VA – Total 11

VA

Total 11

(Kompakt; 2010)

Értékelés: 5,1

 

 

 

A Total-sorozatban hosszú ideig az volt a legjobb, hogy ténylegesen jelentett valamit: minden évben azt a pillanatot, amikor a kölni techno birodalom legtehetségesebb láthatatlan alakjai kiálltak a reflektorfénybe, és bemutatták, hogy fantáziájuk éppen merre szárnyal. Rengeteg zseniális szerző – gyakorlatilag az egész második generációs Kompakt csapat – ebben a szériában mutatkozott be először a nagyérdemű előtt, ami már önmagában bőven elég indok ahhoz, hogy méltó helye legyen a Totalnak a zenetörténetben, ugyanakkor az alapítóknak idővel el lehetett volna gondolkodni a képzeletbeli tárgyalóban azon, hogy meddig van értelme csinálni egy ilyen sorozatot. Azzal ugyanis, hogy az ötödik-hatodik rész korában (2005-2006) kereskedelmivé vált a kiadó által képviselt dallamos minimal/tech hangzás, és a művészek lassú körforgású tizenkétinches bakelitek helyett valós karrierbe kezdtek albumokkal és élő performanszokkal, az egész Total teljesen feleslegessé vált. Elvégre mi értelme van várni az éves válogatást egy-egy új számért a producerektől, amikor úgyis kiadnak legalább másik fél tucatot, ha nem többet, az év másik tizenegy hónapjában? Emiatt a Total egy ideje képletesen értve inkább hasonlít egyfajta öreg bútorhoz, amit megszokásból állandóan leporolnak a tulajdonosai. Ráadásul egyre inkább érződik, hogy ezt a “leporolást” már évről-évre csak megszokásból és egyre kellemetlenebbül csinálják.

Az idei összeállítás robosztus mértékű és rengeteg előadót vonultat fel. Talán még valami koncepciót is fel lehet fedezni benne, legalábbis a hangszeres és szándékoltan retrós hangulat értelmezhető valamiféle válasznak az idén megjelent, korai német elektronikus zenei színteret bemutató válogatásokra (pl.: Deutsche Elektronische Musik – Experimental German Rock And Electronic Music 1972-83 a Soul Jazzen). The Field és még pár társa határozottan ebben az attitűdben alkotott a Total 11-re, azonban semmi kiemelkedő nem született a munkákból. Többnyire vagy az elképzelés unalmas, vagy a kivitelezés érdektelen, de sajnos ez sokszor még akkor is igaz, ha olyan technók szólnak, amik korábban egyszer sem okoztak gondot a Kompaktnak. Szerencsére azért a százötvenperces felhozatalból egy jó félórányi anyagot össze lehet szedni, de régen mindenképpen több volt ezekben a kiadványokban. Mindenesetre jó látni, hogy az öreg motorosok még értik a dolgukat: Justus Köhncke I Wouldn’t Wanna Be Like You című house balladája talán a legjobb az összes közül, Ada pedig még mindig kiválóan tud remixelni, ezúttal egy Gus Gus-átiratot találhatunk tőle. Robag Wrohme technója a legnyersebb és legközvetlenebb hét perc a válogatáson, és van még pár szám, ami leköti az ember figyelmét egy hallgatásnál többször is. Ez azonban csak pár darab a huszonhatból: a többi olyan szürke és semmilyen, hogy az ember úgy érzi, mintha mindenki az utolsó pillanatban adott volna be valami korábbi bakelitekről/lemezekről szándékosan lemaradt zenét.

Advertisements
VA – Total 11

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s