Arto Mwambe – Live At Robert Johnson Volume 6

Arto Mwambe

Live At Robert Johnson Volume 6

(Live At Robert Johnson; 2010)

Értékelés: 5,5

 

 

 

Folytatódik a Live At Robert Johnson-széria: a frankfurti Arto Mwambe párosának epizódja az “album a mixben” elgondolásra épül, ami ezzel úgy tűnik, hogy már véglegesen teret hódított magának a formátumban. Esetünkben viszont valóban élőben rögzített albumról van szó: nincsenek éles váltások, a számok kivétel nélkül megkapják a maguk területét, hogy elkezdődjenek, kibontakozzanak és véget érjenek, majd amikor a levezetésekben már tényleg csak a klasszikus Roland dobgép szól, a két szerző felvezeti az újabb zenét. A hangzás is a klasszikus irányvonalak mentén halad: a kilencvenes évek house formája hallható végig édes melódiákkal, könnyed ujjgyakorlatnak minősülő zongorajátékokkal, lágy szintikkel és óvatosan dübörgő bassline-okkal, esetenkénti acides csavarásokkal teletűzdelve. Míg sokszor az ilyen szándékoltan visszatekintő gyűjteményekben megmarad a korszellem, addig az Arto Mwambe képes újrateremteni 1995-öt. A Midi Vice zongorázós részei talán a legfeelingesebbek, van bennük valami olyan érzés, hogy ez a két ember tényleg leginkább Chicagóban akart volna felnőni.

Ennek ellenére azonban mégis csak a kezdés ígéretes. Hiába jó az indítás az első húsz percben, kissé unottá válik a Live At Robert Johnson Volume 6, mikor a következő húszban nem történik semmi, majd amikor kiderül az utolsó félórában, hogy nincs is más, végig ez marad, akkor az összhatás egyenesen ciki lesz. Mintha bekapcsolták volna a gépeket a srácok, aztán elfelejtettek foglalkozni velük – ez a gondolat kavarog bennem, valahányszor elhaladok a félutat jelző harmincötödik percnél – onnantól kezdve ugyanis teljességgel semleges, történésmentes albummá/mixé válik a kiadvány. De mégsem ez a legbosszantóbb benne, hanem a kihagyott lehetőség. Mert úgy indul ez a szett is, ahogy a legtöbb zseniális Live At Robert Johnson: bármi lehet belőle, akár valami elképesztően zseniális is. Hat rész után azonban azt mutatja a tendencia, hogy ez sajnos csak fele arányban sikerül. Vagyis, ha egyszer beindul a szett – lásd Roman Flügel legutóbbi epizódját, vagy Prins Thomasét tavalyról – akkor a színvonal megállás nélkül felfelé ível, viszont, ha huszonöt perc után elmarad a katarzis, akkor már csak a kényelmetlen leszállóág marad.

Reklámok
Arto Mwambe – Live At Robert Johnson Volume 6

Arto Mwambe – Live At Robert Johnson Volume 6” bejegyzéshez egy hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s