2014 kedvenc lemezei

Aphex Twin - Syro
Aphex Twin – Syro

Biztosan rossz újságírói szokás, de szeretem az évértékelőket. Ilyenkor mindig lehetőségem nyílik összegyűjteni azokat a lemezeket, amik örömet okoztak az elmúlt tizenkét hónap során. A kritikai észrevételnek itt nem igazán van helye, de most minimális tekintetben kivételt teszek. Főként amiatt, mert ez az első olyan év, hogy sehova nem írtam/írhattam meg az évértékelő gondolataimat (és ilyen utoljára 2005-ben volt), másrészt ezek a gondolatok immáron jó pár hónapja kikívánkoznak belőlem, és nem szeretném bent hagyni őket.

AZ EGYETLEN SZOMORÚ BEKEZDÉS
2014 szerintem egyfelől rettentően izgalmas, másfelől borzasztóan kiábrándító év volt. Az utóbbival kezdem, hogy ne az írásom végére maradjanak a komorabb gondolataim: nagy bánatomra az elektronikus tánczene, kiváltképp a techno egyáltalán nem volt érdekes, de úgy általában a legtöbb irányzat nem az újító próbálkozásáról volt híres idén. Tavaly, vagy korábban bevezetett ötletek folyamatos jelenléte volt jellemző az évre, ami ugyan jó lemezek tekintetében nem okozott hiányt, de az igazán nagy áttörések elmaradtak, nem jelentek meg olyan albumok, amikre később visszagondolva egyértelműen beazonosíthatjuk ezt az évet. Az Inverted Audiónál azt szoktuk mondani, hogy eluralkodott egy generikus hangzás, amit kisebb változtatásokkal alkalmaz mindenki: nagyon kevés az eredeti, jól beazonosítható előadó, és egyelőre nem látni, hogy hol kellene keresni a többieket.

Lee Gamble – KOCH

TECHNOID FORMÁK
Aki számomra mégis meglepetést tudott okozni, az Lee Gamble volt. Én voltam talán a leghangosabb 2012 végén, amikor a Dutch Tvashar Plumes mindenhol a toplisták élén végzett, mert az a lemez szerintem nem volt jó, ráadásul erővel rakták a listák elejére (nem kezdem el részletezni, hogy milyen promóciós ügynökségi leveleket kaptam már augusztus végén, és hány helyről; az egy nagyon profin megtervezett hadjárat volt, amivel a PAN kiadó ügyesen elkezdte átpozícionálni magát kísérleti/zaj kiadóból úttörő/techno kiadóvá). Ezzel szemben a Koch valóban elvarázsolt, fárasztónak tekinthető hossza ellenére is sok érdekeset és jót találtam benne, illetve úgy általában bejött idén a PAN szinte minden törekvése. Például, ha Afrikan Sciences lemeze előbb jelenik meg, akkor biztosan többen veszik észre, de M.E.S.H., Bass Clef és Beneath kislemezei is jók voltak. Egyedül Objekt lemezét érzem túlértékeltnek: nem rossz a Flatland, de a szerző 12”-einek szerintem a nyomába sem ér, én mindenképpen többet vártam.

Kyoka – IS (Is Superpowered)

Tetszett még a technóban Lucy második albuma, de azt elismerem, hogy a Churches Schools And Guns nem rendelkezett azzal az átütő erővel, amivel a Worldplay For Working Bees, de adott pontjaiban még így is egész jó volt. Sajnáltam viszont, hogy magáról a Stroboscopic Artefacts-ről ez már nem mondható el – kiadóként nem tudott megújulni, immáron harmadik éve csinálja ugyanazt. Ugyanígy több más kedvenc labelemnél sem éreztem megújulást (pl. Token, Perc Trax stb.), ráadásul akárhogy erőltettem magamra, sehogy sem tudtam megkedvelni Perc új lemezét. Tényleg megadom, hogy ott vannak benne az ötletek, de a megvalósítás során számomra valami elveszett. De, visszatérve arra, amit szerettem: a japán Kyoka albumában sokadik hallgatásra is van valami rendkívüli, Positive Centre debütálása váratlanul jó lett, és őszintén meglepett az új cv313-lemez, aminek semmilyen visszhangja nem volt a médiában (ez annak fényében picit érdekes lehet, hogy pár évvel ezelőtt még mindenki leborult minden előtt, ami Deepchord/Echospace volt).


Egyébként, azt gondolom, hogy a dub technónak jó visszatérő éve volt 2014. Az Echospace kiadó ismét életre kelt, ami nagy szó, miután a legutóbbi, történelminek számító tél tönkretette a coloradói stúdiójukat és szinte mindenük megsemmisült. Rengeteg klasszikusukat felújították és kiadták újra, de amúgy is sok jó friss megjelenésük volt idén (ide majd még visszatérek később). Hozzájuk hasonlóan a Silent Season kiadó is magabiztosan tartja magát, ráadásul minden harmadik-negyedik kiadványával félénken, de tud valami újat mutatni. E tekintetben a tavaszi Mind Over Midi-albumot szintén méltatlanul elfeledettnek érzem, sok jó dolog található rajta. Az utóbbi évek erősen középszerű próbálkozásai után a görög Fluxion is csinált egy abszolúte szerethető albumot, amin mintha ismét a saját ötleteit engedné szabadjára, és nem a trendeket próbálja követni.


BASSZUSNEHÉZ ABSZTRAKCIÓK
A modern brit basszusközpontú felhozatalt vegyesnek éreztem. A posztdubstep utáni hibrid stílusok idén mintha teljesen kifújtak volna (persze kivételek mindig akadnak, nálam például a Livity Sound remix 12”-ek zöme eléggé betalált), ugyanakkor a neogrime hangzásra meglehetősen rákattantam. Azt hiszem sok fontos kislemez jelent meg idén e tekintetben, amik a következő évek kiindulási pontjai lehetnek: Dark0, Mr. Mitch, Logos, Mumdance, Murlo és még sokan mások ügyesen gondolták tovább a betonszürke angol tánczenét, és különösen tetszett, hogy a bonyolult ritmusokat nem egy esetben klassz színekkel és ambient szőnyegekkel is fel tudták tölteni. Nem tudom mennyi lehetőség maradt még ebben, de kevés ennél progresszívebb, ám nem túl elvont irányzat volt idén.

Andy Stott - Faith In Strangers
Andy Stott – Faith In Strangers

Ami a komolyabb kortársakat illeti, Andy Stott és Shackleton nálam mindent vitt. A Faith In Strangers-re simán rámondom, hogy az év lemeze; lenyűgözőnek találom, ahogy ez a szerző még mindig releváns tud lenni, és ennyire jó számokat ír. Andy Stottnál (és még pár művésznél) érzem azt, hogy továbbra is számít, amit csinálnak. Nem csak egyszerűen meg kell hallgatni az újdonságaikat, hanem oda kell figyelni rájuk, és folyamatosan követni kell őket, hogy tudjunk róla, amikor felbukkan valahol valamijük (még szintén Andy Stott – a Millie & Andreaként társszerzett Drop The Vowels c. lemezét szerintem sokan alulértékelték, pedig rendben van az is). Egyébként, a nagyobb csalódáshullám ellenére én igencsak jól elvoltam az új Aphex Twinnel is: sok mindent lehet mondani róla, de tartom, hogy a túlzott elvárások ölték meg sokaknál a Syrót. Azt hiszem jól jártam, hogy egyszerűen csak jól akartam érezni magam, miközben hallgattam, és egy sima albumként gondoltam rá, ami bármikor jöhetett volna az életemben, és így remekül működött. Nem tudtam viszont megfejteni az új Actresst: azt írtam anno a Recorderben, hogy “nem tudni, mestermű ez, vagy bukás”, és a megfejtéshez azóta sem kerültem közelebb. A jó számai ellenére is nehéz hallgatni, így kicsit olyannak érzem a Ghettoville-t, mint mondjuk a 2001: Űrodüsszeiából a monolitot, amit én emberszabásúként, értetlenül csodálok.

Fatima Al-Qadiri - Asiatisch
Fatima Al-Qadiri – Asiatisch

Nem tudok szó nélkül elmenni a Hyperdub előtt. A tízéves válogatássorozatuk rengeteg jó zenét hozott, de a szerzői albumaikat is kiválónak éreztem (Fatima Al-Qadiri, Fhloston Paradigm). Kiváncsi vagyok, hogy mivel állnak elő jövőre, mert kvázi az egyetlen kiadó ebből a közegből, ami még ennyi év után sem laposodott el (nagy szívfájdalmam, hogy a Hessle Audio és a Hemlock nem sokat csinált idén).

A KÖTELEZŐ KÖRÖK
Noha kiadóból így most csak egy maradt a radaromon, volt egy jelenség, aminek nagyon örültem idén: egyre több szerző elszakadt a kötöttségektől, és próbált kitalálni valami sajátot. Tök jó volt hallani FaltyDL-t kísérletező kedvében; apróbb szürkezónáitól eltekintve is remek albumnak gondolom az In The Wildot, sok felfedeznivalóval (a hozzá megjelent kiegészítő EP is erősen ajánlott). Nagyon tetszett az utazólemez hangulattal bíró My Skeleton a numbersös Claude Speeedtől – igazából ki gondolta volna, hogy pont egy ilyen albummal fog előrukkolni? Továbbra is megunhatatlan, amit Ekoplekz csinál: az Unfidelity a saját, terebélyes életművében is egy új fejezet, hiszen zajok és ipari búgások helyett ezúttal a dubbal kísérletezett sokat. Ugyancsak nagyon – az előzőnél jobban – tetszett az új Vessel, és bízom benne, hogy következőre megint valami váratlannal áll majd elő.


Ø ‎– Konstellaatio
Ø ‎– Konstellaatio

További megkerülhetetlen előadók, akikkel sokszor elfogult vagyok: meglepődtem Vladislav Delay új albumán (bevallom, az előző kettő annyira nem érintett meg), aki úgy tűnik nem adja fel, hiába gyűri le egyre jobban a digitális fogyasztói világ – azt mindenesetre sajnálom, hogy a Ripatti label nem tudott úgy elindulni, ahogy szerette volna, de hátha a zenék digitalizálása lehetővé teszi a folytatást. Szintén imádtam az új Ø-t, Vainio továbbra is úgy bánik az ambienttel, ahogy kevesen, és kozmikussága még mindig csodálatra méltó (nem tudom ugyanakkor nem leírni, hogy a Trafóban mennyire közepes produkciót nyújtott). Egyértelműen az év nagy meglepetése a Roll The Dice-album, ami igazán különleges és a nagyzenekari jelenlétnek köszönhetően remekül ugorja meg a duó korábbi elképzeléseit. S ugyanígy lenyűgözött Brock Van Weytől a Home, ami talán a kedvencem az Echospace-től idén – két lemezni szép ambient, továbbra is megunhatatlanul. Nem ismerem Van Wey minden albumát, de ezzel az életműve jelentős részét nálam lepipálta.



2015
A lelkes rajongó mindig jobb évre számít, ezért én sem teszek másképp. Gyanítom, hogy az igazán jó dolgok jövőre sem a nyilvánvaló helyekről fognak érkezni, de bízom benne, hogy a kiszámítható, vagy papírformának minősülő kiadványok közül is nem egy képes lesz igazi meglepetést okozni. Remélem a techno ismét meg tud majd újulni. Remélem jön megint valami olyan hatású dolog, amilyen 2008-ban a dubstep globális berobbanása volt (nem tudom ennek mennyi az esélye). Remélem a mennyiségi overkill nem nyomja el az izgalmas dolgokat. S legvégül: remélem még jövőre is képes leszek lelkesen írni a zenéről. Annyit, amennyit.

Advertisements
2014 kedvenc lemezei

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s