Cassy / Dinky – Simply Devotion / Musica Libre

Cassy / Dinky

Simply Devotion / Musica Libre

(Cocoon; 2009 / 2010)

Értékelés: 7,8 / 7,5

 

 

 

Cassy, polgári nevén Catherine Britton brit születésű, karibi apa és ausztriai anya gyermeke. A fiatal éveit Bécsben töltötte, ahol megtanult énekelni, majd zeneiskolát végzett. Az 1990-es években szeretett bele az elektronikus zenébe, azon belül is a technóba. Az osztrák színtérnek köszönhetően inkább a német vonal vette le a lábáról, semmint az angol. A múlt évtizedben kiváló megjelenései voltak a Perlon és Dessous kiadókon egyaránt, mixelt cédét az egyre nagyobb hírnevű Ostgut Tonnak, s közben énekesként is meglepően szép ívű karriert futott be – feltűnt például a Swayzak, Luomo és Steve Bug albumain is. Vele szemben Dinky (Alejandra Iglesias) nem énekel, de több fontosabb kiadványt jegyez. A chilei származású művésznő az 1990-es évek közepén New Yorkba költözött, beleszeretett Derrick May, Carl Craig és a Basic Channel zenéibe, és hamarosan technók írásába kezdett. Számos nagylemezt, kiemelkedő tizenkétinchest és mixalbumot jegyez, ráadásul mióta nem akar Ricardo Villalobos női megfelelője lenni, egyre jobb munkák hagyják el a stúdióját: tavalyi Anemik című albuma az év egyik legkellemesebb meglepetése volt, nőtől ilyen jó techno albumot nem tudom, hallhattunk-e eddig valaha.

Cassy

Hasonló konzekvenciát vonhatunk le akkor is, ha meghallgatjuk a két hölgy cocoonos mixlemezeit. Ugyan ma már visszaszorulóban van az a hímsoviniszta álláspont, miszerint a dj-zés kifejezetten férfi szakma (Mary Anne Hobbs és társai sokat tettek ezért), de attól még egyáltalán nem baj, ha félévente ezt alátámasztják olyan kiadványok, mint a Simply Devotion és a Musica Libre. Az előbbi még a tél kezdetén jelent meg, az utóbbi viszont már a tavasz jöttét ünnepli: Cassy a tempóból visszavéve nagyobb hangsúlyt fektet a melódiára, míg Dinky olyan pattogós house-t szállít, ami már szabadtéri éjszakáért kiált. A Simply Devotion egyszerűen indul, a harmadik percben finoman beúszó Make Your Own Sunshine Baby Fordtól őszinte témamegjelölése az összeállításnak. Lágy house-ok és picit erősebb, techesebb témák kerülnek elő a továbbiakban, Cassy ráadásul az énekléséből fakadóan mesterien érez rá arra, hogy milyen vokálok illeszkednek a lehető legjobban az efféle, picit csiszolt, elegáns négynegyedekre (pl.: Jitterbug – No Pressure (DJ QU Remix)). Felkerült egy saját felvétel is a Simply Devotionre (Magnificent Cat Won’t Do), ez félúton ízlésesen vágja ketté a mixet, és tereli át a hallgatót a kezdeti sötét útról egy világosabb, vidámabb és táncolósabb felé.

A kiadvány címe igazából elárulja, miért is jó. Cassy mindennemű művészkedést és kalandozást félre téve a pontosságával és a szelekcióval húzza be az elismerést. Nem kapkod: egy-két rizikósabb váltást leszámítva úgy kever, hogy nem érezni, mikor ér véget az egyik szám, és kezdődik a másik. E mellett felvonultatja 2009 legizgalmasabb földalatti house szerzőit (pl.: STL, Kassem Mosse, Linkwood), és ami talán még fontosabb, érezhetően egy csajos mixet állított össze. A Simply Devotiont végig körbelengi valamilyen drága, illatos parfüm szexi atmoszférája, ami csak úgy vonzza a férfiakat, felidézve egy olyan, mára megsárgult, de mindenképp örökzöld hangulatot, amit mondjuk Ben Sowtonnak a Seamless kiadóján futó Bargrooves-sorozata okozott hét-nyolc évvel ezelőtt. Csak itt most a korhűség miatt nem deep house szól, hanem kissé gyorsabb, energikusabb, tisztább house. Pierre XL Gabita és Ralph Falcon Whateva című zenéje persze így is zseniális visszatekintés a kilencvenes évekbe, miközben gyönyörű nők rázzák a feneküket a tánctéren, és mindenki az élete pillanatát éli át, barátok közt, boldogan, mosolyogva.

Dinky

Dinky pont ott folytatja a Musica Librével, ahol Cassy befejezte. Meglehetősen mély lélegzetvételű, komoly összeállításról van szó: huszonnyolc felvétel hangzik el hetvennyolc percben. Dinky sokszor három percen belül kever, és még e tény ellenére sem veszíti el a fejét soha. Saját elmondása szerint az az alapvető célja ezzel a mixszel, hogy bemutassa a lemezlovasi arcának egy olyan oldalát, amire nincs nagyon lehetősége hétvégénként a dj pultban: a Musica Libre egy kísérletező kedvű, bátran ismeretlen vízekre evező mix, ami nem feltétlenül azt tűzi ki céljául, hogy megőrjítsen ezreket a klubokban. Zúzás helyett okosan egymásra épülő, hangokban egyre dúsabbá, gazdagabbá váló kiadvánnyal van dolgunk, amiben a legfrissebb Chicago house történések mellett (pl.: Nina Kraviz feat. Jus Ed – CPT Time) betekintést nyerhetünk a stílus saját határait feszegető törekvéseibe is, köszönhetően olyan előadóknak, mint Danuel Tate, The Mole, Tensnake és Pier Bucci. A Musica Libre legnagyobb erénye, hogy annyi minden van benne, amennyit sokszor csak három-, vagy négyórás szettekben hall az ember, közben viszont az egész mégis konzisztens, egyben van és nem kelt tömött érzést. Dinky kiválóan szelektál, és hitelesen képviseli azt a kísérletező hangvételt, ami az utóbbi időkben jellemző a house stílusra.

Advertisements
Cassy / Dinky – Simply Devotion / Musica Libre

Cassy / Dinky – Simply Devotion / Musica Libre” bejegyzéshez ozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s