Sistol – On The Bright Side

Sistol

On The Bright Side

(Halo Cyan; 2010)

Értékelés: 5,9

 

 

 

A 2000-es évek közel húsz albumnyi termése után Sasu Ripattinak már igazán nem kell megindokolnia, hogy a legújabb lemezét kinek és miért írja. A számok úgyis megtalálják a saját közönségüket, legyen szó akár a szexi house-okról szóló Luomo alteregóról, vagy a kísérleti/glitches Vladislav Delay-maszkról, esetleg a finn techno színtérnek dedikált Uusitalo-projektről. Az egyszeri kezdeményezésnek felvett Sistol álnév tizenegy év utáni “feltámasztásának” (folytatásának?) bejelentése sem okozott nagy meglepetést, elvégre az utóbbi időszakban Ripatti olyan mértékben ontotta már magából a lemezeket, hogy borítékolni lehetett, hogy ezek megírásának során keletkeztek olyan ötletei is, amik a végleges számlistákra nem fértek rá, de egy teljesen különálló kiadványon megállnák a helyüket.

Aztán persze lehet, hogy tévedek, de az On The Bright Side albumon egyaránt érződik a szerző mindhárom híresebb vállalkozásának hatása, ám egyik esetben sem annyira erősen, hogy kijelenthessük: Luomo-, Vladislav Delay-, vagy Uusitalo-zenéket hallanánk. Analóg hardverekkel írt, súlyos hangzású techno albummal van dolgunk, ami sokszor besötétedik, serceg és ezáltal határozottan közeledik ahhoz a mozgalomhoz, ami jelenleg fő hajtóerőként működteti a stílust. Nem kelti viszont kerek album érzetét az On The Bright Side, inkább csak különböző számok szólnak egymás után, amik végül elérik azt a hosszt, hogy cédét lehessen nyomni belőlük. Nem kapcsolódnak egymásba a témák, önálló formájukban is értelmezhetőek, sőt, a végeredmény pont emiatt részeiben nevezhető jónak, nem teljes egészében.

Többnyire ugyanis kétfajta felvétel található a gyűjteményben: ami jó és ami nem jó. Míg például a (Permission To) Avalanche hatásos felütés, mennydörgős szintetizátora és mély basszusa jól vetíti elő, hogy mi várható, addig a rákövetkező Hospital Husbandben igazából csak a folyamatosan ismétlődő, mikroszekundumnyi basszusgitár hangminta található izgalmasnak, de hat és fél percig azért az sem. Az On The Bright Side egyértelmű tetőpontja a légies A Better Shore, ami abszolúte a Kompakt kiadó fénykora előtt tiszteleg könnyed, de sodró lendületével, valamit gyönyörű háttérhangjaival. S annál inkább nem várható húzás Ripattitól, hogy a lemez ezt követően már nem tud megújulni a második felében: sötét, veszedelmes – néhol talán picit kísérletező – technók váltják egymást még egyszer huszonhét percben, és biztosan van, aki ezeket is szeretni fogja, de a figyelmünket már nem fogják megragadni újra.

Reklámok
Sistol – On The Bright Side

Sistol – On The Bright Side” bejegyzéshez ozzászólás

  1. cutoff szerint:

    szerintem is túl sok a töltelékzene rajta, viszont soundra eléggé szigorú. nagyon jó dolog ez, hogy mindenki leporolja a régi nehéz szintijeit mostanában és felejtősbe dobja a laptopokat. remélem jó sokáig kitart ez a trend.

  2. cutoff szerint:

    sötétnek viszont nem mondanám pár trekktől eltekintve. nekem pont az ellenkezője ugrott be inkább, hogy eléggé klubkompatibilis album.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s