat kimerevítő ambientek és az azokat elmosó dub sávok kellően érdekfeszítőek ahhoz, hogy együtt álmodozzunk a szerzővel, de hosszabb, testesebb témák hiányában kevés emlék marad meg ezekből az utolsó szám után. Nem véletlen, hogy az ambient és dub techno stílusokban hosszabb számok születnek; hipnotizáló erejüknek idő kell a megfelelő hatás kifejtéséhez, három-négy-öt percben kevésbé működnek. Még szerencse azonban, hogy Fehlmann jó mesélő – ilyen rövid fejezetekbe sűrítve is többet mond, mint bármelyik tősgyökeres német kortársa egy késő esti italozás során.

A Gute Luft szép folytatása Fehlmann diszkográfiájának, de messze nem a legerősebb darabja. Sokszor egy öregedő ember homályos és túlságosan személyes visszaemlékezésének érzetét kelti, ami eleinte jó, később azonban már nehéz követni. Túlságosan könnyed helyenként, ráadásul nem egy felvétel egyenesen könyörög azért, hogy öt percnél hosszabb lehessen. Mindazonáltal még így is élvezetes, Fehlmann ötvenen túl is simán lepipálja a techno elit javát.

Advertisements
Thomas Fehlmann – Gute Luft

Thomas Fehlmann – Gute Luft” bejegyzéshez egy hozzászólás

  1. Nagyon jo a Gute Luft, es a recenzio is, szivesen olvasnek meg a Fehlmann diszkografia tobbi tagjarol is hasonlokat. A Honigpumpe nagyon bejott anno, lehet hogy megnezem a Visions of Blah-t is. Danke!

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s