The Sight Below – It All Falls Apart

The Sight Below

It All Falls Apart

(Ghostly International; 2010)

Értékelés: 8,3

 

 

 

Az ambient techno kifejezés hallatán sokan furcsán néznek, elvégre elektronikus zenei szövegkörnyezetben bizonyos szempontból a két stílus akár egymás antitézise is lehetne. Vélhetően azonban pont eme ellentmondás miatt jöhetett mégis létre ez az irányzat, ami fénykorát az 1990-es évek első felében élte, köszönhetően olyan kísérletező kedvű elektronikus zenei szerzőknek/formációknak, mint Biosphere, Aphex Twin, az Orb és a Slowdive. Igazából soha nem szándékosan sikeredtek olyanra az ambient technók, amilyenre, és mivel a legtöbb művésznek eme stílus csak ugródeszka volt hangzásuk későbbi kiteljesedése felé, ezért nem épült ki sem nagy alkotói, sem nagy befogadói közössége ennek a zenének. Mára tulajdonképpen egyes egyedül Wolfgang Voigt, a kölni techno innovátor nevét szokás széles körben emlegetni, ha felmerül az ambient techno szóösszetétel, ő ugyanis Gas nevű alteregóján 1996 és 2000 közt a Mille Plateaux kiadón négy ilyen albumot is kiadott (Gas, Zauberberg, Königsfrost, Pop – ezeket a Kompakt 2008-ban egy gyűjtői dobozba összeszedve újra kiadta Nah Und Fern címmel). Ezek oly tökéletesen összegzik a stílust és hoznak ki belőle mindent, amit csak lehet, hogy megjelenésüket követően egyszerűen értelmetlenné vált ambient technót írni, és akárhogy is nézzük, azóta nem is sokan próbálkoztak.

Bátor jelentkezők persze azért mindig akadnak, ilyen például a seattle-i Rafael Anton Irisarri, aki The Sight Below néven jelentette meg 2008-ban Glider című bemutatkozó lemezét, azonnal óriási sikert aratva a mélyebb, művészibb ambient és techno kedvelők körében. Noha a Glider egy eredeti képzeletvilággal megáldott, fantasztikusan elragadó album volt, már a megjelenésekor mindenki Voigt műveihez hasonlította. Ez persze részben ama tény átka volt, hogy egyszerűen nem lehetett mással szembeállítani, ugyanakkor a szerző nem is nagyon akarta tovább gondolni a Nah Und Fern-tetralógia tízéves tételeit. Egyszerű, monoton négynegyedeken bontakoztak ki repetitív, hipnotikus ambient hangok, egy-egy felvétel sokszor már az első fele után nem mutatott semmi újat a hátralévő idejében. Ennek ellenére a Glider mégis pozitív fogadtatásban részesült, mert minden ötlete jó volt, és a kivitelezésbe sem csúszott sok hiba.

Úgy tűnik, hogy az azóta eltelt két év elég volt Irissarinak a megújuláshoz: új lemeze, az It All Falls Apart másmilyen összetételű, de úgy derít fel ismeretlen területeket, hogy közben megőrzi az eddig ismert The Sight Below összes jó tulajdonságát is – megint magányos szemlélői lehetünk lassan hömpölygő, gyomrukban ki tudja, mit rejtő óceánoknak, vége-láthatatlanságával ősi nyugalmat árasztó havas tájaknak és a legzöldebb, leggyönyörűbb, legtitokzatosabb varázserdőknek. A számok atmoszférája egyszerre érezteti a hallgatóval, hogy csupán milyen parányi része ennek a világnak, és mennyire nem érdemes még csak megpróbálni sem, hogy megértse, miként működnek azok a dolgok, amik megteremtik az élet feltételeit. Irissari inkább gyönyörködésre szólít fel minket: élvezzük, amíg itt vagyunk, és találjunk meg mindent, ami örömet okozhat nekünk. Az It All Falls Apart ebből adódóan egyáltalán nem a hideg ambient kiadványok közül való, még akkor is melegséget sugároz magából, amikor éppen az elmúlásról szól. Klasszikus fajtája azoknak a gyűjteményeknek, amik meghitt pillanatainkban, önmagunk gondolataiba temetkezve értékelhetőek leginkább, mélyüljünk el benne akár a hálószobánkban, akár egy sűrű tejködbe borult táj fölé emelkedő hegy csúcsán.

Elképzelések és megvalósítások szempontjából természetes fejlődést mutat az album a Glider után. Ezúttal kevesebb felvételt hallhatunk, de azok kiszabadulnak azon techno textúrák szorításából, amik ugyan az előző lemeznek mindenképp értelmet adtak, de akaratosságuk miatt a legvégére már kissé kellemetlenül egysíkúnak hatottak. Ettől független azért az It All Falls Aparton is van egy negyedórás techno blokk (Through The Gaps In The Land, Burn Me Out From The Inside), ám az ekkora terjedelemben és ilyen kontextusban kiválóan működik, mondhatni megtölti élettel és mozgásba lendíti azokat a merev pillanatképeket, amik a nyitányban Irissari világának kapujaként állnak a hallgató előtt. A továbbiakban viszont már másról szól az album: sokkal jobban húz M83 korai létsíkjai felé, ráadásul egy Joy Division-feldolgozás eredményeként az ambient szőnyegek mintái shoegazer motívumokkal is gazdagodnak. Ambient lemezhez hűen persze most is a végkifejlet a legszebb: egy több mint tizenhárom perces lebegés a Stagger című szám személyében, ami ismét előszedi a kritikusból Voigtot, végeredményében azonban annyira lenyűgöző, hogy ez negatívum helyett dicséret.

Advertisements
The Sight Below – It All Falls Apart

The Sight Below – It All Falls Apart” bejegyzéshez egy hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s